Hát igen, ez a hír nem tesz jót a személyes renoméjának. De mit jelent ez a tudományos hitelességére, a könyveire, a gondolataira? Hiszen nem Picassoról van szó aki képeket festett és közben gyakran csúnyán bánt nőkkel, hanem egy etika professzorról, akitől arról tanultuk, hogy hogy ítélhetjük meg mi a helyes és mi a helytelen. 

Pontosítsuk egy kicsit!

Ez a professzor főleg azzal foglalkozott miért csúszunk el morális kérdésekben időnként, és következményei vannak ennek.

Hát magát nem vizsgálta?

Szerintem, mielőtt kidobjnánk a könyveit, érdemes végig gondolni, mit is ad nekünk egy etika professzor. Jó esetben etikai kérdésekről gondolkodni tanít, és fejleszti képességünket a helyzetek morális tartalmát felismerni, és azonosítani azonosítani a etikai kérdéseket. Módszereket is adhat, amik segíthetnek dönteni etikai dilemmákban és morálisan nehéz helyzetekben. Az, ha személyes viselkedése és tartása még példát is mutat az etikus létre, már csak hab a tortán.  

Az ő története most pont azt mutatja amit tanított: Esendők vagyunk és néha elcsúszunk, etikai hibákat követünk el. Egy becsületes ember – még ha etika professzor is – néha elcsúszik. Vegül is, ő pont ezt tanítja.

A Amikor az etika professzor is megbotlik: tragédia vagy tanulság? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

“Egy globális cég vezetője vagy, amit az alapítók 140 éve a higiénia javításának missziójával hoztak létre. Te 8 éve vezeted a céget. Első évedben stratégiát alkottál a Fenntartható Élet missziójával. Célod a hosszú távú értékteremtés, amely eredményt a küldetésen keresztül ér el.

Néhány év stagnálás után a vállalat szép eredményeket ért el: megduplázta az eladásokat, felére csökkentette a környezeti lábnyomát, és őrült sok ember életére gyakorol pozitív hatást. A tevékenységek kiszélesedtek, és több küldetés-vezérelt új márkát is felvásároltatok. Az elmúlt időszakban a cég részvényei felülteljesítették a versenytársakat és az európai FTSE indexet is.

Ma kaptál egy ajánlatot: egy rivális cégtől, amely erős befektetői háttérrel, felvásárolná a vállalatot a jelenlegi piaci árnál 18%-kal magasabb áron.A rivális cég üzleti modellje erős konfliktusban áll azzal az értékrenddel, amit a Fenntartható Élet missziójával megteremtettél.   Mit tennél?”

Azért tettem fel a dilemmát a csoportban, mert ez a dilemma céges etika tréningjeimen, és hazai és nemzetközi vezetőképzéseimen, mindig megosztja a résztvevőket és komoly vitát provokál.

Mindig van egy komoly hányad, aki a busás haszonért, a piaci árnál 18%-kal nagyobb bevételért határozottan az eladás mellett érvel. Olyanok is vannak általában  a – legkomolyabb üzelti iskolákban tartott tréningeimen is -, akik szinte meglepődnek, hogy hogyan merülhet fel más altarnatíva, hiszen a tulajdonosok a részvényeik értékénél jóval nagyobb bevételhez juthatnak. Őket feltételezhetően két dolog vezeti: egyrészt Friedman híres alapelve, miszerint a gazdasági vállalkozás célja a befektetők érdekeinek kiszolgálása, másrészt a rövidtávú biztos haszon vonzereje. Mindkettő könnyen gyors ösztönös reakcióhoz vezet. Ha Friedmannál elakadtam, és azt jól megtanultam, gondolkodás nélkül is előugrik a válasz. A rövidtávú biztos haszon felrétékelése pedig sokszor leírt gondolkozási csapda (bias), ami felülírása alternatív értelmezési keret és/vagy kritikus gondolkodás nélkül alig lehetséges.

Nekem ez a dilemma pont emiatt a két – egymással össze is függő – reakció miatt fontos.

A dilemma ugyanis egy valós helyzetet ír le, ami Paul Polmannal történt meg 2017-ben, amikor az Unilever vezérigazgatója volt. Az ajánlatot a Berkshire Hathaway és a 3G befektetői csoport döntötte el és a Kraft Heinz elnöke közvetítette. Polman számára tiszta volt, hogy ha cége aktivista befektetők kezébe kerül, azt a felépített fenntartható fejlődést, hosszútávú értékteremtést és a stakeholderekkel való együttműködést célzó üzleti modellje nem élheti túl. Vezérigazgatóként nem nála volt a végső döntés, de elkötelezett belső és külső partnereivel képes volt elérni, hogy a cég boardja visszautasítsa az ajánlatot.

A friedmani un. „shareholder modell” helyett az Unilever megtartotta a stakeholder fókuszt és folytatta útját az un. ’Net Positive’ úton és a következő években négyszer annyi részvényesi eredményt termelt, mint a Kraft Heinz.

Számomra az Unilever példája  azt mutatja meg: létezik olyan céges stratégia, amely egyszerre épít értéket, szolgál közösséget, és üzletileg is sikeres. Ez a dilemma azért fontos, mert erős bizonyíték a nettó pozitív elköteleződés üzleti realitására. Lehet olyan vállalkozást építeni, ami többet tesz hozzá a közöshöz, mint, amit kivesz belőle. Tisztességes pénzügyi eredményt fenntarthatóan, komplex értékteremtésen keresztül termel, korrekt kapcsolatban munkavállalókkal, közösségekkel, üzleti partnerekkel és a kormányzatokkal. Paul Polman teljes tízéves vezetése alatt a részvényesek közel 300%-os hozamot értek el.

Nekem ebben a dilemmában az Unilever eszköz az etikus vezetés és érték-vezérelt működés lehetőségeinek bemutatásához. Az Unilever nincs egyedül. Egyre több céget lehet a nettó pozitív üzletre példának találni. (Patagonia, Mars, IKEA….)

Ez egy alternatív gondolkodási keret a friedmani paradigmához, a rövidtávú, profit maximalizáló stratégiákhoz képest. Ezzel kerettel a két régi beidegződés (rövidtáv és shareholder fókusz) kritikus újragondolására próbálom késztetni a résztvevőket.

Ez alapján biztos értehtő, hogy nagy örömömre szolgált, hogy az elműlt héten kétszer is azt tapasztaltam, hogy vegyes közönség számára ez az etikus keret népszerűbb. Az egyik tapsztalat a Play Integrity Facebook csoportunkban történt. Ebben a csoportban önkéntes a részvétel, és a tagok azért jelentkeztek, mert örömmel gondolkodnak etikai dilemmákon, és olvassák mások akár eltérő gondolatait. Itt 87 % százalék arra az opcióra szavazott, hogy mindent megtenne, hogy az ajánlat visszautasításra kerüljön.

A másik tapasztalat múlt pénteken történt, amikor egy nyílvános előadást tartottam ‘Megéri-e etikusnak lenni’ címmel. Több százan ültek a teremben. Ott is elmondtam a dilemmát. A kézfeltartásos szavazásból úgy tűnt, hogy még nagyobb volt azok aránya, akik a tulajdonosváltás ellen küzedenének.

Annak ellenére, hogy nagyon sok olyan vállalkozást látunk a környezetünkben, amelyek kizárólag és bármi áron tulajdonosaik hasznára koncentrálnak, az etikai párbeszédre nyitott emberek számára egyértelmű, hogy a valódi kérdés nem az, hogy mennyit kereshetünk, hanem hogy milyen világot hagyunk magunk után.

A AZ ÜZLET CÉLJA bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Miután Oroszország elindította az Ukrán offenzívát, néhány cég kivonult az országból. Voltak olyan cégek, akik később, a szankciók hatására vonultak ki,voltak akik időszakosan felfüggesztették vagy csökkentették a tevekénységüket. És voltak, akik folytatták.Vizsgáljuk ezt a dilemmát egy olyan cégvezető perspektívájából, aki határozottan elítéli és agressziónak tartja az orosz inváziót. Ebből a perspektívából melyik alternatívát választanád és miért?

Érdekes volt, hogy ezzen a héten a szokásosnál jóval kevesebben reagáltak a dilemmára. Pedig dilemma a javából, amit kitettem. Talán túl komplex dilemma, mert egyszerre van benne egy kemény etikai kérdés és egy nehéz gazdasági mérlegelés. Ráadásul, mint mindig egy ilyen játékban, hiányos az információ, ami a gazdasági mérlegelést korlátozta, ahogy Váradi Csilla is megjegyezte. Ez akár az etikai mérlegelés felé is terelhette volna párbeszédet. A számok azt mutatják, hogy ez is történt.

A Yale egyetemen működő CELI elemzése szerint, amelyben 1600 céget követtek nyomon, a cégek egy harmada vonult ki, vagy függesztette fel a működését, egy harmad időszakosan állt le és egy harmad folytatta a tevékenységét.  Nálunk a szavazás aránya elvszerűbb volt: 63% vonulna ki, 21 % szavazott az időszakos felfüggesztésre és 14% a tevékenység változatlan folytatására. De hát persze szavazni könnyebb, mint egy cég nevében dönteni, ahol egy drasztikus döntés akár a cég csődjéhez is vezethet. Ráadásul vezetőkkel, tulajdonosokkal, részvényesekkel is meg kell egyezni.

Esetünkben a gazdasági mérlegelés siralmas eredményt hoz. A kivonuló cégek nemcsak az orosz piacról érkező bevételeket veszíthetik el, hanem – a 2022 decemberben hozott intézkedések alapján – a vagyonukat legfeljebb a kormányzat által megbízott értékelés 50%-án adják el, ha egyáltalán találnak vevőt. Ilyen mértékű vagyonvesztést nehéz felvállalni és nem is mindenki képes rá. Ráadásul az áron alul eladott vagyon a Putin rezsimet támogatja. Micsoda sakkjátszma!

Az etikai mérlegelés kiinduló pontja egyrészről az erkölcsetikai megfontolás lehet miszerint semmilyen formában nem támogat és nem működik együtt a cég a rezsimmel. Adóival se támogatja a háborús gépezetet. (becslések szerint akár 18 md $is lehet a maradó cégek adóbefizetése) Ugyanakkor azzal, hogy munkahelyet ad, elvben az ártatlan polgárokat támogatja. Ha kivonul őket sújtja legérzékenyebben. Viszont maradni reputációs kockázatot jelent és persze komoly kockázata van a szankciók miatt a beszerzési láncok elakadásának is. Ezek az érvek visszavezetnek az üzletben gyakrabban használt utilitarizmus mérlegeléséhez.

Természetesen az etikai megfontolás elvezethet oda is, hogy egy gazdasági vezető, nem a gazdasági, hanem etikai érveket helyezi előtérbe a döntésében. Az, hogy ezt megteszi-e személyiségétől és helyzetétől is függ. Egy azonban biztos. A gyakorlati üzleti etika időnként eltávolodik az absztrakt etikai érveléstől. Komplex kihívások, egymással gyakran ütköző elvek, érdekek és megfontolások esetén az etikai mérlegelési kompetencia mégis segíthet önazonos döntéseket hozni a vezetőnek és azt meghatározni, hogy számára hol a piros vonal.

A Cégek felelőssége bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

„De Prométheusz nem rémült meg Zeusz fenyegető üzenetétől. Vállalta a még nagyobb kínok kockázatát, mert tudta, hogy a kíméletlen fenyegetés az elnyomó hatalom gyengülésének a jele már. Mindig erősebb az, aki néma megvetéssel tűri az ostoba erőszak garázda önkényét, és jaj annak az elvakult zsarnoknak, aki nem látja sem az erőszak nyomorult korlátait, sem pedig a hatalommal szemben mindig közömbös, tiszta tudás nyugodt fölényét. Mert a hatalom és a tudás nem nagyon szívelik egymást – egyik se sokba veszi a másikat -, és mégis: egyik sem lehet meg a másik nélkül. A hatalom tudás nélkül vak erő csupán, amely könnyen saját vesztébe rohan. A tudás pedig – bármilyen tiszta legyen is – önmagában, ha nem támogatja a hatalom ereje, tehetetlen, leláncolt Prométheusz, szenvedő titán.”

Dr. Szabó Árpád akadémikus, klasszika-filológus, az ókori irodalom és történelem egyik legkiválóbb magyar tudósa 1966-ban, „Aranygyapjú” című könyvében írta le ezeket a sorokat. Nem kis bátorság kellett ehhez kevesebb, mint tíz évvel évvel az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, amikor a szovjet tankokkal visszatérő kommunista hatalom brutális megtorlásokat hajtott végre, valamint értelmiségiek tízezreit – köztük az én édesapámat is – rúgták ki az állásukból csupán azért, mert nyíltan szimpatizáltak a forradalom eszméivel.  A forradalom idején betöltött szerepe – a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkara Munkástanácsának egyik vezetője volt – miatt Szabó Árpádot eltávolították egyetemi tanári állásából. Évekig más munkahelyre sem vehették fel. Ettől kezdve sokáig nem egyetemi, hanem „középiskolás fokon” osztotta meg hatalmas tudását. Az „Aranygyapjú” című művében ókori görög elbeszéléseket, mondákat költött újra, így próbálta közelebb hozni a fiatalokhoz a görög kultúrát, és az abban gyökerező humanista értékeket. A fia, Szabó József általános iskolai osztálytársam volt. 55 év távlatából is emlékszem, hogy az egyik magyar vagy törtélem órán milyen büszkeséggel tartott kiselőadást édesapja akkortájt megjelent könyvéről. Én csak most olvastam el a könyvet. A 223-224. oldalak fordulóján találtam rá az idézett szövegre. Nyilván azt gondolta a szerző, hogy itt már lankad a cenzor figyelme, és el tudja juttatni – a saját életével hitelesített – üzenetét az olvasóknak. Kiknek is? Elsősorban az antik történelem iránt érdeklődő tizenéveseknek, azaz a jövő értelmiségének. Bölcs rafinériával találta meg a lehetőségét annak, hogy katedrájától megfosztva is értelmiségieket neveljen.

A szakirodalom szerint annak az embernek van integritása, aki azt mond, amit gondol, és a szavai szerint cselekszik, azaz nincs benne semmi kétszínűség, hamisság. Szabó Árpád példája azt mutatja, hogy van ennél is több, amikor valaki ellenséges közegben is megvallja, ami a meggyőződése, valamint keresi és megtalálja ennek a lehetőségét, esetünkben egy elnyomó hatalom cenzúrájának a rését. Ehhez már nem elég a jellemszilárdság, a belső tartás, szükséges a bátorság is.  

A Kimondani az igazságot bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Mit lép?

A Facebook Play Integrity csoportjában a következőképpen szavaztak:

A szavazás némiképp sokkolt, a kommentek valamennyire megnyugtattak. Kezdem a leginkább sokkolóval. Nagymajtényi Gábor alternatívája, hogy „Megkérdezném a gyereket.” 81 százalékot kapott. Nyilván nem úgy gondolja, hogy nekiszegezem a kérdést: „Figyelj fiam, szexuálisan molesztált téged a tanárod?” Tehát ilyen esetben a tanúvallomás megszerzésének eljárása a gyakorlat. Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy az ilyen helyzetben a kérdező, különösen, ha van valami előfeltevése, márpedig jobbára van, felnőtteknél is olyan eredményt ér el, hogy az illető elkezd olyasmire is „emlékezni” és olyasmit is „bevallani”, ami meg sem történt, és még millió egyéb torzítás az eredmény. Ugyanez gyerekek esetében hatványozottan súlyos veszély. Annak idején egy szemesztert hallgattam erről Popper Pétertől. Tehát a „Megkérdezném a gyereket” csak úgy értelmezhető, hogy hatósági eljárás keretében kerül rá sor. Ha minden csodálatos, akkor egy Popper színvonalú profi gyerekpszichológust vesznek igénybe és jó esetben elkerülhető a súlyos trauma, de még így is kockázatos.

És éppen itt a dilemma lényege. Ha teljesen jóhiszemű a kapcsolat, akkor maga az eljárás traumatizáló. Ha indokolt a gyanú, akkor viszont cselekedni kell. Egy ilyen dilemma ebben a játékban nem arra való, hogy szakmai állásfoglalás legyen az eredmény, de érdemes alaposabban elgondolkodni, és a hozzászólások tükröztek is ilyesmit.

Egy biztos: nagyon szakszerű döntés szükséges, aminek egyik eleme az, hogy a tanárral tisztázni kell az ilyen helyzet veszélyét és megbeszélni vele, hogy miként változzon a kapcsolatuk.

A cím egyébként a filmre utalt, amit több hozzászóló is nyugtázott, miközben a dilemma több, a környezetemben is felbukkanó helyzetre próbált reflektálni. Mihalik Judit alternatíváját nem is értem az anyaságról, de azután a hosszabb kommentje megnyugtatott.

A Kétely bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A képzés során izgalmas párbeszédben, együtt gondolkodva, vitatkozva, megismerünk meg és alkalmazunk olyan fogalmakat, kereteket és módszereket, amelyek segítenek nehéz etikai kérdések mérlegelésében. A dilemmákon keresztül, magunkat is mélyebben megismerjük, és eszközöket kapunk ahhoz, hogy a saját utunkat jobbá tegyük.

Részletes leírás és bejelentkezés itt

A kurzus 2023. február 23-án 19.00 órakor kezdődik. Majd hat csütörtök esti alkalom következik. Hat izgalmas, másfél órás beszélgetés, ahol nehéz etikai dilemmákból indulva beszéljük meg az alkalmazott etika alapgondolatait és a hivatásetika, üzleti- és közszolgálati etika alaptételeit és olyan módszereket ismerünk meg, amelyek segítenek nehéz döntési helyzetek végig gondolásában. Mindez közérthető formában és a gyakorlatban alkalmazható gondolati kereteket és módszereket mutatva.

A hat alkalom témái:

1. Alapgondolatok és alapfogalmak:
   1. Etikai mérlegelési perspektívák
   1. Dilemmák, amikor az etikai perspektívák alapján egymással ütköző következtetésekre jutunk
   1. A „gyors” ösztönös és érzelmi reakciók és a „lassú”, racionális mérlegelés szerepe az etikai döntésekben
   1. Racionalizálás és más döntési csapdák
2. Személyes dilemmák és módszerek nehéz helyzetek véggigondolására:
   1. Mérlegelési lépések és folyamatok, amik segíthetnek
   1. Társak szerepe a mérlegelési folyamatokban
   1. „Tesztek” a megoldási alternatívák ellenőrzésére
   1. Meghatározó személyes döntések – döntő pillanatok, amik hatással vannak a további utunkra
3. Hivatásetika:
   1. Hivatásetikai dilemmák különböző területekről
   1. A hivatásetika társadalmi szerepe, természete és alapvető elvei
   1. Hivatás etikai kódexek szerepe és működése
   1. A személyes és hivatásetikai mérlegelés lehetséges konfliktusai
4. Közszolgálati etika, integritás és korrupciómegelőzés:
   1. Etikai dilemmákon keresztül a közszolgálati etika alapvetései
   1. Korrupció elméletek és hatásaik az antikorrupciós stratégiákra
   1. Integritásrendszer: nemzeti, szervezeti és személyes integritás összefüggései
5. Etikus vezetés és üzleti etika
   1. Alapvető üzleti dilemmák és mérlegelési perspektívák
   1. Viselkedésetikai megfontolások
   1. Lehet-e és érdemes-e etikusan vezetni és működni egy korlátozottan etikus világban?
6. Az én utam
   1. Saját tapasztaltok elemzése: etikai önismeret
   1. Mire érdemes figyelnem nehéz döntési helyzetekben?
   1. Értékválasztások és az út, amin járok
   1. Etika és életminőség

Minden beszélgetés után felkerül egy összefoglaló és más olvasnivalók a kurzus oldalára. Azért csak a beszélgetések után, hogy szabadabban tudjunk együtt gondolkodni az egyes témákról. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha együtt gondolkodunk, vitatkozunk, együtt fedezzük fel a különböző lehetséges álláspontokat és egy ilyen alkotó párbeszédben alakítja ki mindenki a saját álláspontját, akkor mélyebben megérti a témát és használhatóbb tudást kap. Ráadásul azt őriz meg, amivel egyetért.

Ha ez után olvassa az összefoglalót, az már azt fogja visszaidézni, ami neki fontos és talán segít mindazt összerendezni is, ami elhangzott.

Azért fontos nekem, hogy így tanítsak, mert a döntésekig mindenkinek magának kell eljutni, én csak fogalmakat, kereteket és módszereket tudok mutatni, amelyek segíthetnek az úton.

Remélem találkozunk!

A Dilemma-beszélgetések a Webunin bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Facebook Play Integrity csoportjában közzétettünk a kérdést: Képzelje el, hogy van egy ismerőse, aki dohányzása zavarja Önt. Megvenné-e neki ajándékba, meg ha megvenné, kinek venné meg? munkatársnak, családtagnak, jóbarátnak…..kezdő, vagy komoly dohányosnak.

A válaszolók közül szinte mindenki ízléstelen zaklatásnak értelmezte az ajándéktárgyat. Vagy azért mert agresszívnak, vagy mert türelmetlennek, vagy mindkettőnek tartotta. Volt aki azt is felvetette, hogy értelmetlen, mert nem segít leszokni.

Mindössze egy kommentelő érezte úgy, hogy akár ezt az eszközt is meg kell ragadni a dohányzás elleni harcra.

Milyen érdekes, amikor bécsi fiatalokat kérdeztem, ők a sötét humoron nevettek és eszükbe se jutott, hogy ez a leszokásra utalna. Amúgy sajnos majd mindegyik dohányzik, és gond nélkül ajándékozna ilyet. Vagy ugyanebből a boltból torna zsákot, “az urnáig tornászok” felirattal, vagy pólót olvasó csontvázzal, aki addig olvas”amíg el nem porlad”. Vagy csontvázformájú pen-drive-ot.

És ne felejtsük, a Temetkezési Múzeum logója egy kedves, integető Kaszás, ami kulcstartón is nagyon kurrens. A neve Quiqui, hát nem aranyos? Egyenesen Cuki!!!!

A Cigarettatartó bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Irmgard Furchner most 97 éves. 1943 és 1945 között egy koncentrációs táborban – ahol 65 ezer ember halt meg – civil alkalmazottként dolgozott. A hölgy irodista volt. A táborparancsnok titkárnője.

Ha most kerül bíróság elé és Ön lenne a bíró, elítélné bűnrészességért?

A csoporttagok így szavaztak:

Komoly párbeszéd is folyt a kérdésről, amit ezen a linken lehet olvasni.

Két alapkérdés körül forgott a szavazás és az érvek is: a bűnösség és a büntetés értelme.

A bűnösség:

• Az egyik sarkos álláspont érthetően az volt, hogy bűnös az, aki bűnt követett el. Mindenki ebbe a csoportba tartozik, aki hozzájárult a borzalomhoz.
• A másik álláspont szerint egy agymosott teenager lány állt be dolgozni, akinek ezt az utat diktálta a társadalmi közeg. „Hány fiatal tud ellenállni?”

Ebben a második gondolatmenetben, megkerülhetetlen Hana Arendt híres esszéje az Eichmann perről, a Banality of Evil. Eichmann is azt vallotta, hogy parancsra tette. Egy fogaskerék volt, aki akkor és ott élt, dolgozott, csak a saját munkájára fókuszált és nem érzékelte tette súlyát. Lehetséges ez? Ez egy olyan kérdés, ami évtizedek óta foglalkoztatja a pszichológusokat és filozófusokat.

Ide tartozik az a felvetés is, hogy „Azt kellene megvizsgálni, hogy milyen mozgástere volt, és ezen belül milyen döntéseket hozott.” Gyakori érv, hogy akkor ellenállni, maga a halál lett volna. Vizsgálták ezt a kérdést a női táborőröknél, zsidókat gyilkoló katonai osztagoknál…. Ami talán sokaknak meglepő: volt, aki kiszállt, és kiszállhatott. Ha tud németül, vagy angolul, ajánlom a Das radikal Böse dokumentumfilmet, ami megrázóan pontos képet ad arról a pszichológiai folyamatról, ahogy szerető családapákat lehetett elvezetni addig a pontig, hogy az ukrán fronton egész falukat, anyákkal és gyerekkel együtt legyilkoljanak, majd levelet írjanak szeretett családjuknak, hogy védik őket. Megrázó film, ami követhetővé tesz (nem elfogadhatóvá!) egy folyamatot. Hátborzongató.

A másik kérdés, hogy miért büntetünk. Itt azt, az amúgysem működő gondolatot, hogy a börtön átnevel, ezesetben hanyagolhatjuk. Lehet azonban jelentősége az elrettentésnek. Évtizedekkel később is lakolnak az elkövetők. Ez egy ésszerű érv. Volt olyan újságíró kommentátor, aki ezt az Ukrán háború miatt is fontosnak érezte.

Jelen esetben persze felmerül az a kérdés is, hogy a társadalmi propaganda és agymosás mennyire közömbösíti az ilyenfajta ész érveket is. Meg az is, hogy az ilyen erős társadalmi nyomás kezelhető-e úgy, mint az elmebetegség, ami miatt nem kezelik a tettest bűnelkövetőnek?

Az utolsó logika, hogy a büntetés helyreállítja a megsértett világrendet. Többen azért szavaztak a felfüggesztett börtön mellett, mert az bántalmazottak hozzátartozóinak elégtétel lehet. Volt, aki azt írta, hogy „büntetés volt az élet, hiszen végignézett…” és – feltételezhetően, vagy jó eséllyel – egyszer csak kijózanult a propaganda hatása alól.

A perben a vádlott nem is akart részt venni. Végig hallgatott. Egyszer szólat csak meg. Azt mondta: „Sajnálom azt, ami történt. Sajnálom, hogy ott voltam. Nem tudok többet mondani.” Lehet ezt helyreállító gesztusnak tekinteni?

A A titkárnő esete bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A linken elérhető: Viselkedési gubancok és etikai menedzsment

A Az integritás fejlesztése bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

„Egy afrikai országba utazott egy nagyon fontos üzleti tárgyalásra. A reptéren az útlevélvizsgálat során az ellenőrző tiszt „ajándékot” (=kenőpénzt) kért Öntől. Amikor visszautasította, megfenyegette, hogy nem fog tudni időben belépni az országba, majd különböző kollegákhoz küldözgette adatellenőrzésekre. Mostanra nyilvánvaló vá vált, hogy ez a játék úgy elhúzódhat, hogy lekésheti a fontos tárgyalást, ami miatt ide utazott, vagy az is előfordulhat, hogy be se tud lépni az országba.

Mit tenne Ön?”

A csoportban gyakorlatilag senki se vitatta, hogy ha a kereskedelmi igazgató oda akart érni a tárgyalásra, fizetnie kellett. Mégis érdekes, hogy a szavazók kétharmada saját zsebből fizette volna, és csak harmaduk nyújtaná be a cégnek, míg a véleményüket kifejtők között csak egyvalaki volt, aki saját zsebből fizetett volna. Az érve tiszta: nem teremt nehezen kezelhető helyzetet a cégnek a korrupciós költség elszámolásával és bízik benne, hogy valahogy majd kompenzálják. A többiek amellett érveltek, hogy a cégnek tisztában kell lennie a „helyi szokásokkal” így meg kell oldania az elszámolást valamilyen címen. Egyedi költség? alkotmányos költség?…

Ez az elvárás rendben is lett volna Amerikában 1977-ig, más fejlett országokban pedig mintegy 15-20 évvel ezelőttig. Addig volt az adóból levonható költség volt a külföldi köztisztviselők megvesztegetése.

Azért érdemes pár sort arról írni, hogy mi és hogyan változott meg, mert az Amerikában 1977-ben elfogadott FCPA (Foreign Corrupt Practices Act) volt talán a legerősebb trigger, ami a nemzetközi antikorrupciós mozgalmat és intézkedéseket elindította. Az FCPA volt az első olyan törvény, ami kriminalizálta a külföldi tisztviselőket megvesztegetését, annak ellenére, hogy ez versenyhátrányt jelentett sok amerikai cégnek, mert más országok, köztük az európaiak is, még majd’ 30 évig lényegében támogatták a vesztegető cégeket, azzal, hogy a vesztegetés költsége az adóból levonható volt.  A nemzetközi antikorrupció történetében a következő nagy lépés – komoly amerikai és svájci közbenjárás után – az 1997-ben elfogadott és 1999-ben érvénybe lépett OECD Anti-Bribery Convention volt, ami nemzetközivé tette az FCPA elveket, majd a 2005-ben életbe lépett UNCAC (UN Convention against Corruption), ami már a külföldi és hazai megvesztegetésre és köz- és magánszektorra is kiterjedterjedt. Az UNCAC-ot máig 180 ország ratifikálta.

Aki számára nem is volt ismert ez a jogalkotási folyamat, az is biztos ismeri a Siemens botrányt. 2008-ban a Siemens ellen azért indult eljárás, mert kiderült, hogy az új német antikorrupciós törvények ellenére folytatta a külföldi tisztviselők megvesztegetését. A Siemens több szempontból mérföldkő volt: a cég nemcsak több, mint 1 md dollár bírságot fizetett, de vezérkarát is elvesztette. Ráadásul akkorát robbant az ügy, hogy közismertté vált és komolyan formálta az közvéleményt erősítve az antikorrupciós mozgalmat és Európában valószínűleg ez volt az a pont, amikor a piac cégek jó részének compliance tevékenysége komolyra fordult.

A A kereskedelmi igazgató dilemmája és a nemzetközi antikorrupciós mozgalom bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.