Miután Oroszország elindította az Ukrán offenzívát, néhány cég kivonult az országból. Voltak olyan cégek, akik később, a szankciók hatására vonultak ki,voltak akik időszakosan felfüggesztették vagy csökkentették a tevekénységüket. És voltak, akik folytatták.Vizsgáljuk ezt a dilemmát egy olyan cégvezető perspektívájából, aki határozottan elítéli és agressziónak tartja az orosz inváziót. Ebből a perspektívából melyik alternatívát választanád és miért?

Érdekes volt, hogy ezzen a héten a szokásosnál jóval kevesebben reagáltak a dilemmára. Pedig dilemma a javából, amit kitettem. Talán túl komplex dilemma, mert egyszerre van benne egy kemény etikai kérdés és egy nehéz gazdasági mérlegelés. Ráadásul, mint mindig egy ilyen játékban, hiányos az információ, ami a gazdasági mérlegelést korlátozta, ahogy Váradi Csilla is megjegyezte. Ez akár az etikai mérlegelés felé is terelhette volna párbeszédet. A számok azt mutatják, hogy ez is történt.

A Yale egyetemen működő CELI elemzése szerint, amelyben 1600 céget követtek nyomon, a cégek egy harmada vonult ki, vagy függesztette fel a működését, egy harmad időszakosan állt le és egy harmad folytatta a tevékenységét.  Nálunk a szavazás aránya elvszerűbb volt: 63% vonulna ki, 21 % szavazott az időszakos felfüggesztésre és 14% a tevékenység változatlan folytatására. De hát persze szavazni könnyebb, mint egy cég nevében dönteni, ahol egy drasztikus döntés akár a cég csődjéhez is vezethet. Ráadásul vezetőkkel, tulajdonosokkal, részvényesekkel is meg kell egyezni.

Esetünkben a gazdasági mérlegelés siralmas eredményt hoz. A kivonuló cégek nemcsak az orosz piacról érkező bevételeket veszíthetik el, hanem – a 2022 decemberben hozott intézkedések alapján – a vagyonukat legfeljebb a kormányzat által megbízott értékelés 50%-án adják el, ha egyáltalán találnak vevőt. Ilyen mértékű vagyonvesztést nehéz felvállalni és nem is mindenki képes rá. Ráadásul az áron alul eladott vagyon a Putin rezsimet támogatja. Micsoda sakkjátszma!

Az etikai mérlegelés kiinduló pontja egyrészről az erkölcsetikai megfontolás lehet miszerint semmilyen formában nem támogat és nem működik együtt a cég a rezsimmel. Adóival se támogatja a háborús gépezetet. (becslések szerint akár 18 md $is lehet a maradó cégek adóbefizetése) Ugyanakkor azzal, hogy munkahelyet ad, elvben az ártatlan polgárokat támogatja. Ha kivonul őket sújtja legérzékenyebben. Viszont maradni reputációs kockázatot jelent és persze komoly kockázata van a szankciók miatt a beszerzési láncok elakadásának is. Ezek az érvek visszavezetnek az üzletben gyakrabban használt utilitarizmus mérlegeléséhez.

Természetesen az etikai megfontolás elvezethet oda is, hogy egy gazdasági vezető, nem a gazdasági, hanem etikai érveket helyezi előtérbe a döntésében. Az, hogy ezt megteszi-e személyiségétől és helyzetétől is függ. Egy azonban biztos. A gyakorlati üzleti etika időnként eltávolodik az absztrakt etikai érveléstől. Komplex kihívások, egymással gyakran ütköző elvek, érdekek és megfontolások esetén az etikai mérlegelési kompetencia mégis segíthet önazonos döntéseket hozni a vezetőnek és azt meghatározni, hogy számára hol a piros vonal.

A Cégek felelőssége bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A képzés során izgalmas párbeszédben, együtt gondolkodva, vitatkozva, megismerünk meg és alkalmazunk olyan fogalmakat, kereteket és módszereket, amelyek segítenek nehéz etikai kérdések mérlegelésében. A dilemmákon keresztül, magunkat is mélyebben megismerjük, és eszközöket kapunk ahhoz, hogy a saját utunkat jobbá tegyük.

Részletes leírás és bejelentkezés itt

A kurzus 2023. február 23-án 19.00 órakor kezdődik. Majd hat csütörtök esti alkalom következik. Hat izgalmas, másfél órás beszélgetés, ahol nehéz etikai dilemmákból indulva beszéljük meg az alkalmazott etika alapgondolatait és a hivatásetika, üzleti- és közszolgálati etika alaptételeit és olyan módszereket ismerünk meg, amelyek segítenek nehéz döntési helyzetek végig gondolásában. Mindez közérthető formában és a gyakorlatban alkalmazható gondolati kereteket és módszereket mutatva.

A hat alkalom témái:

1. Alapgondolatok és alapfogalmak:
   1. Etikai mérlegelési perspektívák
   1. Dilemmák, amikor az etikai perspektívák alapján egymással ütköző következtetésekre jutunk
   1. A „gyors” ösztönös és érzelmi reakciók és a „lassú”, racionális mérlegelés szerepe az etikai döntésekben
   1. Racionalizálás és más döntési csapdák
2. Személyes dilemmák és módszerek nehéz helyzetek véggigondolására:
   1. Mérlegelési lépések és folyamatok, amik segíthetnek
   1. Társak szerepe a mérlegelési folyamatokban
   1. „Tesztek” a megoldási alternatívák ellenőrzésére
   1. Meghatározó személyes döntések – döntő pillanatok, amik hatással vannak a további utunkra
3. Hivatásetika:
   1. Hivatásetikai dilemmák különböző területekről
   1. A hivatásetika társadalmi szerepe, természete és alapvető elvei
   1. Hivatás etikai kódexek szerepe és működése
   1. A személyes és hivatásetikai mérlegelés lehetséges konfliktusai
4. Közszolgálati etika, integritás és korrupciómegelőzés:
   1. Etikai dilemmákon keresztül a közszolgálati etika alapvetései
   1. Korrupció elméletek és hatásaik az antikorrupciós stratégiákra
   1. Integritásrendszer: nemzeti, szervezeti és személyes integritás összefüggései
5. Etikus vezetés és üzleti etika
   1. Alapvető üzleti dilemmák és mérlegelési perspektívák
   1. Viselkedésetikai megfontolások
   1. Lehet-e és érdemes-e etikusan vezetni és működni egy korlátozottan etikus világban?
6. Az én utam
   1. Saját tapasztaltok elemzése: etikai önismeret
   1. Mire érdemes figyelnem nehéz döntési helyzetekben?
   1. Értékválasztások és az út, amin járok
   1. Etika és életminőség

Minden beszélgetés után felkerül egy összefoglaló és más olvasnivalók a kurzus oldalára. Azért csak a beszélgetések után, hogy szabadabban tudjunk együtt gondolkodni az egyes témákról. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha együtt gondolkodunk, vitatkozunk, együtt fedezzük fel a különböző lehetséges álláspontokat és egy ilyen alkotó párbeszédben alakítja ki mindenki a saját álláspontját, akkor mélyebben megérti a témát és használhatóbb tudást kap. Ráadásul azt őriz meg, amivel egyetért.

Ha ez után olvassa az összefoglalót, az már azt fogja visszaidézni, ami neki fontos és talán segít mindazt összerendezni is, ami elhangzott.

Azért fontos nekem, hogy így tanítsak, mert a döntésekig mindenkinek magának kell eljutni, én csak fogalmakat, kereteket és módszereket tudok mutatni, amelyek segíthetnek az úton.

Remélem találkozunk!

A Dilemma-beszélgetések a Webunin bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Jogos a szabadalmi védelem feloldása a krízis miatt?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Érdekes, hogy ezen a héten a szavazásban a három népszerű opció ugyanannyi szavazatot kapott. A hozzászólások magyarázatokat is adtak. Az alapvetően elvi állásponton túl, hogy a tulajdon jog nem csorbítható, megjelenet az az érv is, hogy azért is szükség van a szellemi tulajdon védelmére, hogy az innovációból keletkező haszon lehetővé tegye a hosszú és kockázatos befektetést. Ezek a vélemények alapvetően liberális piaci elveket és logikát tükröznek. Ehhez kapcsolódik az az álláspont is, hogy a vészhelyzet miatt nem kell szétdúlni a kialakult és működő rendszert, hanem vészhelyzeti megoldások kellenek.  Például a gyártási know how átadása, ami történik is. Hiszen semmi nem utal arra, hogy a kormányok gyorsabban tudnak reagálni, innoválni, gyártást szervezni, mint magán cégek és a piac. A piaci árakat viszont nem tudja minden ország megfizetni. Amennyiben a piac hatékonyságát elfogadjuk, a megoldás a hozzáférés támogatása lehet.

Ezzel az állásponttal ellentétes volt azoké, akik feloldanák a szabadalmat a krízis idejére, mert azt feltételezik, hogy így gyorsabban megvalósulhat a globális immunizálás. Ez arra a feltételezésre épül, hogy a szabadalom feloldása a szellemi terméket létrehozó cégek profitját úgy tereli át a rászorulókhoz, hogy közben a gyártás is hatékonyabbá válik és a vakcina ára is csökkenne. Ezzel az állásponttal szemben háromféle kétséget vetnek fel a szakértők. Az első, hogy a szabadalom feloldása szétrombolja azt az gazdasági rendszert, ami a gyógyászati fejlesztéseket lehetővé teszi. A másik érv az, hogy jelenleg a legerősebb gyártási korlát az alapanyaghiány. A harmadik érv szerint a vakcinagyártás komplex és kifinomult biotechnológia. Nulláról gyártósorokat építeni hónapokig tart és a megfelelő minőségbiztosítás kialakítása se lehetséges bármely környezetben. Ezért a fejlődő országokban a vakcina gyártás helyett a vakcinához jutására lenne okosabb koncentrálni.

Végülis ezt teszik azok az etikus cégek, akiket a válaszolók is beidéztek, amelyek a krízis idejére visszafogják az áraikat. És azok az országok, amelyek csatlakoznak a támogató mechanizmusokhoz.

A A szabadalom sorsa bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Január 6-án, a „Capitolium ostroma” után ez hirtelen megváltozott. Bár a hírfolyamból nem tűnt el hatása, a média elfordította tőle a mikrofonokat. Szép sorban a Facebook, Twitter, Google, Reddit, Snapchat, Pinterest , TikTok…. letiltották, és a TV társaságok se keresték interjúra. Lefejezte a „guillotine electronique”. (idézet Kesslertől) Az új csatornája a Parler lett, így attól hirtelen a Google, Apple és Amazon vonta meg a teret, így ez is bedugult. Sokan fellélegeztek, hogy végre nincs lehetősége szélsőséges és lázító üzeneteivel feszültséget generálni.

De mi is történt? Az alkotmányos rend szerint a jog alapján a választott a végrehajtó hatalomnak kellett volna fellépnie. De Trump volt megválasztva. Ő uralta a választott hatalmat. És mindent megtett, hogy az apparátus a jog alapján ne korlátozhassa. Így végül magán cégóriások döntöttek, hogy megvonják tőle a fórumaikat. Ezek a magán cégek megmutatták, hogy mekkora hatalmuk van az amerikai és globális társadalmi párbeszédre. Közösen hatásos cenzúrát érvényesítettek.

A kérdés, hogy megnyugtató-e ez számunkra?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

A szavazók több mint fele úgy ítélte meg, hogy helyesen jártak el a magán kézben lévő médiumok, mert Trump veszélyt jelentett a társadalomra. A második legerősebb csoport tagjai sem a döntést utasították el, hanem a demokrácia válságának jelét látták abban, hogy magán cégeknek ekkora hatalma lett. Ketten pedig azt vitatták, hogy magán cég cenzúrázhat-e.

Ugyanakkor senki se vonta kétségbe, hogy a demokrácia szabályai szerint a demokráciát a választott hatalomnak kellene védenie. Nagyon sokak számára az sem volt kérdés, hogy Trump – egy demokratikus országban demokratikusan választott elnökként – nem tette ezt, sőt demokratikus intézményeket züllesztett és bontott le. Így nem maradt más. Csak ezek a cégek tudták megvonni tőle a „hangszórót”. A többség osztja ezt a véleményt Amerikában is, bár létezik egy másik hatalmas tábor is, amelynek tagjai liberális összeesküvésnek tekintik azt, ami történt. Biztos van köztük haszonleső, de nagy részük őszinte meggyőződéssel támogatja Trumpot, és jogtalan cenzúrának érzi elhallgattatását.

Akár melyik oldalon áll is azonban az ember, azt látnia kell, hogy az alapvető probléma abban van, hogy nem alakultak ki azok az intézmények és eljárások, amelyekkel a közszféra lépést tudott volna tartani az interneten zajló párbeszéd fejlődésével. A dinamikusan fejlődő elektronikus kommunikáció szabályozása a folyamatokat egyelőre csak követni tudja. Fontos lépések történnek, mint az ausztrál törvény arról, hogy a techplatformoknak fizetnie kell a hírek gyártóinak, de a szabályozási rendszer még messze nem alkotta meg azokat a fékeket és ellensúlyokat, amelyekkel az elektronikus média használata a köz érdekében biztonsággal befolyásolható lenne.    

Az aktuális jog szerint a magánvállalatok nem felelősek azért, amit felhasználóik posztolnak, és csak az illegális tartalmakat kell törölniük, mint például a gyermekpornográfiát. Joguk van saját szabályokat alkotni arra, hogy hogyan kezelik a tartalmakat. A vállalatok, amelyek érintettek mind a szólásszabadság oldalán állnak. Mégis szinte egyszerre döntöttek arról, hogy megvonják szolgáltatásukat Trumptól. Feltételezhetően egyiknek sem volt könnyű döntés. Jack Dorsey a Twitter vezetője egyenesen csődnek nevezte a kialakult helyzetet, amelyben politikai döntést kellett hozniuk. Politikai cselekvés volt Trumptól megvonni a „webes mikrofont”, és politikai döntés volt az is, amikor a múlt héten a Twitter visszautasította Narenda Modi elnök követelését, hogy blokkolják azokat az újságírókat, akik a farmerek mozgalmáról írnak Indiában. Két döntés, két ellentétes irányba. Két súlyos politikai döntés, amit egy magán cég vezetője hozott az adott ország elnökével szemben – kényszerűen és tudva, hogy ez nem optimális folyamat. Nem kérdés, hogy igazán nehéz kérdésekhez más módszerekre lenne szükség.

A mi kommentálóink között többen a deliberatív demokráciában látnák a lehetőséget. Olyan globális deliberatív folyamat is felmerült, ami a helyi közösségek hálózatára épülne.

Mark Zuckerberg 2018-ban indított Oversight Board projektje is deliberatív logikára építve próbálja meghatározni, hogy mi elfogadható a Facebook-on, és mi nem. Globális műhelyek után, tavaly októberben állt fel a Facebook Oversight Board-ja, becenevén a Facebook „Legfelső Bírósága”. 40 felkért tagja van, akik mind súlyos személyiségek és különböző területek vezető szakértői, különböző országokból és kontinensekről. A testület célja, hogy a legsúlyosabb ügyeket megvitassa és döntést hozzon, ami elfogadására kötelezte magát a Facebook. Következő döntésük az lesz, hogy Trumpot örökre kizárja-e a Facebook.

Bár ez bizottság mindenképpen érdekes próbálkozás, azt a problémát ez se kezeli, hogy a szólásszabadság értéke, amelyet ezek a webes cégek alapelvként kezelnek, korántsem általánosan elfogadott elv a világ más részein, ahová viszont szolgáltatásuk eljut. Az alapvető Emberi Jogok története is azt mutatja, hogy alapkérdésekben is nehéz globális konszenzust találni. Bármely diverzitást is képvisel az Oversight Board aligha fog tudni minden nehéz kérdésben általánosan elfogadott döntéseket hozni. Mindössze Zuckenberg döntéseinél legitimáltabbakat. Kérdés, hogy a válaszokban felvetette a globális deliberatív demokrácia korlátai is hasonlóak-e.

A Guillotine electronique bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

Ilyen kevés reakció még sose érkezett. Vajon miért? Távoli a kérdés? Vagy nehéz? Vagy érdektelen?A dilemma a Pornhub, a Visa és a Mastercard története. A New York Times-ban jelent meg december 4-én egy cikk „A Pronhub gyermekei” (Children of Pornhub) címmel, ami azt írta le, hogy Pornhub-on nagy arányban szerepelnek legálisan megosztható sex videók mellet pedofil és erőszakos és szadista jelenetek, fiatalkorú kislányok megerőszakolását rögzítő, a szereplők kijátszásával, rejtett kamerával felvett vagy bosszúból megosztott filmek is. A cikk szörnyű történeteket tárt fel, egy életre ellehetetlenített kislányokról, a megosztással szétrombolt életekről, öngyilkosságokról. Volt olyan fiatal lány, akiért évekig harcolt ügyvédje, hogy lekerüljenek a 14 éves korában róla feltett videók. Azonban azok se lehetettek biztonságban, akiknek sikerült levetetni a róluk készült filmeket, mert amíg fenn voltak, bárki letölthette és azonosítatlan személyiséggel visszatölthette őket. Mindeközben a Pronhub-ot és más pronográf site-okat működtető Mindgeek szépen gazdagodott. Politikusok, civil szervezetek petíciókat szerveztek, felszólításokat küldtek az igazságszolgáltatás felé és a Pornhub tovább működött. Mindössze addig jutott az ügy, hogy olyan szavakra, mint megerőszakolás, csonkítás, bestialitás már nem lehet keresni és a Pornhub vállalta, hogy rendszeresen jelent az Eltűnt és Kihasznált Gyermekek Nemzeti Központjának.

A New York Times cikkének azonban komoly visszhangja lett. December 10-én a Mastercard bejelentette, hogy miután megvizsgálta a site gyakorlatát, letiltotta a fizetéseket a Pornhub felé, a Visa pedig annak ellenére, hogy a vizsgálata még nem zárult le, csatlakozott. Később további pénzügyi szolgáltatók is csatlakoztak. Röviddel ez után a Pornhub 13,5 millió videójából néhány nap alatt törölt több, mint 10 milliót és elkötelezte magát új szabályok kidolgozására.Mit mérlegelhetett a Visa és Mastercard? Mérlegelhette azt, hogy ő a tranzakciókból él, ezért nem fog saját profitja ellen dönteni. Természetesen azt is, amit az egyetlen hozzászóló írt, hogy az igazságszolgáltatásnak kellene megvédenie az embereket. A Visa és Mastercard nyilatkozataiban azonban nem ezek szerepeltek, hanem az, hogy üzleti szabályzatuk tiltja, hogy illegális tevékenységért, vagy olyan honlapok szolgáltatásaiért fizessenek az ügyfelek a kártyáikkal, amelyek illegális tartalmakat közölnek. Hogy milyen mértékben az etikus business, vagy felelősségvállalás és mennyiben a törvényesség diktálja ezt persze nem tudni. De felhozható sok érv amellett is, hogy ha nem is lenne jogszabály, ami erre kötelez, akkor is lehet ilyen döntést hozni. Lehet egyszerűen azért, mert etikus. Mert az, amit a Pornhub tett, túl van azon, amihez bármilyen mértékben köze lehet az én cégemnek. Még egy közvetett szolgáltatással se járulhatok hozzá. Nem lehet részem benne. Pragmatikusabb, következmény-alapú megközelítésben, érv az is, hogy a pénzügyi szolgáltatások piacán az etika, hitelesség és megbízhatóság érték. Az etikus imázs pénzre váltható. Márpedig egy döntésnek ilyen éles, látványos helyzetben komoly visszhangja lehet. Így a rövidtávú pénzügyi veszteség sokszorosát hozhatja hosszabb távon. Ezek a „meghatározó pillanatok”, amikről korábban már többször írtunk. Amit itt döntünk saját magunk és a világ felé is alakítja, hogy kik vagyunk.Az már csak a sors játéka, hogy bár a PayPal és American Express már korábban, a cikk előtt letiltotta a Pornhub-ot, igazi visszhangja a cikk után lépő a Visa és Mastercard lépésének lett. Így e két cég tudott olyan pozitív publicitáshoz jutni, amit reklámmal nehezen lehet volna elérni.

Én azt hiszem, hogy dilemma volt ez a javából. És milyen érdekes, hogy a korábbi dilemmáknál a többség általában a közszférával szembeni bizalmatlanságának adott hangot, most mégis összesen 3-an szavaztak a letiltásra. Lehet, hogy kevesen hisznek abban, hogy az etikus business ekkora erő lehet?

A Szolgáltatói etika bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Van egy kedvenc ruhamárkája. Évek óta vásárolja a termékeit, mert pont azt a stílust képviselik, amit szeret és hihetetlen kényelmesek. Ráadásul – annak ellenére, hogy általában a konfekció méretek nem passzolnak az alakjához – e márka ruhái mindig igazítás nélkül is nagyszerűen állnak Önnek. A hasonló, alternatív stílusú ruháknak nagyon szűk a kínálata Európában. Ami van az pedig megfizethetetlenül drága. Ez az egyetlen Európában is kapható márka, ami még megéri. Ezt a márkát egy befutott cég gyártja, amelynek 2019-ben ebből a brand-ből 15 millió dolláros árbevétele volt.

Éppen következő vásárlását fontolgatja, amikor -megbízható forrásból értesül – hogy e kedvenc márka – Ön számára el nem érhető- kis designer-ek modelljeit lopja és árulja, hatalmas profitot realizálva.

Mit csinál?
Megvásárolja a kiválasztott ruhákat? Vagy nem vásárol többet a cégtől?

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

Összesen 46-an szavaztak és 8 hozzászólást írtak. 20-20 a vásárolok és nem vásárolok közötti arány. 5-en megoldást kerestek: „felkutatok egyet a meglopottakból”. Sükösd Anikó pedig tovább gondolta az esetet, azt vetve fel, hogy az is etikai kérdés, hogy kivel varratják a ruhákat.

Az első hozzászóló, Major-Fábián Ákos, azt javasolta, hogy nézzük meg nemenként is a szavazást. Gondolom azért, mert neki férfiként, bár az etikai tartalom tiszta volt, hiszen szavazott, de a dolog súlya nem érintette meg. Az eredmény: pontosan ugyanannyi nő és férfi szavazott. 23-23. De mindössze kettővel több nő venné meg a lopott design alapján készült ruhát, mint férfi. Így, ha feltételezzük is, hogy a nőknek fontosabb a stílusukhoz illő ruha, akkor csak még nagyobb tisztelet, hogy az alkotók mellett
legalább annyira kiállnának, hogy nem vennék meg a copycat-eket.

A Hitelvesztett divatmárka bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.