Az Egyesült Államok számos államában nem büntetendő feltétlenül a gyerekek testi fenyítése. Nem ritka, hogy a szülő kihívja az illetékes rendőrt és az ő tanúskodása mellett ad általa arányosnak és indokoltnak tartott testi fenyítést. A rendőr erről tanúskodik, s a szülő nem vonható felelősségre. Ön abban a helyzetben van, hogy jogalkotóként rendelkezhet ilyen gyakorlat bevezetéséről.

Milyen álláspontra helyezkedik?

A szavazás eredménye a Facebook Play Integrity csoportjában:

Összegzés a csoportban:
Azt hiszem, nem meglepő, hogy a szavazók döntő többsége (91%) elutasítja a testi fenyítés minden formáját. Pálfalvi József egy személyes emlékét eleveníti fel. Ez arra bíztat, hogy magam is hasonló módon próbáljak árnyalni a képen. Előre bocsátom, hogy öt gyereket neveltem fel (a legkisebb is már 16 éves), és soha nem alkalmaztam testi fenyítést. Engem viszont vertek – tanáraim és szüleim egyaránt –, non nem vészesen, csak a korszellemnek megfelelően. Volt, aki, nevelő célzattal, volt, aki dühből, volt olyan is, aki szadizmusból. Számomra tehát nem maga a testi fenyítés számított, hanem hogy megalázó vagy sem. A szeretett és tisztelt osztályfőnökömtől, ha kaptam egy pofont, mert valami disznóságot csináltam, akkor a világ rendben volt számomra: kvittek voltunk, nem éreztem megalázónak. Ezzel szemben, ha hegyi beszédet kaptam, összeszidtak és elmondták, hogy micsoda disznóság, amit elkövettem, akkor azt megalázónak éreztem. Ha választhattam volna, akkor a pofont választom.

Számomra tehát a tanulság: az a döntő, hogy ne alázzuk meg a gyereket. Ebből a szempontból nem érzem szerencsésnek a dilemmában bemutatott „formális”, mintegy hivatalos megoldást, mert nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen eljárás ne lenne megalázó a gyerek számára.

Ritka alkalom, hogy ez után az összegző után még több vélemény érkezett, mint az eredeti dilemmára. Ezért érdemes a Facebookon elolvasni ezt a színvonalas párbeszédet, ami ezen a linken is elérhető.

A Nevelési célzatú pofon bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Az elmúlt napokban százezrek álltak átlag több, mint 8 órát a sorban, hogy végső búcsút vehessenek Erzsébet királynőtől a Wesminster Hall-ban. Ha ezeket az órákat összeadjuk, elképesztő időt és energiát áldoztak az emberek arra, hogy bejuthassanak.

Látszólag a sor bár így a korlátos hozzáférés igazságos elosztására szolgált, mert bárki beállhatott. Vagy mégse? Hiszen sokaknak így se volt esélye vagy állapota, vagy más kötelezettségei miatt.

Ön szerint lehetett volna még igazságosabb módszert találni?

A Facebook Play Integrity csoportjában így szavaztak:

E héten nem pörgött a játék. Rendben is van így, hiszen másféle dilemma volt ez, mint a többi.

Aki szavazott vagy hozzászólt, – egy ember kivételével – mind a sort tartotta a legetikusabb elosztási mechanizmusnak, mert így nem a gazdagok jutnak előnyhöz, akik drága jegyeket is meg tudnak vásárolni. Lehet, hogy az alternatíva megfogalmazása is befolyásolta a szavazókat? Lehet, hogy elég jó érzést hívott elő, hogy ne gondolkodjunk tovább? Pedig a szövegben az is benne volt, hogy így az elfoglalt emberekkel és kötött munkaidőben dolgozókkal volt igazságtalan a rendszer, mert ők nem tudtak 8-10 órát várni a sorban. Így hát mégiscsak volt itt dilemma.

Korbuly Ádám volt az egyetlen, aki kétségét is kifejezte, bár ő is a sorra szavazott. Azt gondolta, hogy a gazdag így is tudott „bér-sorállót” venni magának. Így is van ez sokfelé, sőt van, ahol köztudott, standard ára is van a bér-sorban állásnak. De nem Angliában, ahol a sorban állasnak hagyománya van. A fair play szabályait követő nemzeti sport. Mikes György írta erről How to be an Alien című könyvében: ” Az angol, ha egyedül van, fegyelmezett egyszemélyes sort alkot.”

A mostani londoni sorban-állásban is volt rendszer, ami védte e hagyományt. Átadhatatlan karszalagokat kaptak az emberek, amik alapján megtarthatták a helyüket, ha valami szükséglet miatt ki kellet pár percre lépniük. (mert hát 8-10 óra alatt ilyen is történik) Sőt még azzal is próbálták a szervezők a legigazságosabb elosztást megvalósítani, hogy volt egy gyorsabb sor a mozgáskorlátozottaknak.

Akárhogy is, egy szellemes Twitter kommentáló szerint: „a sok kilométeres rendezett sorra az angol performance művészet egyik legnagyobb alkotásaként emlékezhetünk.”

A Elosztási dilemma bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Mit képviselne?

A Facebook Play Integrity csoportjába így szavaztak:

Nem szokványos dilemmának bizonyult az eset, ami valóságon alapul. Valószínűleg a kislány motivációi nem váltak világossá, érthető módon, így a legtöbben (60%) Sükösd Anikó tisztázó alternatívájára voksoltak. A második legerősebb álláspont a ragaszkodás szigorúan az igazsághoz. Ez egyébként abból a szempontból is támogatható alternatíva, hogy megegyezik a kislány szándékaival. A többi, kis támogatottságú változat a magatartás, mint érdemjegy komolytalanságát érintette. Pedig egy igazi poroszos, jó alattvalót nevelő iskola számára ez kiemelten fontos.

A A jó kislány dilemmája bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A gyermekmunka sérti a gyermekek jogait (ENSZ) az egészséges élethez és oktatáshoz, és károsítja őket. A gyermekmunka szabályozása a jóléti társadalmakból indult, de ennek ellenére a jóléti társadalmakban is jelen van. Az UNICEF szerint Magyarországon elsősorban az építőiparban és a vendéglátásban. Főleg szír, afgán és iráni fiatalokat sújt a gyakorlat, akik általában a keresetük javarészét hazaküldik, itt pedig gyakorlatilag éheznek.

Egy civil kezdeményezés a gyermekmunkát alkalmazó vállalkozások listázására és bojkottjára mozgósít. Csatlakozik hozzá?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

Az alapokban mindenki egyetértett. Gyermeknek helye jó iskolában van, ami fejlődését későbbi érvényesülését segíti, és nem munkahelyen. Különösen nem rossz munkakörülmények között, alulfizetett munkában. Azt se vonta kétségbe senki, hogy a gyermekmunkások túlnyomó többsége azért dolgozik, mert neki és családjának nincs más lehetősége a megélhetéshez.

Így persze a társadalmi mérlegelés szintjén, mindenki egyetért abban, hogy jó lenne a gyermekmunka megszüntetése, de ehhez szükséges lenne, hogy a családok és „gyermekek ne potyogjanak ki a szociális háló lyukain”, ahogy Kalló Miklós írja. Ekkor rendben van a tiltás, bojkott. Varga Géza kicsit megengedőbb: ő társadalmi felelőségnek legalább a dolgozó gyermek érdekvédelmét tartja a munkáltatójával szemben. Akárhogy is, érdekes volt, hogy bár a szavazók közül a legtöbben a bojkott mellé álltak, a hozzászólások mind a probléma gyökereiről és hatásairól szóltak. Úgy tűnik, hogy a hozzászólók számára nem a tiltás vagy bojktott a fő kérdés, hanem a társadalmi helyzet megváltoztatása, ami védtelenné teszi a gyerekeket.

Érdekes elágazás volt Káldos János hozzászólása, hogy a gyermekmunka lenyomja a munkaerő árát, így tendenciaként a gyermekmunkások családjai, és a társadalom más kiszolgáltatott csoportjai rosszabb helyzetbe kerülnek. Ezzel szemben a gyermekmunka visszaszorulása nemcsak a munkabér emelkedésével, de a termelékenység javulásával is együtt jár.

Ezen a ponton a kérdés, ami alapvetően gyermek- és emberi jogi és méltányossági kérdésnek tűnt sokkal kerekebb fenntarthatósági dimenzióba került, amiben gazdasági, társadalmi és környezeti kérdéseket egymás összefüggésében vizsgálunk. Az erkölcsetikai érv a méltányos életkörülmények és lehetőségek mellett érvel. A következmények mérlegelése azt is megmutatja, hogy az inkluzív társadalmi stratégia jobb gazdasági eredményt is hozna. Nemcsak erkölcsetikai kérdés a gyermekmunka, amit erkölcsös ember bojkottál, hanem olyan társadalmi-gazdasági ügy, aminek megoldásait ebben komplexebb fenntartható fejlődési mezőben kell felvállalni. Általában nem is oldódik meg sajnos olyan helyeken, ahol nincs elköteleződés emellet.

A A gyermekmunka tilalma bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Ön mit gondol?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

A szavazók közül összesen 25-en nem engednék versenyezni, mert szerintük az, hogy férfiként nőtt fel és férfi csontozata és izomzata fejlődött, előnyt jelent. Közülük 5-en transzolimpiát javasoltak, ami egyelőre nincs. Hárman, azért engednék nőként versenyezni, mert eltiltani igazságtalan lenne. Hiszen mindenkinek joga van részt vennie a sportversenyeken. A nőnek joga a női a férfiaknak a férfi versenyben.

Érdekes, hogy volt egy szavazó, aki mindkét alternatívára szavazott. Feltételezhetően egyik szavazatát az erkölcsi parancs diktálta, hogy minden embernek joga van versenyezni. Márpedig Hubbart, nő. Így csak nőként versenyezhet. Másik szavazatát ismeretei a férfi és női fizikum különbségéről. Márpedig Hubbart férfiként nőtt fel. Ugyanakkor az se kérdés, hogy az erős hormonkezelések izomzatát megváltoztatták, de mennyire?

A transgender nők női versenyben való részvételét elutasító női sportolók és hatóságok érvelése szerint nem olyan mértékben, hogy a versenyt igazságossá tegye. Viszont az IOC (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) kártája szerint a részvétel emberi jog, ezért a transgender nő nevezhető. Ezt az elvet nem lehet feladni. Ugyanakkor az IOC jelenleg az esélyegyenlőség biztosítására tesztoszteron határértéket határozott meg. Az olimpiai szabályok ezt a kérdést jelenleg úgy kezelik, hogy a sportoló tesztoszteron szintjének legalább egy évig 10 nmol/L alatt kell lennie ahhoz, hogy nevezhessen. Annak ellenére, hogy a kérdés policy szinten még nem zárult le, mert a különböző nemzetközi szövetségekben és között is van még vita, hogy milyen tesztoszteron szint és milyen időhatár lenne megfelelő, az elvi alap egyre szélesebb körben elfogadott.

Június 2-án egy közleményt is megjelentetett a – döntésben illetékes – IOC, amelyben megerősítette, hogy az olimpiai mozgalom alapvető elve mindenféle diszkrimináció – köztük a gender diszkrimináció – ellen fellépni.

A Súlyemelő olimpikon bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Jogos a szabadalmi védelem feloldása a krízis miatt?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Érdekes, hogy ezen a héten a szavazásban a három népszerű opció ugyanannyi szavazatot kapott. A hozzászólások magyarázatokat is adtak. Az alapvetően elvi állásponton túl, hogy a tulajdon jog nem csorbítható, megjelenet az az érv is, hogy azért is szükség van a szellemi tulajdon védelmére, hogy az innovációból keletkező haszon lehetővé tegye a hosszú és kockázatos befektetést. Ezek a vélemények alapvetően liberális piaci elveket és logikát tükröznek. Ehhez kapcsolódik az az álláspont is, hogy a vészhelyzet miatt nem kell szétdúlni a kialakult és működő rendszert, hanem vészhelyzeti megoldások kellenek.  Például a gyártási know how átadása, ami történik is. Hiszen semmi nem utal arra, hogy a kormányok gyorsabban tudnak reagálni, innoválni, gyártást szervezni, mint magán cégek és a piac. A piaci árakat viszont nem tudja minden ország megfizetni. Amennyiben a piac hatékonyságát elfogadjuk, a megoldás a hozzáférés támogatása lehet.

Ezzel az állásponttal ellentétes volt azoké, akik feloldanák a szabadalmat a krízis idejére, mert azt feltételezik, hogy így gyorsabban megvalósulhat a globális immunizálás. Ez arra a feltételezésre épül, hogy a szabadalom feloldása a szellemi terméket létrehozó cégek profitját úgy tereli át a rászorulókhoz, hogy közben a gyártás is hatékonyabbá válik és a vakcina ára is csökkenne. Ezzel az állásponttal szemben háromféle kétséget vetnek fel a szakértők. Az első, hogy a szabadalom feloldása szétrombolja azt az gazdasági rendszert, ami a gyógyászati fejlesztéseket lehetővé teszi. A másik érv az, hogy jelenleg a legerősebb gyártási korlát az alapanyaghiány. A harmadik érv szerint a vakcinagyártás komplex és kifinomult biotechnológia. Nulláról gyártósorokat építeni hónapokig tart és a megfelelő minőségbiztosítás kialakítása se lehetséges bármely környezetben. Ezért a fejlődő országokban a vakcina gyártás helyett a vakcinához jutására lenne okosabb koncentrálni.

Végülis ezt teszik azok az etikus cégek, akiket a válaszolók is beidéztek, amelyek a krízis idejére visszafogják az áraikat. És azok az országok, amelyek csatlakoznak a támogató mechanizmusokhoz.

A A szabadalom sorsa bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Banksy rendkívül népszerű, ma is élő, aktív művész. Grafittisként kezdte, később Steve Lazarides-szel, papír- és vászonnyomatokat is készített, és kiállításokat rendezett, ahol a nyomatokat ajándékba adták. Személyét titokban tartja.

A közelmúltban a világ több városában nyílt Banksy kiállítás, ahol grafitti fotók, eredeti művek, és más művészek által készített reprodukciókat láthat és vásárolhat a közönség. Óriási az érdeklődés és valószínűleg a rendezők haszna is.

A legtöbb kiállítás plakátja is egy-egy Banksy művet használ, és általában kis betűvel az is szerepel rajta, hogy „engedélyezetlen kiállítás”.

Banksy honlapján az olvasható, hogy „A közönségnek tudnia kell, hogy a kiállításokat…. a művész beleegyezése és közreműködése nélkül szervezték. Kérem, hogy eszerint kezeljék őket!”

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Összegzés helyett a torrent és a Banksy dilemma margójára

Mindkét dilemmában sokan elutasították az alkotó engedélye, vagy haszna nélküli megtekintést. Ha a torrentről letöltött filmet, vagy a Banksy kiállítást etikai kérdésként tesszük fel, logikus a válasz, hogy nem helyes egy kortárs művész alkotásait belegyezése és részesedése nélkül használni, kiállítani, vagy áruba bocsájtani. Ennek ellenére dübörög a torrent és kígyóznak a sorok a Banksy kiállításokon. És erre is van sok jó magyarázat.

Banksy esetén például van egy másik perspektíva is: érdekel a kiállítás. Banksy azért festette műveit, hogy lássák az emberek. A legtöbbet városi falakra festette, ahol mindenki láthatja. Amit alkotott, nemcsak a helyiek számára vált érdekessé és relevánssá, jóval szélesebb közönséget megérintett. Világszerte szeretik, követik fiatalok és idősek, akik maguk számára valami fontosat találnak a műveiben. Sokan érzik, hogy a művek nekik is szólnak, de nem tudják megengedni maguknak, hogy elutazzanak azokba a városokba, ahol láthatók, vagy megvegyenek egy eredeti nyomatot, aminek ára égbe szökött.

Ezek is fontos gondolatok, és folytathatóak egy egészen más etikai mérlegelés irányába. Nem személyes érdek, hanem a kultúrához való hozzáférés alapján. Alapvető közérdek lenne, hogy minél szélesebb rétegek férjenek hozzá a művészethez, kultúrához és tudáshoz. Mindenkinek érdeke a tájékozott polgár és a fontos kulturális alkotások terjedése. Banksy esetében itt olyan korlát van, amit a kiállítás némileg old, de egyedül sokan nem tudnak átlépni.

A torrent dilemmánál sokan azt írták, hogy elvből fizetnek filmekért és zenéért, mert a művészetnek ára van és már vannak megfizethető csatornák, mint a Netflix, HBO, Spotify. A „megfizethető” persze relatív. A világ jelentős részén a többség számára ezek a szolgáltatások se férnek bele a családi költségvetésbe, se a világ fejlődését segítő új könyvek, folyóiratok, amelyek elemzései egy fenntarthatóbb irányba befolyásolhatnák a közgondolkodást. Az egyenlőtlen hozzáférés csak növeli a feszítő egyenlőtlenségeket.

A következő dilemmában ezt a kérdést vetjük fel. Tudományos szakirodalommal kapcsolatban.

A Banksy kiállítás bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.