Hogyan dönt?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Számomra nem magától értetődő, de mindenképpen üdvözlendő, hogy az elsöprő többség, 64 szavazó a nyílt kommunikáció mellett állt ki. Ugyanakkor jogos az a fenntartás, amit Veczán Zoltán fogalmaz meg plasztikusan, s hárman ebben támogatják is, hogy a média szenzációhajhász felelőtlen hozzáállása sokat rontsikana a helyzeten. Ez azonban adottság. Egy krízishelyzetben a társadalom együttműködését csak nyílt kommunikációval lehet megszerezni. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy a helyzet sötét, akár ijesztő oldalát is láttassa a média. Úgy tűnik, hogy a „kisebbik rossz” fordulat még erre a negatív jelenségre is vonatkozik. Abban pedig biztosan mindenki egyet ért, hogy a korrekt és felelős média úgy hiányzik, mint egy falat kenyér, nem csak most, pándémia idején, de most különösen.

A Mutassuk vagy ne mutassuk? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Mit tesz Ön?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Szívmelengető a nagy érdeklődés és a hozzászólások alapállása. Nyilván az a legkevesebb, amire az ember ilyenkor gondol, hogy megpróbál jó szóval célt érni. Ennek nyilván megvannak a korlátai, részben az agresszor krónikus és akut elmeállapotától függően, részben azért, mert a Tikk László által említett verbális technikákra legtöbben nem vagyunk felkészítve – pedig tapasztalatból tudom, hogy megdöbbentően hatásos tud lenni, ilyen esetben pl. a meghökkentés.

A járókelők bevonása szakmai meggyőződésem szerint ugyancsak jó stratégia lehet, mert az emberek többsége ilyenkor dilemmával küszködik és egy határozott felszólítás ezt megoldja. A rendőrt hívok opció egy másik időskála, ezt most nem elemzem.

Viszont érdemes megfontolni azt az opciót (3 szavazat), ami azt jelenti, hogy továbbmegyek, mintha semmi sem történt volna. Nem tudom, mi volt a megfontolás e mögött a szavazat mögött, de megkockáztatok egy fontos szempontot. Ez egy pár. Ha most közbeavatkozok a nő mellett akár sikerrel is, sőt, esetleg azt kockáztatom, hogy utána bosszúból még súlyosabb bántalmazás áldozata lesz. Ez nyilván olcsó önfelmentő érvelés is lehet, de ettől még sajnos megvan a realitása.

A tanulság, hogy az ilyen helyzetekre igazán jó ad hoc megoldás nem nagyon van.

A Párkapcsolati erőszak bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Most, néhány évtizeddel később egy modern napköziotthon kialakításába kezdtek, ami nagyon fontos mind a környék lakói, mind az üzem dolgozói számára. A földmunkák során mintát vettek a talajból és Júlia tudomására jutott, hogy kis mértékű, a megengedett határértéken belüli szennyezést mutattak ki a talajvízben, ami az ő régi laboratóriumának anyagaival egyezett. Ez azért aggasztotta Júliát, mert tudta, hogy a környezettudatosság nagyon megerősödött az utóbbi időben és a környéken lakók épp úgy, mint az ő dolgozói érzékenyek az ilyen információra, ezért aggályos lehet elhallgatni, hogy létezett valaha egy ilyen lerakat. Ugyanakkor az a veszély is fennállt, hogy irracionális hisztériát indít el a környék lakói körében, ami akadályozhatja ennek a fontos létesítménynek a megépülését.

Ön Júlia helyében hogyan döntene?

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

Érdekesen alakultak a szavazatok. Gyakorlatilag mindenki a rendkívüli mértékű környezet tudatosság és óvatosság álláspontjára helyezkedett. Tikk László alternatívája úgy értelmezi a helyzetet, hogy értesíteni kell a hatóságokat, mivel fennáll a szivárgás veszélye, holott a szövegből számomra kiderül, hogy a szivárgás megtörtént, a hatóságok ellenőriztek, és bőven a határértéken belüli szennyezést találtak a talajvízben, ami nyilván nem indokolt részükről lépéseket. Ugyanakkor nem számolunk a több kárt, mint hasznot okozó hisztéria nagyon is valós kockázatával. Daniel Kahneman leír szép ilyen eseteket a „Gyors és lassú gondolkodás” c. kiváló könyvében. Ilyen volt a Love Canal eset, amikor néhány óvatos polgár beindította azt, amit ő media cascade-nak nevezett, azaz, amikor a média belelovalja magát és a közösséget egy hisztériába, és a szakemberek véleményét figyelmen kívül hagyva hatalmas költségekkel elhárítottak egy valójában szinte nem is létező veszélyt. Persze ez a pénz valóban fontos környezeti célokra is elkelt volna.

Ez a túlreagálás persze érthető, a számtalan rossz tapasztalat alakította ki a hajlamunkat, olyanok, amikről Tikk László ír a hozzászólásában. Ha jól értelmezem a helyzetet, akkor számomra a helyzetelemzésnek leginkább megfelelő megoldás az, amit Kőműves József javasolt és ez illeszkedik leginkább az integritás szelleméhez: megosztani az információt úgy, hogy a túlreagálásnak elejét vegyük. Ehhez persze nem árt a Varga Géza által javasolt válságkommunikációs szakember – most úgy is ilyeneket képzek a Corvinuszon. 

A Talajszennyezés bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

Statisztika·

• A döntő többség, 50 szavazó nem ért egyet a rendőrfőnök és a bíró döntésével·
• 7 szavazó vállalja az etnikai zavargással járó emberi és anyagi áldozatokat és erőt alkalmaz, így őket is a fentiekhez sorolhatjuk
• 6 szavazó együttműködő megoldást javasol, az etnikai közösség vezetőit vonja be a nyilvánosság előtt
• 5 szavazó „okosba” oldja meg, konspirál a bűnbakkal·

• Mindössze 2 szavazó ért egyet a döntéssel

Nézve az adatokat és olvasva a kommenteket az az érzés fogott el, hogy társaink nagy része ebben a játékban absztrakt, elvi alapon elítélik a rendőrfőnök és a bíró döntését, de nem igazán gondolnak bele, hogy mit tennének, hiszen valamit lépni kell. Úgy is fogalmazhatok, hogy több komment kikerüli az érdemi megoldást: nem az ő dolguk dönteni (jó, de akkor kinek a dolga, mi a teendő?) a cél nem szentesíti az eszközt (jó, de mi a megoldás?) érzékenyítő programokra van szükség (jó, de addig mi legyen a vérontással?).

A kommentek egy része vállalta, hogy megoldást ajánl, ezek mind abból indultak ki, hogy az etnikai kisebbség vezetőit bevonva a nyilvánosság előtt, átlátható módon próbálják a helyzetet megoldani. Ez szimpatikus elgondolás, ugyanakkor az elkerülés ebben is benne van, mert egy ilyen politikai tárgyalásos megoldáshoz időre és megfelelő körülményekre van szükség, miközben akut helyzet van.

Sokszor találkoztunk játékunk során azzal, hogy szívesen fordulunk a következmény elvű megoldásokhoz, és ritkábban a kanti szabály, törvény, kötelesség mindenek felett deontológiai elvéhez. Itt viszont az utóbbi megközelítés, a törvény és rend mindenek felett volt a domináns attitűd. Ez alól egy, számomra üdítő, kivétel volt, Molnár István kommentje, aki az érték elvű megoldás mellett érvelt: „az emberélet minden előtt, de a törvény követése mindjárt utána jön.” És volt egy olyan érv, ami az egész kanti felfogásnak a lényegére tapintott rá és ennek értelmében a hosszú távú társadalmi jó érdekében vállalható, hogy a pillanatnyi akut helyzetben vér folyjon: az intézmények iránti bizalom. Az igazságszolgáltatás intézményei nem engedhetik meg maguknak, hogy meginogjon a beléjük vetett feltétlen bizalom, aminek alapja, hogy következetesen betartják a törvényeket. Azt hiszem ebben rejlik az igazán mély dilemma. És mi van, ha ez a bizalom már megingott?

A A bűnbak bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.