Első történet:.

János testvéremnek 1978-ban fogadták el szabadalmát, melynek témája a mágneses adattárolók javítása.

A „nyugati világban” értelmetlen volt e javítás, mert korlátlanul lehetett újat kapni. A javított adattároló meg drágább volt, mint az új. De hazánkba tilos volt új adattárolót behozni (COCOM). Hát mi javítottunk. Rengeteget. Dupla áron, mintha újat vettek volna. De azt nem lehetett és e kör itt bezárult.

A rendszerváltással megszűnt a behozatali tiltás. És ezzel egyidejűleg az adattárolók értéke drasztikusan csökkent, míg a rajta tárolt adatok értéke meg drasztikusan megnőtt. Egy új üzlet született, az adatok mentése meghibásodott adattárolóról (ez az adatmentés). Az adatmentés legjelentősebb része nem más mint az adattároló javítása. De hiszen mi e témában egyedülálló ismeretekre tettünk szert.

Hát igy integrálódott a javítási ismeretünk az adatmentési üzletbe, amitől 3-4 év versenyelőnyünk lett minden piaci résztvevővel szemben.

Második történet:

1989-ben, a rendszerváltáskor a Kanadai Állam felkészült szakembereket küldött Magyarországra, az induló demokráciánk gazdaságának segítésére. Mi kértünk/kaptunk egyet. Ingyen volt. Elmondta a lényeget: induló vállalkozásként egy dologgal kell foglalkozni, majd elment. Mi legalább egy tucat kompetenciánkat „harsogtuk” és örültünk, hogy elment, hiszen így gondolkodtunk: olyan gyenge a piacunk, valaki csak betalál a mi utcánkba e sok lehetőségünket kihasználva. Egy év múlva visszajött és így fejezte ki nemtetszését: „Hihetetlen, hogy a Kanadai Állam ilyen hülyéket támogat”. A lényeg, hogy e durva jelzője közvetve milliárdokhoz segített minket. Megértettük a szolgáltatói piac lényegét: BRAND-ET KELL ÉPÍTENI. Azt meg nem lehet 12 irányban elindulva.

A A KÜRT két integritás története bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.