A mediáció és az akadémia

Feltöltve: május 30th, 2011 | Kategória: gondolatok, Nincs kategorizálva | Címkék: , , , , , , , | Nincs hozzászólás »

Pénteken a Magyar Tudományos Akadémia Rézler Gyula emlékére rendezett tudományos ülésén vettem részt egy panelbeszélgetésben. A teremben ülők közös meggyőződése volt, hogy az alternatív vitarendezési módszerek gyakoribb használatára nagy szükség lenne Magyarországon. A moderátor – Krémer András – záró kérdése az volt, hogy mit tehetne az akadémia a mediáció hazai elterjedéséért.

Nekem kitűnő példaként egy YouTube video jutott eszembe a PON-ról. A PON az alternatív vitarendezési módszerek kifejlesztésében és elterjesztésében óriási szerepet játszó, 1983-ban a Harvard egyetemen indított Project on Negotiation. A videón az alapítók összegzik munkájuk első húsz évének tapasztalatait. Szerintem érdemes meghallgatni őket: gyakorlatilag benne van a Krémer András kérdésére adható válasz nagy része.


Mik is ezek a fontos elemek?

Az első maga a kiindulópont. A tárgyalástechnika oktatása korábban arra koncentrált, hogy milyen tanácsot lehet adni az egyik félnek ahhoz, hogy keményebben és eredményesebben tudjon tárgyalni. Ebben a „versengő” tárgyalástechnikában a legjobb eredmény az alku során elhozott legnagyobb „tortaszelet” volt. Az új projektben a résztvevők azt a kérdést tették fel, hogy milyen tanácsot lehet a feleknek közösen adni annak érdekében, hogy a legjobb megoldás szülessen. Itt a legjobb megoldás már az összességében legjobbat jelentette. Ez a korszakalkotó kérdés nyitotta meg az utat a versengő tárgyalástól az együttműködő, integratív tárgyalás technikák kidolgozása felé és a települési ügyekben a részvétel alapú módszerek felé. A bejegyzés folytatása »


Egy nagyszerű hazai tapasztalat

Feltöltve: május 9th, 2011 | Kategória: gondolatok, munkáimról | Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás »

Kedves kollegám – Fekete Katalin – hívott a Sásdi kistérség közösségfejlesztő projekt zárókonferenciájára. Első látásra nem tűnt különösnek a projekt: a Norvég Alap támogatásával startégiai tervezési folyamatot szerveztek társadalmi részvétellel. Végülis az elmúlt húsz évben sokszor megtörtént Magyarorzságon, hogy egy donor pénzt ajánlott, majd egy szakértő (vagy szakértői csapat) és egy önkormányzat szövetkezett arra, hogy ha van rá pénz, akkor legyen egy olyan folyamat, amely megmozgat néhány embert, hiszen ez nem lehet rossz hír a településről. Ezután végigcsináltak egy leegyszerűsített tervezési folyamatot, amelynek egyes lépéseinél a lakosság egy reuses és néha a helyi vállakozások is részt vehettek. Az ilyen projektek elvben jó hírek lehetnek, bár a helyi demokráciát erősítő hatásuk csak akkor van, ha a kezdeményezés élete messze túlnyúl a projekten. Ha a projekt lezárása után meg is valósul legalább egy része annak, amit megterveztek, ha azok akik lelkesen résztvettek a tervezésben résztvehetnek a megvalósulás nyomonkövetésében, és persze újabb részvételi lehetőségekkel  tartja életben a civil aktivitást a településvezetés. Ezek nélkül vagy jelentéktelen epizód a település életében a részvételi tervezés, vagy többet ront, mert amikor a felcsigázott kis csapat rájön, hogy csak epizód volt, akkorát csalódik, hogy legközelebb már nehezen lesz mozgósítható. Röviden: a tapasztalatom azt mutatja, hogy donor projekt csak akkor működik, ha egy elkötelezett településvezetés hosszú távú stratégiájának eleme. Ez pedig ritka donor projekteknél, EU-s projekteknél és IVS-kenél is. (Erről a témáról angolul sokat írtam, pl. 2008 pallai participation and open society) A bejegyzés folytatása »


© Copyright Pallai Katalin