Civil Rádió a társadalmi részvételről

Feltöltve: június 27th, 2011 | Kategória: gondolatok | Címkék: , , , | 2 hozzászólás »

Tegnap a Civil Rádió Demokrácia most című műsorába hívtak. Egy órát beszélgettünk a társadalmi részvételről. Ki gondolta volna, hogy ilyen rövid egy óra!

Az adás hanganyagát – a rádió engedélyével – itt közzéteszem.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.


2 hozzászólás » on “Civil Rádió a társadalmi részvételről”

  1. 1 Bajnok Andrea mondta ekkor 11:30, július 1st, 2011:

    Gratulálok a beszélgetéshez és a sok tartalmas gondolathoz. Szélesebb tapasztalatok hiányában nem mertem általánosítani a társadalmi részvétel, a párbeszéd feltételes módját illetően. Megerősítettél abban, hogy nem csak a saját környezetemben nem működik, hanem általános magyarországi probléma. Rengeteg pénzt, energiát és jó ötletet veszítünk így el. Nagyon fontos lenne felhívni a döntéshozók figyelmét a saját korlátaikra: tudás, erőforrások, miközben mi állampolgárok is bátrabban kezdeményezhetnénk. A részvétel intézményesülésének nemzetközi példái nagyon izgalmas történetek, de hogyan lehet a saját részvételi intézményeinket építgetni/kiépíteni?

  2. 2 admin mondta ekkor 12:00, július 1st, 2011:

    A válasz persze messze meghaladja ezt a keretet, és persze egy ilyen intézményépítés hosszú komplex folyamat. Ezért csak arról van fogalmam, hogy az itt és most kialakult helyzetben én mit csinálok saját elkötelezettségből és mit csinálnék, ha több erőforrásom lenne. Azután meg nézném, hogy fejlődik a folyamat és igazítanám a stratégiámat a helyzethez. Ami alapvető: egyszerre kellene a döntéhozon és a polgáron dolgozni, mert ilyen intézményhez mindkettő kell. Ráadásul mélyen reflexív viszonyban vannak. A kiindulópont nem jó, mert még az is előttünk áll, hogy elhelyezzük az együttműködő folyamatot, mint lehetőséget mindkét fél tudatában. Ezt meg egy olyan köéleti kultúrában kellene megtenni, amelyben e reflexív viszony rossz eredményei gyakran, és a közbeszéd kultúrája pedig minden nap, távolítja őket egymástól.
    Nagyon fontosan lennének a jó tapasztalatok, vagy legalább hiteles források történetei ilyen tapasztalatokról. A jó tapasztalat feltétele az lenne, hogy ne csak lelkesedésből, hanem szakszerűen is vezessék. A részvételi folyamattervezés (legyen az tervezés, közpolitika, konfliktus, stb.) a fejlett világban egyre inkább szakma. (komoly elméleti, szemléletbeli és módszertani alap, technikai tudás, gyakorlaton alapuló szakértelem….) Nem szerepzavarba kerülő politikus, tervező, vagy lelkes építész vezeti, aki elkészült tervét akarja “eladni”, hanem olyan szakember, aki azt tudja, hogy mi módon lehet konstruktív dialógust szervezni, vezetni és fenntartani. Hát itt most ennyi: néhány foszlány az általánostól a gyakorltaiig.


Szóljon hozzá

  • Spam Protection by WP-SpamFree

© Copyright Pallai Katalin