Mit lehet tenni? Megoldás lehet, ha a platformok megszüntetik a bejegyzések anonimitását, mondván, hogy ha valaki közzé teszi a véleményét, akkor vállalja érte a felelősséget. Ez alól csak az indokolt segélykérések vagy a bűncselekményről szóló közérdekű bejelentések lehetnek kivételek.

Mit gondol egy ilyen megoldásról?

A Facebook Play Integrity csoportjában nagyszerű vita alakult a kérdésről, amit a következő linken olvashat.   Ugyankkor szavaztak is az emberek:

Az összegzésben Siklki István a köveztkezőket írta:
Nagyon tartalmas hozzászólások kísérték a dilemmát, már ezért megérte bedobni. Az alapvető attitűdöt a véleményért vállalandó felelősség határozta meg, a szavazók 73 %-a a névvel és ellenőrizhetően hiteles bejegyzések mellett voksolt. Mindössze 14 % volt azon az állásponton, hogy libertárius attitűddel semmiféle cenzúra ne érvényesülhessen. Érdekes szál volt a hozzászólásokban, hogy mennyire lehetséges megvalósítani az érdemi és társadalmilag eredményes cenzúrát és hogy ebben az MI mekkora segítség lehet. Ha jól értem az álláspont az, és ezzel egyet is értek, hogy az MI nem ad megoldást, de jelentős segítség az emberi döntéshozók számára ebben a kényes kérdésben.

A A vélemény felelőssége bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Ön hogy látja?

A Facebookon a Play Integrity játékban a résztvevők így szavaztak

Nehéz dilemma, mert mindannyian érintettek vagyunk benne.

A döntést nehezíti, hogy vannak társadalmak, ahol a szélsőséges állami terror az emberek életét közvetlenül fenyegeti. Van olyan rezsim, ahol csak az egzisztenciális biztonságot, vagy csupán az érvényesülést érinti.

Oroszországot ebből a szempontból nehéz megítélni, mert már azért 15 év börtön járhat, ha valaki a háborút háborúnak nevezi, miközben vannak ellenállók. Egy még nem teljesen fizikai elnyomáson alapuló rendszerben az állampolgárok felelőssé tehetők a kormányuk tetteiért és ezt a véleményt a szavazók 39 százaléka tette magáévá. Látszólag pragmatikus megoldás a fentivel összhangban, a szigorú vízumellenőrzés (52%). Ez volt a leginkább népszerű megoldása a dilemmának, ami jól mutatja, hogy a dilemma mennyire valóságos és fontos.

A magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy az állampolgárok jóval nagyobb felelősséggel tartoznak a kormányuk tetteiért, mint azt általában szeretik elismerni, miközben irtózatosan nagy nyomás hárul az egyénre a konformitás irányában. Minden valódi dilemmának jellemzője, hogy nincs jó megoldás, csak rossz és még rosszabb.

A Az állampolgár felelőssége kormánya tetteiért bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Este találkozol a legjobb barátnőddel, akit régen láttál. Boldogan meséli, hogy megtalálta élete párját, szerelmes bele, és feleségül fog menni hozzá. A beszélgetés során kiderül, hogy az illető férfi az a kliensed, aki az intimitás miatti szorongását promiszkuitással gyógyítja.

Mit teszel?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

A pszichológusnő komoly döntés előtt áll, mert személyes viszonya a barátnőjéhez azt diktálná, hogy elárulja szorongó paciense kényszeres promiszkuitását. Ugyanakkor hivatása titoktartásra kötelezi. A válaszok nagy része erre a dilemmára reagált. A legtöbben tartanák magukat a titoktartáshoz. A szavazók közül mindössze ketten és egy választ író árulná el a barátnőjének a férfi betegségét.  A többiek közül 11-en leadnák, és 7-en folytatnák a terápiát. Milyen szép kép ez arról, hogyan oszlik meg a – feltételezhetően nem terapeuta válaszolók – reakciója az erkölcsetika alapú lojalitás, és a kötelesség etika alapján feltételezett kötelesség és szabály között.  

Az utolsóként író gyakorló terapeuta nem tekinti dilemmának a helyzetet: a szakmai etika szabályai szerint abba kell hagynia a terápiát. Alapvetően következmény-etika diktálja ezt az etikai elvet: félő, hogy nem tudná professzionális távolsággal és semlegességgel segíteni paciensét. Ennyit segít, ha egy szakmát kidolgozott és ismert etikai és viselkedési kódex támogat. Védi a szakembert és a klienst is.

De ennél talán még érdekesebb, hogy a – feltételezhetően nem terapeuta válaszolók közül – legtöbben nemcsak a kliens leadására, de arra is szavaztak, hogy szembesíteni akarják, a pacienst, hogy mit okoz a betegsége, vagy el akarják mondani, hogy hagyjon fel a promiszkuitással. Ez azonban messze vezet, mind szakmai, mind etikai szempontból: mit tekintünk betegségnek – s ezzel feloldozzuk az illetőt a felelősség alól –, és mit tekintünk erkölcsi vétségnek, ami felelősségre vonással jár. Ezt a dilemmát nem fogjuk itt megoldani – sajnos.

A Szolidaritás vagy titoktartás bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Korábbi társai – akivel a baráti és sport kapcsolat fennmaradt – nem értik, hogy mi történt, és kérdezik, hogy miért váltott. Úgy érzi, hogy egyrészről sporttársainak joga van tudni az igazságot, másrészről pedig, ha nyíltan beszél indokairól, akkor rombolja azt a közösséget, amelyből ugyan kilépett, de most is fontos neki.

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Majdnem sikerült még egy olyan dilemmát írni, ahol nem ütköznek a szavazatok. A szavazásból úgy tűnik, hogy a túlnyomó többség nyíltan elmondaná, hogy miért váltott.

A kifejtett vélemények ennél árnyaltabbak. Az egyik álláspont szerint, pont a társak iránti felelősségérzet miatt kell elmondania Józsinak, ha olyan dolgokat lát, ami őket is veszélyezteti. Ezután a beszélgetőpartner dolga, hogy az elmondottakból kiválassza a számára lényeges elemeket és döntsön. Van, aki ennél is továbbmegy: „az információ megtartása szerintem nem segíti a közösség működését.” A másik álláspont „a másikra nem ráerőszakolt, hiteles, de a másikat lehetőség szerint figyelembe vevő őszinteség„. Vagyis, a beszélgető partnertől függ, hogy mit osztok meg. „Aki akar, kérdez, s válaszolok neki, de annyit, amennyit én szeretnék megosztani”. Ebben az alternatívában persze az is benne van, hogy nem mond el semmit, ha nem kérdezik. Hiszen az is lehet, hogy az ő problémája, a többieknek nem probléma. Vagy mások is látják, de nem komfortos szembenézni a problémákkal, mert nem kényelmes váltani. Hát igen, a megírt véleményekből mindig több kiderül, mint a puszta szavazásból.

A A kilépő dilemmája bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.