Hogyan dönt?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Számomra nem magától értetődő, de mindenképpen üdvözlendő, hogy az elsöprő többség, 64 szavazó a nyílt kommunikáció mellett állt ki. Ugyanakkor jogos az a fenntartás, amit Veczán Zoltán fogalmaz meg plasztikusan, s hárman ebben támogatják is, hogy a média szenzációhajhász felelőtlen hozzáállása sokat rontsikana a helyzeten. Ez azonban adottság. Egy krízishelyzetben a társadalom együttműködését csak nyílt kommunikációval lehet megszerezni. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy a helyzet sötét, akár ijesztő oldalát is láttassa a média. Úgy tűnik, hogy a „kisebbik rossz” fordulat még erre a negatív jelenségre is vonatkozik. Abban pedig biztosan mindenki egyet ért, hogy a korrekt és felelős média úgy hiányzik, mint egy falat kenyér, nem csak most, pándémia idején, de most különösen.

A Mutassuk vagy ne mutassuk? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

Statisztika·

• A döntő többség, 50 szavazó nem ért egyet a rendőrfőnök és a bíró döntésével·
• 7 szavazó vállalja az etnikai zavargással járó emberi és anyagi áldozatokat és erőt alkalmaz, így őket is a fentiekhez sorolhatjuk
• 6 szavazó együttműködő megoldást javasol, az etnikai közösség vezetőit vonja be a nyilvánosság előtt
• 5 szavazó „okosba” oldja meg, konspirál a bűnbakkal·

• Mindössze 2 szavazó ért egyet a döntéssel

Nézve az adatokat és olvasva a kommenteket az az érzés fogott el, hogy társaink nagy része ebben a játékban absztrakt, elvi alapon elítélik a rendőrfőnök és a bíró döntését, de nem igazán gondolnak bele, hogy mit tennének, hiszen valamit lépni kell. Úgy is fogalmazhatok, hogy több komment kikerüli az érdemi megoldást: nem az ő dolguk dönteni (jó, de akkor kinek a dolga, mi a teendő?) a cél nem szentesíti az eszközt (jó, de mi a megoldás?) érzékenyítő programokra van szükség (jó, de addig mi legyen a vérontással?).

A kommentek egy része vállalta, hogy megoldást ajánl, ezek mind abból indultak ki, hogy az etnikai kisebbség vezetőit bevonva a nyilvánosság előtt, átlátható módon próbálják a helyzetet megoldani. Ez szimpatikus elgondolás, ugyanakkor az elkerülés ebben is benne van, mert egy ilyen politikai tárgyalásos megoldáshoz időre és megfelelő körülményekre van szükség, miközben akut helyzet van.

Sokszor találkoztunk játékunk során azzal, hogy szívesen fordulunk a következmény elvű megoldásokhoz, és ritkábban a kanti szabály, törvény, kötelesség mindenek felett deontológiai elvéhez. Itt viszont az utóbbi megközelítés, a törvény és rend mindenek felett volt a domináns attitűd. Ez alól egy, számomra üdítő, kivétel volt, Molnár István kommentje, aki az érték elvű megoldás mellett érvelt: „az emberélet minden előtt, de a törvény követése mindjárt utána jön.” És volt egy olyan érv, ami az egész kanti felfogásnak a lényegére tapintott rá és ennek értelmében a hosszú távú társadalmi jó érdekében vállalható, hogy a pillanatnyi akut helyzetben vér folyjon: az intézmények iránti bizalom. Az igazságszolgáltatás intézményei nem engedhetik meg maguknak, hogy meginogjon a beléjük vetett feltétlen bizalom, aminek alapja, hogy következetesen betartják a törvényeket. Azt hiszem ebben rejlik az igazán mély dilemma. És mi van, ha ez a bizalom már megingott?

A A bűnbak bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Te vagy a rendőr. Mit teszel?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Először talán tegyük kristály tisztává a helyzetet: elég egyértelmű és azonnal felbecsülhető, hogy egy fák közé csapódva lángoló 20 méteres vasszállító teherautót egy szál poroltóval lehetetlen eloltani (a pokróc sem segít). Az is azonnal felbecsülhető, hogy a sofőrt kimenekíteni lehetetlen, és semmi esély, hogy időben segítség érkezhessen. Ezért dilemma, hogy vállalom az eutanáziát, hogy vagy hagyom, hogy a lángok között kínhalált haljon a sofőr.

Ha kicsit elméletieskedünk, akkor ez az etika két alap attitűdje közötti választás: az utilitárius, a következményeket mérlegelő lelövi, a Kant-i deontologikus, kötelesség elvű, a „Ne ölj” parancsolatnak minden körülmények között engedelmeskedő hagyja, hogy történjen, aminek történni kell.

A morálpszichológia szerint először intuitíve döntünk, legfeljebb utána kezdünk el racionálisan gondolkozni. Úgy vélem ezt tükrözte a zsigeri „eloltom a tüzet” nonszensz, és ennek árnyaltabb változatai. Ugyanakkor többeknél megjelent maga ez a folyamat, Pl. Hulesch Bors vagy Barlay Zsuzsa, akik az első reflex után elemezték a helyzetet és az eutanázia mellett döntöttek. Tanulságos Varga András gondolatmenete, ami számomra az önámításra való erős hajlamot ragadja meg, egyben mint a mi kultúránk egyik sajátosságát. Ugyancsak tanulságos Káldos János gondolata arról, hogy ne ragadjunk bele a két eset lehetséges keretezésbe, próbáljunk ebből kilépni, még ha az idő igen szűkös is.

Helye van a kreatív probléma megoldásnak, és ez nem mond ellent az integritásnak, sőt, az integritás sikeres megvalósításához elengedhetetlen a készség az ilyen kreatív, nem konvencionális gondolkodásra, és az integritás fejlesztési módszerek és készségfejlesztő technikák erre is törekszenek. Az alábbi megoldás ezt kiválóan illusztrálja is. Végül tehát beavatom a társaságot abba, hogy ez a megtörtént eset miként végződött. A rendőr vívódott, többször a pisztolytáskájához nyúlt. Végül elővette a kézi oltókészülékét, ami kábító hatású vegyülettel működik. Ezzel befújta a vezetőfülkét, amitől a sofőr elvesztette az eszméletét és nem szenvedett.

P.S. Barlay Zsuzsa, eszébe ne jusson kilyukasztani az üzemanyagtartályt!

A A rendőr dilemmája bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.