Egy nagyszerű hazai tapasztalat

Feltöltve: május 9th, 2011 | Kategória: gondolatok, munkáimról | Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás »

Kedves kollegám – Fekete Katalin – hívott a Sásdi kistérség közösségfejlesztő projekt zárókonferenciájára. Első látásra nem tűnt különösnek a projekt: a Norvég Alap támogatásával startégiai tervezési folyamatot szerveztek társadalmi részvétellel. Végülis az elmúlt húsz évben sokszor megtörtént Magyarorzságon, hogy egy donor pénzt ajánlott, majd egy szakértő (vagy szakértői csapat) és egy önkormányzat szövetkezett arra, hogy ha van rá pénz, akkor legyen egy olyan folyamat, amely megmozgat néhány embert, hiszen ez nem lehet rossz hír a településről. Ezután végigcsináltak egy leegyszerűsített tervezési folyamatot, amelynek egyes lépéseinél a lakosság egy reuses és néha a helyi vállakozások is részt vehettek. Az ilyen projektek elvben jó hírek lehetnek, bár a helyi demokráciát erősítő hatásuk csak akkor van, ha a kezdeményezés élete messze túlnyúl a projekten. Ha a projekt lezárása után meg is valósul legalább egy része annak, amit megterveztek, ha azok akik lelkesen résztvettek a tervezésben résztvehetnek a megvalósulás nyomonkövetésében, és persze újabb részvételi lehetőségekkel  tartja életben a civil aktivitást a településvezetés. Ezek nélkül vagy jelentéktelen epizód a település életében a részvételi tervezés, vagy többet ront, mert amikor a felcsigázott kis csapat rájön, hogy csak epizód volt, akkorát csalódik, hogy legközelebb már nehezen lesz mozgósítható. Röviden: a tapasztalatom azt mutatja, hogy donor projekt csak akkor működik, ha egy elkötelezett településvezetés hosszú távú stratégiájának eleme. Ez pedig ritka donor projekteknél, EU-s projekteknél és IVS-kenél is. (Erről a témáról angolul sokat írtam, pl. 2008 pallai participation and open society)

A Sásdi projekt is részvételi stratégiát tervezett, és ha ezt is csinálta volna meg, nem lenne érdemes beszélni róla. Ami érdekessé teszi az esetet az az, hogy gyorsan kiderült a projektvezetőnek, hogy a megálmodott közösségi tervezési folyamat korrekt módon nem valósítható meg, mert nem lennének érdemi szereplők. Ha a tervezett folyamatot mégis végigcsinálták volna, a lakossági fórumokra meghívókat küldve mindenkinek, ahogy ez általában szokás errefelé, majd kicsit mérgelődve “hogy ezeket nem érdekli”, “lejelenthették” volna a megvalósulást, könnyen lezárhatták volna a projektet, ahogy ez gyakran megtörténik. Itt volt azonban a szervezőkben annyi elkötelezettség és alázat, hogy elfogadva a kiinduló állapotot, tervezés helyett közösségépítésbe kezdtek: egy nagyon lassú és munkás folyamatba, amely során pókként szövögettek települési hálózatokat (csoportokat), építgették azokat a tevékenységeket, amelyek a közösségeket erősítették, majd amikor megérett a helyzett képezni is kezdték őket. Így lassan, de következetesen felépültek olyan csoportok, amelyek már érdemi települési szereplők lettek. A két éves projekt legvégén ezekkel a szereplőkkel már könnyen végig lehetett csinálni a tervezett stratégiai tervezési folyamatot. És nem csak “terv” lett belőle papíron, hanem egy olyan közösség is, amelyik ismeri, komolyan veszi és meg akarja valósítani a tartalmát. Persze macerás, de így van értelme részvétellel tervezni. Így nevelhet polgárokat a részvételi folyamat, akik megtanulnak távolabb tekinteni a házuk kerítésénél, tudják mit akarnak, mire szavaznak és ezért számon is tudják kérni azokat, akiket megválasztanak. A befejezés egyelőre “happy end”: az egyik újraválasztott polgármester – Dicső László – megtalálta a lehtőségét annak, hogy a projektet vezető szakértelemnek további jelenlétet teremtve  folytatódhasson a megkezdett munka. A konferencián tartott előadásom: Pallai helyi demokrácia és közösségfejlesztés Alsómocsolád 2010. További információk a www.alsomocsolad.hu.



Szóljon hozzá

  • Spam Protection by WP-SpamFree

© Copyright Pallai Katalin