A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

Magasan a legtöbben (28+4) egyértelműen elítélik az eljárást, de erről az illetővel beszélnek, nem „dobják fel”. Mindössze 1 ember választotta azt, hogy elmondja valaki másnak, egy másik pedig kerek-perec büntetőfeljelentést tenne. Heten jóindulattal kezelnék az ügyet, segítenének az etikátlan gyakorlat megszüntetésében.

Lényegében ezeket a szavazatokat tükrözik a hozzászólások is. Ami érzésem szerint burkoltan meghúzódik a mögött, hogy a túlnyomó többség a whistleblowing, a nyilvánosságra hozás helyett a négyszemközti megbeszélést és megoldást választja, az a dilemmának az a része, hogy a nyilvánosságra hozatal következtében bezárhatják a klubomat.

Üdítően optimisták vagyunk a személyes meggyőzés, lelkére beszélés sikerét illetően, s nem domborítjuk ki a klub jóhíréhez fűződő érdekeinket. Tipikus következmény elvű megoldás, és nem a kanti szigorú kategorikus imperatívusz alkalmazása.

A Kulb pénztáros bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Gondoljuk végig. Tegyük fel, hogy a teszt alatt kamerák figyelik minden egyes diák tevékenységét és ezt ők is tudják. Ilyen módon elveszem a csalás lehetőségét. A teszt után jobban vagy kevésbé bízhatok a diákjaimban? Egyik sem. Éppolyan bizonytalan vagyok a becsületességük felől, mint a teszt előtt.

A bizalom feltételezi, hogy valami értékes dolog elvesztését kockáztatjuk. Egy üzleti helyzetben, ha valakire pénzt bízok, akkor a kockázat számszerűsíthető. Ha valakire a cégem jóhírét bízom, az már jóval kevésbé mérhető objektív módon. És általában, a bizalom abban, hogy a másik nyílt, egyenes és őszinte velem, nagyon nehezen megragadható. Kockázat nélkül nem megy. Casebeer lépése kockázatos, de az egyetlen megbízható mód arra, hogy kiderítse, kiben bízhat meg és kiben nem.

A nehézség persze abban áll, hogy miként derítem ki, végül is a csalásra csábító helyzetben ki állt ellen a kísértésnek és ki nem. Ehhez leleményességre van szükség, de arra is, hogy vállaljuk a kockázatot, esetleg nem derül ki a csalás. Mérlegelni kell, mi a nagyobb nyereség. Ha megbizonyosodom az emberem becsületességéről, a hibázás kockázatát vállalva, vagy ha arra törekszem, hogy ne legyen lehetősége csalni. Illúzió, hogy az utóbbi megoldásnak nincs kockázata. Könnyen túljárhatnak az eszemen. Casebeer megoldásának előnye, hogy megelőlegezi a bizalmat. A viszonosság, a reciprocitás normája az emberi nem talán legerősebb normája. Egészséges lelkivilágú emberek viszonozzák a megelőlegezett bizalmat és ez óriási erőt kölcsönöz a szervezetnek. A csalók gyakran előbb-utóbb lebuknak, de ha nem, ha megússzák, az ő csalásuk kisebb súllyal esik a latba, mint az a többlet, amit a szervezetnek a bizalom légköre adhat.

A „Meg kell adnod az esélyt egy embernek a csalásra, hogy kideríthesd, bízhatsz benne.” bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.