Egy érdekes cikk a tudás szerepéről a társadalmi részvételben

Feltöltve: november 11th, 2010 | Kategória: gondolatok, olvasmányaimról | Címkék: , , , , , , | Nincs hozzászólás »

Sokan ismerik a részvételi demokráciáról és részvételi módszerekről írott irodalom talán leghíresebb esetét a Porto Alegrében 1989-től bevezetett részvétel alapú költségvetés tervezést. Az eset arról szól, hogy Porto Alegrében, ahol a latin-amerikai városokhoz hasonlóan a nagy társadalmi és jóléti különbségek alakultak ki, a katonai diktatúra évei után egy új munkáspárti vezetésű önkormányzat elhatározta, hogy a költségvetés egy részét (kb. 15-20%-át) olyan fejlesztési projektekre fogja költeni, amelyekről társadalmi részvételi folyamatban hoznak döntést. Ehhez olyan folyamatot szervezett, ahol először szomszédsági egységekben döntenek az ott legfontosabb beavatkozásokról, majd egy nagyobb területegység szomszédságainak képviselői egyeztetnek, végül a városi szinten létrehozott Költségvetési Tanács – amelyben a lakosság, civil és gazdasági szervezetek és az önkormányzat is képviselői ülnek – dolgozza ki a források elosztására vonatkozó javaslatot. Ezt a javaslatot az önkormányzat képviselőtestülete tárgyalja, majd meghozza a költségvetés elfogadásáról szóló döntést.

Borzasztó fontos elem volt kezdettől, hogy a költségvetés tervezési ciklus az önkormányzat beszámolójával kezdődik minden évben, amikor az állampolgárok nemcsak azt tudják meg, hogy előző évi terveikből mi, hogyan valósult meg, de azt is megértik mik a lehetőségek ebben az évben, így értelmesen tudnak elvárásaikról egyeztetni. Csak egy percre érdemes itt megállni mennyi olyan elem ad életet ennek a modellnek, amelyről itthon a döntéshozók gyakran megfeledkeznek: (1) a polgár tisztelete (beszámolok és információt adok); (2) a tájékozott döntés feltételeinek megteremtése (előre tisztázott feltételek és folyamat); (3) következetes munka a részvétel fenntartásáért (a polgár visszacsatolást kap korábbi részvétele eredményéről); (4) korrekt meghívó a részvételre (ha döntés születik az lesz az előterjesztés és nehéz lenne – a lehetőségek határain belül – másként döntenie a képviselő-testületnek). Ez mind kell is ahhoz, hogy a polgár részt vegyen és értelmesen tudjon dönteni saját környezete ügyeiről.

Porto Alegréről a szakértők és tudósok nagy részének ez a költségvetés tervezési technika jut eszébe, pedig nem csak ennyi történt ott. Négy évvel a részvételi költségvetés elindítása után, 1993-ban elindították a részvételi stratégiai tervezést, majd 1994-ben ágazati egyeztetéseket is indítottak, és 1994-ben azt is elhatározták, hogy egy átfogó Környezeti Atlaszt dolgoznak ki Porto Alegréről, amely tartalmazza azokat az alapvető információkat, amelyekre a döntéshozónak, állampolgárnak, vagy bármely szervezet képviselőjének szüksége lehet ahhoz, hogy tájékozott döntést hozzon. Természetesen az atlasz kidolgozása is társadalmi részvétellel történt. Négy évig tartott, mert mindenkit bevontak a térképezésbe: gyereket, felnőttet, civilt és szakembert, és úgy alakították ki az atlasz tartalmát, hogy különböző tudásszintű olvasó is forgatni tudja. A kimondott cél az volt, hogy megteremtsék az értelmes döntések feltételeit: fejleszteni a résztvevők képességét és bizalmát abban, hogy értelmes megoldásokat tudnak találni.  Így aztán nem csoda, hogy az iskolák például nemcsak szerzőtársak voltak, de be is vették a tananyagukba azért, hogy a jövő polgárainak tudásában már mindez szerepeljen és azt is megtanulják a fiatalok, hogy a közösségre vonatkozó döntésekben felelősségük és szerepük van.

Miért akartam mindezt leírni? Egyrészről azért, mert gyönyörűen mutatja, hogy az értelmes részvétel nem arról szól, hogy egyedi ügyekbe, tisztázatlan feltételekkel berángatok hirtelen néhány embert, hanem arról, hogy következetes munkával megteremtem az értelmes részvétel feltételeit. Az értelmes és jelentőségteljes részvételhez pedig (1) idő, energia és következetesség kell, és kell egy (2) olyan folyamat, amibe értelme van beszállni, ami (3) biztonságos részvételi térben zajlik,mert tisztázott feltételei és szabályai vannak, (4) amit olyan döntéshozó kezdeményez, aki megteremti a hitelét azzal, hogy következetesen visszacsatol, és persze (5) aszerint dönt, amire a folyamat jutott.

Másrészt azért írtam erről a példáról, mert azt is gyönyörűen mutatja, hogy a részvétel egy tanulási folyamat, amelyben legalább olyan fontos az információk közös térképezése, mint a közös döntés. Az aktivitást hihetetlenül erősíti a tájékozottság, és a megegyezések feltétele a közös problématérkép: ha hasonlóan látjuk a problémákat, hasonló elemeit értettük meg/tanultuk meg megérteni, akkor van esély, hogy hasonló elképzelésünk lesz a megoldásról is. Vagyis esélyünk van a megegyezésre.

Csatolom ezekhez a gondolatokhoz azt a sémát is, amit Porto Alegrében alkottak arra, hogy megértessék a tudás, tanulás szerepét az aktív és értelmes társadalmi részvételben. Érdemes kicsit elgondolkozni rajta!

A forrás/ cikk: Rualdo Menegal: Participatory democracy and sustainable development: integrated urban environmental management in Porto Alegre, Brazil. Environment and Urbanization 2002 14: 181

Aki nem ismeri az esetet és szeretne többet olvasni róla, emellett a cikk mellett talán a legjobb elemzést Fung and Wright: Deliberative Democracy és Fung: Empowered Participation: reinventing Urban Democracy című könyvekben találja. Ezekközül az első google booksként is megtalálható!)

Ráadásul két szép idézet a cikkből:

„Adopting a sustainable development strategy requires changes in cultural, economic, political and social practices, but citizens will only reform their cultural and social behaviour if they understand the importance of adopting new attitudes.” Rualdo Menegat

(“A fenntartható fejlődést biztosító stratégiához kulturális, gazdasági, politikai és társadalmi változásokra van szükség, de az állampolgárok cask akkor fogják megváltoztatni a kulturális és társadalmi viselkedésüket, ha megértik az új attitűdök kialakításának fontosságát.”)

„Sustainable development can be seen as a social process of recognizing the totality of the urban environmental system and the possibility of ensuring quality of life for all.” Rualdo Menegat

(„A fenntartható fejlődést olyan társadalmi folyamatként lehet értelmezni, amely során ráébredünk a városi környezeti rendszer teljességére és arra, hogy van lehetőség mindenki számára biztosítani az életminőséget.”)



Szóljon hozzá

  • Spam Protection by WP-SpamFree

© Copyright Pallai Katalin