„Egy afrikai országba utazott egy nagyon fontos üzleti tárgyalásra. A reptéren az útlevélvizsgálat során az ellenőrző tiszt „ajándékot” (=kenőpénzt) kért Öntől. Amikor visszautasította, megfenyegette, hogy nem fog tudni időben belépni az országba, majd különböző kollegákhoz küldözgette adatellenőrzésekre. Mostanra nyilvánvaló vá vált, hogy ez a játék úgy elhúzódhat, hogy lekésheti a fontos tárgyalást, ami miatt ide utazott, vagy az is előfordulhat, hogy be se tud lépni az országba.

Mit tenne Ön?”

A csoportban gyakorlatilag senki se vitatta, hogy ha a kereskedelmi igazgató oda akart érni a tárgyalásra, fizetnie kellett. Mégis érdekes, hogy a szavazók kétharmada saját zsebből fizette volna, és csak harmaduk nyújtaná be a cégnek, míg a véleményüket kifejtők között csak egyvalaki volt, aki saját zsebből fizetett volna. Az érve tiszta: nem teremt nehezen kezelhető helyzetet a cégnek a korrupciós költség elszámolásával és bízik benne, hogy valahogy majd kompenzálják. A többiek amellett érveltek, hogy a cégnek tisztában kell lennie a „helyi szokásokkal” így meg kell oldania az elszámolást valamilyen címen. Egyedi költség? alkotmányos költség?…

Ez az elvárás rendben is lett volna Amerikában 1977-ig, más fejlett országokban pedig mintegy 15-20 évvel ezelőttig. Addig volt az adóból levonható költség volt a külföldi köztisztviselők megvesztegetése.

Azért érdemes pár sort arról írni, hogy mi és hogyan változott meg, mert az Amerikában 1977-ben elfogadott FCPA (Foreign Corrupt Practices Act) volt talán a legerősebb trigger, ami a nemzetközi antikorrupciós mozgalmat és intézkedéseket elindította. Az FCPA volt az első olyan törvény, ami kriminalizálta a külföldi tisztviselőket megvesztegetését, annak ellenére, hogy ez versenyhátrányt jelentett sok amerikai cégnek, mert más országok, köztük az európaiak is, még majd’ 30 évig lényegében támogatták a vesztegető cégeket, azzal, hogy a vesztegetés költsége az adóból levonható volt.  A nemzetközi antikorrupció történetében a következő nagy lépés – komoly amerikai és svájci közbenjárás után – az 1997-ben elfogadott és 1999-ben érvénybe lépett OECD Anti-Bribery Convention volt, ami nemzetközivé tette az FCPA elveket, majd a 2005-ben életbe lépett UNCAC (UN Convention against Corruption), ami már a külföldi és hazai megvesztegetésre és köz- és magánszektorra is kiterjedterjedt. Az UNCAC-ot máig 180 ország ratifikálta.

Aki számára nem is volt ismert ez a jogalkotási folyamat, az is biztos ismeri a Siemens botrányt. 2008-ban a Siemens ellen azért indult eljárás, mert kiderült, hogy az új német antikorrupciós törvények ellenére folytatta a külföldi tisztviselők megvesztegetését. A Siemens több szempontból mérföldkő volt: a cég nemcsak több, mint 1 md dollár bírságot fizetett, de vezérkarát is elvesztette. Ráadásul akkorát robbant az ügy, hogy közismertté vált és komolyan formálta az közvéleményt erősítve az antikorrupciós mozgalmat és Európában valószínűleg ez volt az a pont, amikor a piac cégek jó részének compliance tevékenysége komolyra fordult.

A A kereskedelmi igazgató dilemmája és a nemzetközi antikorrupciós mozgalom bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A herceg váratlanul meghal és egy idős, tisztességes arisztokrata veszi át ideiglenesen a herceg helyét. A város lakossága a herceget korábban mindenben támogató tanácsadó ellen van, most, hogy a herceg nem védi, fejét követelik a korábbi tetteiért, noha a törvény betűje szerint semmivel sem vádolható.

A tizenegyek két jogásza, akik szívből gyűlölik a tanácsadót, de csak a törvény alapján hajlandók állást foglalni, azt a jelentést terjesztik az öreg herceg elé, hogy a tanácsadó a törvény szerint nem követett el bűnt, nem ítélhető el. Az öreg herceg dilemmában van. Ő is annak a híve, hogy a törvényeket be kell tartani, és hiába van meggyőződve, hogy a tanácsadó a tanácsaival ártott az ország népének, neki a törvényt kell követnie és szabadon kell engednie a tanácsadót.

Ugyanakkor a nép bosszúért szomjazik, nagy a feszültség, és félő, hogy ha nem büntetik meg a tanácsadót, lázadás tör ki. Hosszú vívódás után dönt.

Most Ön a herceg. Hogyan dönt?

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

A szigorúan a törvényt követő megoldást választotta a döntő többség (14 fő). Ugyanennyien megoldanák „okosba”, azaz, vagy száműzik, vagy elítélik, de titokban elengedik stb. Tanulságos, hogy azt az opciót senki sem választotta, hogy a lázadást elkerülendő halálra ítéli a tanácsadót. Most elárulom, hogy a dilemma Feuchtwanger „Jud Süss” című regényéből van, ahol a törvénytisztelő öreg herceg nagy lelki vívódások után halálra ítéli Jud Süss Oppenheimert, akit nagy népünnepély keretében fel is akasztanak (Többen lebuktattak, örülök). Káldos János részletes elemzésére válaszolva (bár ő ismeri a regényt) a törvények legitimnek számítottak, aminek alapján a jogtanácsosok azt mondták, hogy jogi alapon nem lehet elítélni.

A Törvény vagy népakarat bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.