A mediációs folyamatokról írták a résztvevők

„A konzultáció-sorozat nyomán számos kérdésben okafogyottá válhattak a korábbi egyoldalú sztereotípiák, illetve megkérdőjelezhetővé (és meg is kérdőjelezetté) az olyan negatív előjelű rögeszmék, amelyek a bizalomépítés és hatékony együttműködés helyett a közbizalom és közmorál kontraproduktív aláásását preferálják.”

„Azt gondolom, hogy rendkívül hasznos volt az egész mediációs folyamat. Szerintem a problémakör szereplői emberileg közelebb kerültek egymáshoz, ami nagymértékben elősegítette a különböző álláspontok elfogadását és az optimálisnak tűnő megoldások megtalálását. Óriási előny, hogy a mediátorok, mint elfogulatlan szereplők jelentek meg és ezt végig sikerült tartaniuk. Az egész folyamatban az tetszik legjobban, hogy a végén nem vesztesek és győztesek álltak fel az asztaltól, mert mindannyiunk sikere az elért eredmény.”

„Az első találkozásunkra csak azért mentem el, hogy elmondjam, ezzel a képviselő testülettel és igazgatónővel semmit nem lehet kezdeni. A mediátorok világítottatok rá arra, hogy ezekkel az emberekkel és körülmények között kell elkezdenünk dolgozni azért, hogy ne veszítsünk el még egy évet abban reménykedve, hogy egy új képviselő testület és egy új iskola igazgató majd megcsinálja nekünk/helyettünk az iskolát.”

„A projekt egy erősen konfliktusos, már több fordulót megélt, zsákutcának látszó helyzetben indult. Az előzetes megbeszélések, illetve a 0.forduló – a mediálás élményszintű kipróbálása – bár oldották a feszültséget, nem mutatták meg egyértelműen, hogy a helyzet elindul-e a megoldás felé. Az először egy, majd végül három fordulós mediálás azonban az információk folyamatos felszínre hozásával, csatornákba terelésével, az indulatok és érzelmek feldolgozásával – mely a technikának, a mediáció vezetőinek szakmai és emberi hozzáértésének köszönhető – fokozatosan kirajzolták azt az utat, amely mégis kivezethet majd az eredetileg terhelt, kilátástalannak tűnő helyzetből.”

„Fontos volt meghallgatni és meg is hallani a különféle nézőpontokból megfogalmazódó gondolatokat – a közösségi párbeszéd élményanyaga nyitottabbá tette a résztvevőket egymás nézetei és személye iránt egyaránt, s ez közvetve jól szolgálhatja a közösségi együttélés normáinak megerősítését is.

„Örvendetes dolog volt, hogy hosszú évek után először sikerült egy asztalhoz ültetni a településünk minden olyan szereplőjét, aki az iskolánk ügyében jelentőséggel bír. Végre, külsős segítséggel, olyan úton indultunk el, aminek során talán még megoldás is fog születni, és nem kell az iskolát bezárni. A kisebbség problémája is felmerült, ami nagyon fontos, hiszen számunkra is jelentős dolog, hogy az iskola szegregált marad e, vagy magyar gyerekek is fognak a jövőben ide járni. Mostantól kezdve, már a tanultak alapján tudunk egymással leülni, és értelmes párbeszédet folytatni a parttalan viták helyett, ami nagyon fontos, hiszen így lehet csak a közösség problémáit megoldani.”


© Copyright Pallai Katalin