Egy döntéshozó számára felmerül a dilemma, hogy mi a kisebbik rossz, ha nem korlátozza az egyének jogát a saját testüket és egészségüket illető szabad döntésükhöz annak ellenére, hogy ezzel növeli a járvány terjedésének kockázatát, vagy a közösség érdekeit tartsa szem előtt és más kötelező oltásokhoz hasonlóan tegye a Covid elleni oltást is kötelezővé.

Ön a döntéshozó. Milyen álláspontra helyezkedik?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

A szavazók túlnyomó többsége a klasszikus utilitárius etikai elvnek megfelelő megoldást támogatta: az egyén szabadsága csak addig terjedhet, amíg nincs mások ártalmára (37 szavazat). Jócskán elmarad ettől ugyan, de jelentős a támogatottsága a második leggyakrabban támogatott alternatívának: az egyén jogának tiszteletben tartása az elsődleges (9 szavazat). Fölmerült még a direkt autoriter megoldáshoz képest az ösztönzés lehetősége (4 szavazat). Volt egy logikailag jól hangzó érv is, miszerint azok, akik nem olttatják be magukat csak azokra veszélyesek, akik szintén nem, de attól tartok, a járványügyi gyakorlat és tapasztalatok nem eléggé támasztják alá.

A hozzászólások érdekes szórást mutatnak, attól kezdve, hogy kinek a felelőssége – munkáltató vagy a politikai vezetés –, odáig, hogy vegyük figyelembe az oltásellenesek szempontjait is. Utóbbit nem szeretném kommentálni. Egy dolgot azonban kiemelnék, amire utalással is találkozunk a kommentek között: a felelősségvállalás kérdése. Egy ilyen esetben a hivatalban lévő, hatalommal, sőt, vészhelyzetre hivatkozva teljhatalommal rendelkező politikai hatalom felelősségére.

A Az egyén joga vagy a közösség érdeke? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Magyarország 2013 óta fogad el nemzetközi támogatást a közszolgálat integritásának fejlesztésére. E látszólag pozitív jelenséget mindig kétségessé tette, hogy a közszolgálat integritását a magyar kormányok a közigazgatás integritására szűkítették. A támogatott vizsgálatból, oktatásból és fejlesztésből a politika kimaradt, mintha nem lenne része a köz szolgálatának.

A GRECO (Az Európa Tanács antikorrupciós monitoring testülete) 2015-ben fejezte be utolsó értékelését Magyarországról, aminek témája a parlamenti képviselőkre, bírákra és az ügyészekre vonatkozó szabályok megfeleltetése az Európa Tanács Korrupcióról szóló Büntetőjogi, illetve Polgári Jogi Egyezményeinek. 

A dolgok rendje szerint nemrég készült egy un. Compliance Jelentés, ami azt vizsgálta, hogy mennyi teljesült az ajánlásokból. Az országok mérlegelhetik, hogy nyilvánosságra hozzák a jelentés tartalmát. Bár a szokás eddig az volt, hogy igen, idén a magyar kormány úgy döntött, hogy nem enged betekintést. Csapda helyzet. A jelentés feltételezhetően kemény kritikát fogalmaz meg, ami megkérdőjelezi a korrupció elleni harc hitelességét. A nyilvánosság hozzáférésének megtagadása nem kevésbé.

Akik mégis védeni próbálják a döntést, arra hivatkoznak, hogy a jelentés nyilvánosságra hozatala rontaná a Kormány tárgyalási pozícióit a jogállamiságról szóló vitákban, illetve az uniós források visszatartása kapcsán. 

Európai szemszögből biztos elfogadhatatlan ez a rövid távú érdek argumentum. A hibák eltakarása a védhetetlen rendszer fenntartását szolgálja. Integráns magyarként ugyan annyira elfogadhatatlan. Egyrészről, mert ellentmond a demokratikus elveknek és szabályoknak, a polgár jogának, hogy információhoz jusson a politikusokra időszakosan átruházott hatalom használatáról, másrészről mert a korrupció a közösség és mindannyiunk érdekét sérti hosszútávon.

A A polgár integritása bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Jean Anouil, a kitűnő francia drámaíró írt egy drámát Thomas Becket-ről „Becket avagy az isten becsülete címmel. Becket, aki jó barátja és tanácsadója, kancellárja volt II. Henrik királynak, szembekerül a királlyal, amikor az kinevezi őt Canterbury érseknek, arra számítva, hogy a király érdekeit fogja továbbra is szolgálni. Ő azonban, innen a mű címe, inkább „isten becsületét” választja, és pápa és a katolikus egyház oldalára áll a királlyal szemben. A király, báróinak körében dőzsöl, és egy ponton felkiált: „Hát nincs ember Angliában, aki megszabadítana ettől a paptól?!” A bárók egymásra néznek, majd kisvártatva felkerekednek, ellovagolnak Canterbury-be és a székesegyház lépcsőjén megölik Becket-et. A király példásan megbünteti a gyilkosokat, megköveti Becket-et és erkölcsös uralkodóként kerül ki a helyzetből.

Ez a sztori szépen illusztrálja azt a jelenséget – a király ezt aknázza ki, hogy hajlamosak vagyunk átsiklani mások etikátlanságán, hacsak nem ütközik közvetlenül érdekeinkbe. Az angol alattvalók átsiklottak a fölött, hogy az értelmi szerző nyilván a király volt. Békésebb szervezeti körülmények között rendszeresen megfigyelhető, hogy szemet hunyunk a kollégáink etikát sértő cselekedetei fölött.

Mikor válik könnyebbé számunkra szemet hunyni mások etikátlan magatartása fölött? Akkor, amikor ez a saját érdekeinket szolgálja. Ilyesmire kerülhet sor, amikor vezetők azt mondják a beosztottjuknak, hogy tegyenek meg bármit a termelési vagy értékesítési célok elérése érdekében, nyitva hagyva az agresszív vagy etikátlan taktikák lehetőségét is. Erre példa II. Henrik és a bárói esete Thomas Becket-tel. Vagy amikor bizonyos cégek kiszervezik a termelést külföldi alvállalkozóknak, melyek attól olcsóbbak, hogy őket kevésbé kötik a költséges foglalkoztatási vagy környezetvédelmi szabványok. Ez történik akkor, amikor egy könyvvizsgáló cégnél a partnerek arra emlékeztetik a fiatal munkatársakat, hogy mennyire fontos megtartani egy ügyfelet, aki kifogásolható könyvelési gyakorlatot folytat.

Fontos kérdés a szervezeti integritás szempontjából, hogy az e féle elfogultság mennyire szándékos és tudatos, vagy mennyire önkéntelen. Másként fogalmazva, mennyire beszélhetünk szándékos korrupcióról, s mennyire korlátozott etikusságról. Ezt a kérdést járta körül Bazerman és munkatársai kutatása (2006). Az alaphelyzetben a résztvevőket komplex információval látták el egy fiktív vállalat potenciális eladásáról. A résztvevők feladata az volt, hogy becsüljék föl a vállalat értékét. A résztvevők különböző szerepeket kaptak: vevő, eladó, vevő könyvvizsgálója vagy eladó könyvvizsgálója. Az összes résztvevő ugyanazt az információt kapta a vállalatról, beleértve olyan információt is, amely segített felbecsülni a vállalat értékét. Az eredmények nem meglepő módon azt mutatták, hogy az eladók magasabbra becsülték a vállalat értékét, mint a potenciális vevők. Ami viszont még érdekesebb volt, hogy a könyvvizsgálók, akik vagy az eladónak, vagy a vevőnek adtak tanácsot, ugyancsak erősen részrehajlók voltak ügyfeleik javára.

De ebből még nem tűnik ki egyértelműen, hogy mennyire voltak tudatában elfogultságuknak a könyvvizsgálók. Ennek kiderítése érdekében a könyvvizsgálókat tájékoztatták független szakértők becsléséről a vállalat értékét illetően, és ez után kérték őket az értékbecslésre azzal, hogy jutalmazzák őket a privát becslésük pontosságáért. Azok a könyvvizsgálók, akik korábban az eladónak adtak tanácsot, átlagosan 30%-kal magasabbra értékelték a vállalatot, mint azok, akik a vevőknek adtak eredtileg tanácsot. Az önkiszolgáló torzítás. ami egy nagyon általános szociálpszichológiai jelenség, hatása alatt a résztvevők a vállalattal kapcsolatos információt elfogult módon asszimilálták.  Ennek következtében nem voltak képesek pontos becslést adni akkor sem, amikor a magán ítéletüket fogalmazták meg, és explicit módon a pontosságért jutalmazták őket. E kutatások szerint még a tisztán hipotetikus kapcsolat is a könyvvizsgáló és ügyfele között eltorzítja a könyvvizsgálók ítéletét. A szervezeti integritásra nézve ez fontos tanulsággal jár: csak jól átgondolt eljárások vehetik elejét az olyan etikai sérelmeknek, mint a motivált vakság, mert emberi habitusunk ellenkező irányban hat.

A Motivált vakság bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

 Az emberi tudat alapvető működési elvei szerint rosszul tűri a kétértelműséget. Úgy működik, hogy egyszerre csak egy dolognak vagyunk képesek tudatában lenni, s ha valami kétértelmű, akkor hajlamosak vagyunk csak az egyik olvasatra figyelni, a másikat kizárni, elfojtani, mintha nem is lenne. Ahhoz, hogy mi magunk is, vagy a szervezet, amelyben dolgozunk, vagy amelyet vezetünk, a sikeres legyen, arra van szükség, hogy integráljuk a kétértelmű helyzetek alternatív olvasatait is.

Annak érdekében, hogy a világot egyértelműnek, kereknek lássuk, hajlamosak vagyunk messzire menni, s ez leginkább a szisztematikus, racionális, elemző, a nyelvi gondolkodáshoz köthető bal féltekénk műve. Ha nem kerek a sztori, kiegészíti, hogy kerek legyen. Ha ellentmondás van, valamilyen kitalált összefüggéssel, elmélettel, konfabulációval ellentmondásmentessé teszi. Ha nincs résen a jobb féltekénk, amely az ördög ügyvédjének szerepét játssza, akkor szélsőségesen torz világot is képesek vagyunk felépíteni és követni, csak azért, hogy ne kelljen elviselnünk a kétértelműségből fakadó bizonytalanságot. Szélsőségesen szellemes példa erre a Monty Python Gyalog Galopp c. filmjében a Fekete lovag epizódja —

Az ő világképe szerint őt nem lehet legyőzni és ettől a meggyőződéstől a tények sem tántorítják el.

Az integritást az által vagyunk képesek elérni, hogy ellenállunk annak a mélyen gyökerező emberi késztetésnek, hogy a dilemmát rövidre zárjuk és egyetlen, ellentmondástól mentes magyarázattal éljünk. Ha kellő türelemmel vesszük szemügyre az adott helyzet eltérő, vagy akár ellentmondó aspektusait, akkor módunk nyílik ara, hogy olyan szintézist hozzunk létre, amely másik síkon vagy szinten feloldja az ellentmondást és új, értékesebb megoldásra vezet.

Érdemes kipróbálnunk, milyen az, hogyan dolgozzuk fel, amikor nincs egyértelmű magyarázat egy súlyos esetre. Ezt ragadja meg zseniálisan Akutagava „A cserjésben” című novellája, amely Lomb Kató fordításában „A vihar kapujában” című kötetben jelent meg. (Itt olvasható) „A vihar kapujában” címmel Kuroszava nagyszerű filmet is forgatott a történetből.

A Integritás: a kétértelműség tolerálása bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Ezt az állítást egy tanulságos történettel szeretném alátámasztani. A történet az Arthur Andersen LLP-ről szól, amely valaha a Big Five könyvvizsgáló cégek egyike volt. A század elején Arthur Andersen által alapított cég 2001-re a világ egyik legnagyobb multinacionális vállalatává növekedett. A vállalatot maga Arthur Andersen vezette 1947-ben bekövetkezett haláláig.  Arról volt nevezetes, hogy egész életében elkötelezetten törekedett a könyvvizsgáló szakma magas etikai mércéjének fenntartására. Az volt az elve, hogy a könyvvizsgáló a befektetőknek tartozik felelősséggel, nem a kliens menedzsmentjének. Pályája elején arról lett nevezetes a szakmában, hogy ellenállt a kísértésnek, amikor egy kliense dilemma elé állította. Egy nagy chicago-i vasúti vállalat vezére arra kérte, hogy változtassa meg a pénzügyi beszámolója számait. Azt is érzékeltette, hogy ha nem teszi meg, számoljon egy fontos üzleti partner elvesztésével. A fontos üzlet elvesztését kockáztatva Andersen világos választ adott: „Nincs az a pénz Chicagoban, hogy megváltoztassam a beszámolómat.” És csakugyan, az üzleti partnert elvesztette. A vasúti vállalat azonban egy éven belül csődbe ment, Andersen pedig megalapozta üzleti jóhírét.

Ennek a vállalat hőskorából származó történetnek a további évtizedek során fontos szerepe volt a cég alapvető értékeinek fenntartásában és továbbadásában. Az új belépő munkatársak „beavatásának” egyik legfontosabb mozzanata volt, hogy megismertették őket ezzel a történettel, és az Andersen által vallott krédóval: „Gondolkozz egyenesen, beszélj egyenesen” („Think straight, talk straight).

Az 1990-es években a cég elkezdte bővíteni a profilját, és a könyvvizsgálat mellett egyre nagyobb szerepet kapott a tanácsadás. Ez a körülmény kimondatlanul is behozta az érdek konfliktus lehetőségét, hiszen a tanácsadó és a könyvvizsgáló viszonya ütközhet. A tanácsadó inkább a menedzsment érdekeit kell, hogy szem előtt tartsa, s ez összeütközhet az Andersen alapértékének számító elvvel, miszerint a könyvvizsgáló a befektetőknek tartozik felelősséggel. Talán ez is hozzájárult, hogy az alapértékek és az azokat évtizedeken át hordozó sztori egyre inkább elmaradt a felvételi beszélgetésekből, s így az alapérték is egyre inkább elhalványult. Nehéz ezt nem összefüggésbe hozni azzal, ahogyan a 2000-es évek elején Andersen története megismétlődött, csak éppen fordított kimenetellel. Már történelem, hogy az Arthur Andersen kliense volt az egyik legsúlyosabb üzleti csalás elkövetője, az ENRON. A bíróság szerint a cég könyvvizsgálói jelentése nem tükrözte híven a valóságot. Mint tudjuk, az Arthur Andersen üzleti jóhíre örökre odalett, kivonult a piacról. Ma már csak Big Fourról beszélhetünk.

A Andersen meséje bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.