Két óvodás gyermek szülei panaszt tettek az óvodaigazgatónak, hogy gyermekeiket szexuálisan molesztálta az egyik alkalmazott. Mivel a gyanú megalapozottnak látszott az óvoda igazgató elbocsátotta és feljelentette az alkalmazottat, de nem tájékoztatta a többi szülőt az esetről.Amennyiben ön lenne az óvoda igazgató tájékoztatná a többi szülőt az esetről?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

Ritkán volt ilyen dilemmánk, ahol szinte teljes az egyetértés: tájékoztatni kell a szülőket. Az eltérés csak abban volt a vélemények között, hogy a bizonyított a zaklatásról, vagy már a gyanúról is és a bizonytás előtt a gyanúsított nevét is kiadnák-e. Ez minden zaklatási dilemma lényege, ahogy Kalló Miklós írja is: az ártatlanság vélelme és a további áldozatok – jelen esetben az óvodások – védelme / a szülők joga tudni mi történhetett.

Bár vita nem volt, de feltételezhető, hogy a hozzászólók fontosnak tartották a témát, mert a konkrét kérdésen túlmutató gondolatokat osztottak meg a zaklatásról, amit mindenképpen érdemes elolvasni.

Érdekes ugyanakkor, hogy arra a körülményre nem reagáltak a hozzászólók, ami ezt a dilemmát alapvetően megnehezíti: óvodás gyerekekről van szó. Ez egyrészről azért fontos, mert egyáltalán nem biztos, hogy ha történik zaklatás, ezek a kis gyerekek képesek értelmezni és történetként szüléiknek elmesélni. Pedig, ha megtörtént a molesztálás az olyan traumát okozhat a gyermek fejlődésében, ami azonnal kezelendő. Ezért ilyen esetben érdemes lenne kideríteni van-e több értintett.

Ugyanakkor, a molesztálás híre elindíthat olyan félelmeket, amik akár meg nem történt dolgokat is „igazolhatnak” azzal, hogy a szülők akaratlanul formálják a gyermekeikkel folytatott beszélgetéseket. Erre nagyszerű példa a Kalló Miklós által javasolt TED talk, ahol Elizabeth Loftus azokról a kutatásairól beszél, amikkel bizonyította, hogy emberekben rövid késztetéssel olyan „emlékek” alakíthatóak ki, amelyek soha nem történtek meg. Ebben az esetben az ilyen „belebeszélés” kockázata jelentős. Ha pedig ez megtörténik, nem a zaklató, hanem a jóakaratú szülő okozhatja a sérülést.

Másik nehéz kérdés a bizonyítás. Ehhez örült komoly szakértelemre van szükség, hogy a bizonyításba bevont gyermekek újra-traumatizálása elkerülhető legyen, vagy a csak feltételezett áldozatokat ne traumatizálja a felderítési eljárás. A szülők számára ezek a kérdések is súlyos dilemmákat vetnek fel.

Az esetben, ami alapján a dilemmát írtam, 13 hónappal a feltételezett zaklatás és a feltételezett zaklató elbocsájtása után még folyt a bizonyítás, amikor a többi szülő tudomást szerzett az ügyről, és a hír nyilvános botránnyá, majd politikai pártok közötti közelharccá eszkalálódott.

A Óvodai zaklatás bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.