A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Bevallom, számítottam rá, hogy érdeklődést fog kiváltani ez a morális dilemma, de hogy ekkorát! Ez jó kör volt.

Először egy kis statisztika. Némi összevonással 38 szavazó számára nem morálisan elítélendő az, amit Juli és Máté tettek. Ha a néhány nem igazán értelmezhető szavazatot kiveszem, akkor 49 szavazó erőteljesebben vagy kevésbé erőteljesen úgy ítélte meg, hogy morálisan elfogadhatatlan, amit Juli és Máté tettek.

Akik nem ítélték el, azok lényegében a John Stuart Mill által klasszikusan megfogalmazott morális elvből indulnak ki, amit egyszerűen így fogalmaznék meg: ami konszenzuális és másnak nem okoz ártalmat, nem kifogásolható. Ez a felfogás szoros kapcsolatban áll a racionális világnézettel, s ezt kiválóan tükrözik pl. Rigó Péter és Hulesch Bors kommentjei, ami szerint a norma csupán a genetikai degeneráció elkerülésére jött létre és a fogamzásgátlás lehetősége okafogyottá tette.

Ugyanakkor az ilyen normáknak lehet olyan funkciót is tulajdonítani, ezt képviseli Haidt is, hogy a racionalitástól függetlenül egy csoport vagy közösség koherenciáját szolgálják. Innentől nem lényeges, hogy racionális-e vagy sem. A vérfertőzés tabuja ma is szolgálhatja ezt a funkciót, s ennek alapja inkább érzelmi, nem racionális, ahogy frappánsan megfogalmazta Ujfaludi Zoltán: „Az meg, hogy undorító is szerintem, már nem is mondom, mert liberális vagyok.

” És a tipikus zsigeri reakciót frappánsan érzékelteti Gyurina Eszter kommentje: „Tessék? Hogy jut eszükbe egyáltalán?”

A Morális dilemma Jonathan Haidt nyomán bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Ön a sebész helyében hogyan dönt?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Ha a minden áron megmentés és a beteg elvesztése közötti választást nézzük, akkor nagyjából fele-fele arányban megoszlanak a szavazatok: 46 vérátömlesztés/47elvesztés

A szellemes „ha nem tetszik neki, utána öngyilkos lehet” megoldást a vérátömlesztéshez soroltam, noha szerintem nyilvánvalóan sántít, hiszen amennyire tudom a beteg vallása az öngyilkosságot is tiltja.

Patócs László orvos és jól kivágta magát egy olyan technikai megoldással, amit nem ismerek, de elhiszem, hogy működhet.

Az igazi dilemma két rendszer ütközéséből adódik: az orvosi etika, azaz a Hippokráteszi eskü egyfelől és a liberális etika, azaz az egyén joga ahhoz, hogy saját magáról rendelkezzen másfelől.

Sokan joggal mutattak rá, hogy a hit mellékes a döntésnél, a nyilatkozat a döntő. A kommentekben elhangzó érvelés végül elég egyértelműen a liberális etika mellett tette le a voksot: a beteg nyilatkozata mindenek fölött.

A A sebész dilemmája bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Te vagy a rendőr. Mit teszel?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Először talán tegyük kristály tisztává a helyzetet: elég egyértelmű és azonnal felbecsülhető, hogy egy fák közé csapódva lángoló 20 méteres vasszállító teherautót egy szál poroltóval lehetetlen eloltani (a pokróc sem segít). Az is azonnal felbecsülhető, hogy a sofőrt kimenekíteni lehetetlen, és semmi esély, hogy időben segítség érkezhessen. Ezért dilemma, hogy vállalom az eutanáziát, hogy vagy hagyom, hogy a lángok között kínhalált haljon a sofőr.

Ha kicsit elméletieskedünk, akkor ez az etika két alap attitűdje közötti választás: az utilitárius, a következményeket mérlegelő lelövi, a Kant-i deontologikus, kötelesség elvű, a „Ne ölj” parancsolatnak minden körülmények között engedelmeskedő hagyja, hogy történjen, aminek történni kell.

A morálpszichológia szerint először intuitíve döntünk, legfeljebb utána kezdünk el racionálisan gondolkozni. Úgy vélem ezt tükrözte a zsigeri „eloltom a tüzet” nonszensz, és ennek árnyaltabb változatai. Ugyanakkor többeknél megjelent maga ez a folyamat, Pl. Hulesch Bors vagy Barlay Zsuzsa, akik az első reflex után elemezték a helyzetet és az eutanázia mellett döntöttek. Tanulságos Varga András gondolatmenete, ami számomra az önámításra való erős hajlamot ragadja meg, egyben mint a mi kultúránk egyik sajátosságát. Ugyancsak tanulságos Káldos János gondolata arról, hogy ne ragadjunk bele a két eset lehetséges keretezésbe, próbáljunk ebből kilépni, még ha az idő igen szűkös is.

Helye van a kreatív probléma megoldásnak, és ez nem mond ellent az integritásnak, sőt, az integritás sikeres megvalósításához elengedhetetlen a készség az ilyen kreatív, nem konvencionális gondolkodásra, és az integritás fejlesztési módszerek és készségfejlesztő technikák erre is törekszenek. Az alábbi megoldás ezt kiválóan illusztrálja is. Végül tehát beavatom a társaságot abba, hogy ez a megtörtént eset miként végződött. A rendőr vívódott, többször a pisztolytáskájához nyúlt. Végül elővette a kézi oltókészülékét, ami kábító hatású vegyülettel működik. Ezzel befújta a vezetőfülkét, amitől a sofőr elvesztette az eszméletét és nem szenvedett.

P.S. Barlay Zsuzsa, eszébe ne jusson kilyukasztani az üzemanyagtartályt!

A A rendőr dilemmája bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.