„De Prométheusz nem rémült meg Zeusz fenyegető üzenetétől. Vállalta a még nagyobb kínok kockázatát, mert tudta, hogy a kíméletlen fenyegetés az elnyomó hatalom gyengülésének a jele már. Mindig erősebb az, aki néma megvetéssel tűri az ostoba erőszak garázda önkényét, és jaj annak az elvakult zsarnoknak, aki nem látja sem az erőszak nyomorult korlátait, sem pedig a hatalommal szemben mindig közömbös, tiszta tudás nyugodt fölényét. Mert a hatalom és a tudás nem nagyon szívelik egymást – egyik se sokba veszi a másikat -, és mégis: egyik sem lehet meg a másik nélkül. A hatalom tudás nélkül vak erő csupán, amely könnyen saját vesztébe rohan. A tudás pedig – bármilyen tiszta legyen is – önmagában, ha nem támogatja a hatalom ereje, tehetetlen, leláncolt Prométheusz, szenvedő titán.”

Dr. Szabó Árpád akadémikus, klasszika-filológus, az ókori irodalom és történelem egyik legkiválóbb magyar tudósa 1966-ban, „Aranygyapjú” című könyvében írta le ezeket a sorokat. Nem kis bátorság kellett ehhez kevesebb, mint tíz évvel évvel az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, amikor a szovjet tankokkal visszatérő kommunista hatalom brutális megtorlásokat hajtott végre, valamint értelmiségiek tízezreit – köztük az én édesapámat is – rúgták ki az állásukból csupán azért, mert nyíltan szimpatizáltak a forradalom eszméivel.  A forradalom idején betöltött szerepe – a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkara Munkástanácsának egyik vezetője volt – miatt Szabó Árpádot eltávolították egyetemi tanári állásából. Évekig más munkahelyre sem vehették fel. Ettől kezdve sokáig nem egyetemi, hanem „középiskolás fokon” osztotta meg hatalmas tudását. Az „Aranygyapjú” című művében ókori görög elbeszéléseket, mondákat költött újra, így próbálta közelebb hozni a fiatalokhoz a görög kultúrát, és az abban gyökerező humanista értékeket. A fia, Szabó József általános iskolai osztálytársam volt. 55 év távlatából is emlékszem, hogy az egyik magyar vagy törtélem órán milyen büszkeséggel tartott kiselőadást édesapja akkortájt megjelent könyvéről. Én csak most olvastam el a könyvet. A 223-224. oldalak fordulóján találtam rá az idézett szövegre. Nyilván azt gondolta a szerző, hogy itt már lankad a cenzor figyelme, és el tudja juttatni – a saját életével hitelesített – üzenetét az olvasóknak. Kiknek is? Elsősorban az antik történelem iránt érdeklődő tizenéveseknek, azaz a jövő értelmiségének. Bölcs rafinériával találta meg a lehetőségét annak, hogy katedrájától megfosztva is értelmiségieket neveljen.

A szakirodalom szerint annak az embernek van integritása, aki azt mond, amit gondol, és a szavai szerint cselekszik, azaz nincs benne semmi kétszínűség, hamisság. Szabó Árpád példája azt mutatja, hogy van ennél is több, amikor valaki ellenséges közegben is megvallja, ami a meggyőződése, valamint keresi és megtalálja ennek a lehetőségét, esetünkben egy elnyomó hatalom cenzúrájának a rését. Ehhez már nem elég a jellemszilárdság, a belső tartás, szükséges a bátorság is.  

A Kimondani az igazságot bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A képzés során izgalmas párbeszédben, együtt gondolkodva, vitatkozva, megismerünk meg és alkalmazunk olyan fogalmakat, kereteket és módszereket, amelyek segítenek nehéz etikai kérdések mérlegelésében. A dilemmákon keresztül, magunkat is mélyebben megismerjük, és eszközöket kapunk ahhoz, hogy a saját utunkat jobbá tegyük.

Részletes leírás és bejelentkezés itt

A kurzus 2023. február 23-án 19.00 órakor kezdődik. Majd hat csütörtök esti alkalom következik. Hat izgalmas, másfél órás beszélgetés, ahol nehéz etikai dilemmákból indulva beszéljük meg az alkalmazott etika alapgondolatait és a hivatásetika, üzleti- és közszolgálati etika alaptételeit és olyan módszereket ismerünk meg, amelyek segítenek nehéz döntési helyzetek végig gondolásában. Mindez közérthető formában és a gyakorlatban alkalmazható gondolati kereteket és módszereket mutatva.

A hat alkalom témái:

1. Alapgondolatok és alapfogalmak:
   1. Etikai mérlegelési perspektívák
   1. Dilemmák, amikor az etikai perspektívák alapján egymással ütköző következtetésekre jutunk
   1. A „gyors” ösztönös és érzelmi reakciók és a „lassú”, racionális mérlegelés szerepe az etikai döntésekben
   1. Racionalizálás és más döntési csapdák
2. Személyes dilemmák és módszerek nehéz helyzetek véggigondolására:
   1. Mérlegelési lépések és folyamatok, amik segíthetnek
   1. Társak szerepe a mérlegelési folyamatokban
   1. „Tesztek” a megoldási alternatívák ellenőrzésére
   1. Meghatározó személyes döntések – döntő pillanatok, amik hatással vannak a további utunkra
3. Hivatásetika:
   1. Hivatásetikai dilemmák különböző területekről
   1. A hivatásetika társadalmi szerepe, természete és alapvető elvei
   1. Hivatás etikai kódexek szerepe és működése
   1. A személyes és hivatásetikai mérlegelés lehetséges konfliktusai
4. Közszolgálati etika, integritás és korrupciómegelőzés:
   1. Etikai dilemmákon keresztül a közszolgálati etika alapvetései
   1. Korrupció elméletek és hatásaik az antikorrupciós stratégiákra
   1. Integritásrendszer: nemzeti, szervezeti és személyes integritás összefüggései
5. Etikus vezetés és üzleti etika
   1. Alapvető üzleti dilemmák és mérlegelési perspektívák
   1. Viselkedésetikai megfontolások
   1. Lehet-e és érdemes-e etikusan vezetni és működni egy korlátozottan etikus világban?
6. Az én utam
   1. Saját tapasztaltok elemzése: etikai önismeret
   1. Mire érdemes figyelnem nehéz döntési helyzetekben?
   1. Értékválasztások és az út, amin járok
   1. Etika és életminőség

Minden beszélgetés után felkerül egy összefoglaló és más olvasnivalók a kurzus oldalára. Azért csak a beszélgetések után, hogy szabadabban tudjunk együtt gondolkodni az egyes témákról. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha együtt gondolkodunk, vitatkozunk, együtt fedezzük fel a különböző lehetséges álláspontokat és egy ilyen alkotó párbeszédben alakítja ki mindenki a saját álláspontját, akkor mélyebben megérti a témát és használhatóbb tudást kap. Ráadásul azt őriz meg, amivel egyetért.

Ha ez után olvassa az összefoglalót, az már azt fogja visszaidézni, ami neki fontos és talán segít mindazt összerendezni is, ami elhangzott.

Azért fontos nekem, hogy így tanítsak, mert a döntésekig mindenkinek magának kell eljutni, én csak fogalmakat, kereteket és módszereket tudok mutatni, amelyek segíthetnek az úton.

Remélem találkozunk!

A Dilemma-beszélgetések a Webunin bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A probléma, hogy biológiai anyja születése után lemondott róla. A beteg nő sose ismerte anyját, és semmit sem tud róla. Viszont a különleges helyzetre tekintettel hatósági nyomozással megtalálták a biológiai mamát, aki apáca, és felkérték véradásra, úgy, hogy kilétét továbbra is teljesen titokban tarják. Az anya visszautasította a véradást.

A hír óriási felháborodást váltott ki a helyi közösségi medián. Sokan azt követelték, hogy a bíróság kötelezze a biológiai anyát a véradásra. Mások szerint ha nem ad vért, gyilkosság miatt kellene bíróság elé állítani.

Ön mit javasol?

A szavazás eredmény e Facebookon a Play Integrity csoportban.

Bár 12-en arra szavaztak, hogy bíróság kötelezze az anyát a véradásra, a többség – a látszólag érthetetlen döntés ellenére – egyetért a joggal abban, hogy nem kötelezhető valaki orvosi beavatkozásra. Bár ennél az esetnél akár komolyan lehetne érvelni a szabály oldása és a kötelezés mellett is, ahogy többen írták, az alapvető jogot a testünk feletti rendelkezésre nem lehet felülírni.

Szellemes volt a Facebook-on Kalló Miklós hozzászólása is, aki a sok erkölcsetikai érv mellett egy következményetikai érvet is felvet: ha kivételt tennénk, akkor hol szabnánk határt? „Mi van, ha kapunk egy végzést, hogy orvosi leleteink elemzése alapján a bíróság arra kötelez, hogy fél vesénket adjuk oda X. Y.-nak, akinek az életét mentené meg a biológiailag kompatibilis szervünk?”

A többen azt írták a facebook-on, hogy a kötelezésen kívül minden eszközt bevetnének az anya meggyőzésére. Pontosan ez történt ebben az esetben is. A rákos nő mindent bevetett kezdettől, hogy biológiai anyját megtalálja. Bíróság, levéltár, nyílt levél újságokban, közöségi médiában… Majd mikor megkapta a választ, hogy az anya visszautasította a kérést, megírta második szívhez szóló nyílt levelét írt neki. Nem megítélve, hanem tisztelettel és kérve, és küzdve. Mivel ekkorra már komoly visszhangja volt az ügynek a közösségi médián is, a nyílt levél nemcsak a szülőhelye, Como, körüli lapokba, hanem az országos médiába is bekerült. Mivel a mamát nem ismerem, csak az újságokat olvasom, nem tudhatom mi változtatta meg az anya álláspontját, de két héttel az első levél után megjelent a hír, hogy az anya végül megváltoztatta véleményét és adott vért. Daniela, a rákos nő így szerzett magának esélyt a túlélésre, és hogy saját lányát felnevelje.

A Véradásra kötelezés bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A rendőrnyomozó emberrablási ügyön dolgozott. Az áldozat egy gazdag bankár beteg kisfia volt, aki gyógyszer, étel és ital nélkül biztos nem tudott két napnál többet túlélni.

Elfogtak egy fiatalembert, akiről biztosnak látszott hogy az emberrabló, mert az autójában megtalálták a kisfiú kabátját, haj és vérmintákat tőle és erdei föld nyomait. Biztos, hogy a gyermek az autóban volt, és feltételezhető volt, hogy a tettes a város melletti hatalmas erdőbe vitte. Tettestársara utaló nyom nem volt.

Az elfogott fiatalember nem beszélt, de könnyen megijeszthető embernek látszott. A nyomozó feltételezte, hogy ha kemény kézzel bánik vele, vagy kínzással fenyegeti, beszélni fog az elkövető.

Mit tenne Ön a nyomozó helyében?

A Facebookon a Play Ingerity csoportban a szavazás eredménya a következő volt:

A szavazás és a kifejtett válaszok összefoglalója:

Összesen 3-an gondolták azt, hogy ebben az esetben is be kell tartania a nyomozónak a szabályt. A többség álláspontjának lényegét Tikk László fogalmazta meg (Mérő Lászlóra hivatkozva) „minden szabálynak van érvényességi tartománya”.

Bár akár véletlen is lehet, hozzáteszem, hogy ugyanerre a dilemmára egy olyan nemzetközi csoport, amelyben compliance, szervezeti etika és antikorrupciós szakemberek voltak, lényegesen nagyobb arányban szavaztak a szabály betartására, bár ott is kisebbségben maradt ez az opció. Az ő érvelésük Molnár Istvánéhoz volt hasonló. A megoldásként alkalmazott szabályszegés túlmutat az adott eseten. A szabályok erejét gyengíti. A szabályok betartásán pedig sok ember élete múlhat, biztonság és stabilitás. 

De talán ennél is érdekesebb, hogy mit tett az a nyomozó, aki ezt a helyzetet egy német kisvárosban megélte. Kiküldte a kollegáit a szobából, rendesen ráijesztett a tettesre, aki be is vallotta hol van a kisfiú, majd leírta egy jelentésben, hogy mit tett és lemondott. Sajnos a kisfiú már halott volt, amikor megtalálták, a rendőrtisztet pedig leszerelték. Integritás történet ez a javából!

A Elfogadható törvényszegés? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Úgy tűnik, kicsit magas volt a labda. Hat szavazat híján a túlnyomó többség, összesen 48 szavazó vélte úgy, hogy nem jogos a FIDELITAS gesztusa. Jó érzés volt tapasztalni, hogy társainkat amúgy is foglalkoztatta a jelenség, amit mutat, hogy jó pár okos írást linkeltek be. Ezek közül különösen szimpatikus volt számomra az Azonnali írása arról, hogy a „méhlegelő” akció voltaképpen a magyar paraszti jó hagyományokat viszi tovább budapesti köztereken.

Bevallom, a téma választásában önző motivációm is volt. A kertemben kb. 600 négyzetméter valaha gyep van, ami ma már vadvirágos rét. Néhány éve meghagyom „gazosra”, amiért eddig a feleségem morgott. Most már viszont megvan a meggyőződés is, miért nem használok fűnyírót!

A Jog a rendhez bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Ez után prostituáltként élt Londonban. Egyik ügyfele dicsekedve mutogatta a gyerekek molesztálásáról készült fotóit, Maudsley megölte. Jelentkezett a rendőrségen és azt mondta, hogy pszichiátriai kezelésre van szüksége. A Broadmoor elmegyógyintézetbe került, ahol egy társával megöltek egy elítélt gyerekmolesztálót. Börtönbe szállították és életfogytiglanra ítélték. A börtönben magához csalt és megölt két rabot: Az első áldozata azért ült, mert kínozta és megölte a feleségét, a másikat egy 7 éves lány brutális megerőszakolásáért ítélték el.

Nincs halálbüntetés az Egyesült Királyságban. Világos, hogy valamit tenni kell Maudsley-val.

Ön mit tenne?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

A legnagyobb arányban azt az opciót választották játékostársaink, amely abból indul ki, hogy Maudsley nem büntethető, mert a körülmények áldozata. Ráadásul tettei igazságot szolgáltattak, akiket megölt, maguk is rászolgáltak. Ez erős kombinációja a humánus felfogásnak és a halálbüntetés igazságosságába vetett látens hitnek. Utóbbival nyilván az a probléma, hogy Maudsley nem tárta föl áldozatai körülményeit, ahogy mi itt megtettük és beszámítottuk.

Nagy dilemma, hogy a büntethetőségnél mekkora súllyal esik latba a társadalom védelmének igénye és a szabad akarat eszméjén nyugvó egyéni felelősség kérdése. Ad abszurdum minden bűncselekmény magyarázható a körülményekkel, sőt az agy veleszületett sajátosságaival, ebben az esetben senki sem volna büntethető. Nyilván alapvetően más társadalmi megoldás volna szükséges, mint ami a mai gyakorlat akár a humánus liberális demokráciákban is.

Az Egyesült Királyságban történetesen Maudsley-t tényleges életfogytiglanra ítélték és immár bő 30 éve egy golyóálló acéllal megerősített magánzárkában tartják fogva.

A Mit érdemel a bűnös? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Egy hete jelentette be Naomi Osaka, a női tenisz világranglista második helyezettje, hogy visszalép a Roland Garrosról azután, hogy a szervezők 15.000 dollárra büntették azért mert nem vett részt az első meccse utáni sajtótájékoztatón. Azzal is megfenyegették, hogy amennyiben nem tesz eleget média szereplési kötelezettségének, kizárják a Grand Slam küzdelmekből, ami a tenisz élsport legfontosabb versenysorozata. Naomi döntését szociális szorongásos zavarával indokolta, ami miatt bizonyos közszereplési szituációk komoly mentálhigiénés veszélyt jelentenek számára. A jelenleg személye körül kialakult vita élesen felveti az élsportoló, versenyszervezők és a média kapcsolatát.

Ön mit gondol?

23-an arra szavaztak, hogy a sportolónak (az embernek) joga van eldönteni, hogy vállal-e sajtótájékoztatót. 21-en arra, hogy a szervezőnek joga van kizárni a sportolót a versenyből, ha a sajtótájékoztató benne volt a szerződésben. 3-an még keményebb álláspontra szavaztak: azért nem utasíthatja vissza, mert a média része az élsportnak. Ezt pontosítja Varga Géza azzal, hogy az élsport szerinte média, szövetségek és sportolók közös vállalkozása. Cirkusz, ahogy Molnár István fogalmaz.

Ebben a cirkuszban jogosnak látszik az elvárás, hogy tenisz és médiaszereplés együtt jár, akkor is, ha a végén a kupát vagy érmet mégiscsak a teniszre kapja a sportoló. A probléma persze ott kezdődik, hogy ez a Cirkusz elfoglalta az élsportot a népszerű sportágakban. Csak úgy tud élsportoló lenni valaki, vagyis a világranglistát vezetni, ha olyan versenyek szerződését aláírja, ahol neki kötelező sajtótájékoztatókon is részt venni. Naomi Osaka azzal érvvel, hogy ő teniszezni tud, de fóbiája van a sajtótól. Ezért csak teniszezni akar, de jelenleg ilyen világranglista nincs a teniszben.

Erre az álláspontra a teniszvilág reakciói pont annyira megosztottak voltak, mint a mi párbeszédünkben kifejtett vélemények. Egyik végponton azok, akik szerint, ha bajnok akar lenni, el kell fogadni a vándorcirkusz szabályait, a másik végponton azok, akik szükségesnek tartanák a szenzáció hajhász riporterektől és ragadozó paparazzi-któl való védelmet.

Ez az a kérdés, ami messze túlmutat Osakan és a teniszen, de a közelmúltban egyre több helyzetben felmerült. Ebben a történetben azonban Osaka mentális problémájával kapcsolatos „coming out”-ja két kérdést még felvet, amire Kabai Zoltán felevetései is utalnak. Járnak-e a más területeken már eltérő mentális állapotokra elfogadott egyenlő bánásmód szabályok élsportolóknak is? (felmentés, védelem) Amennyiben nem jár a védelem eltérő mentális állapot esetén a veszélyeztető helyzettől a versenyben való részvétel veszélyezetetése nélkül, akkor nevezhető-e még tenisz világbajnoknak az, akinek esetleg a legjobbak egyikével nem kellett megküzdenie? Osaka azt ígérte, hogy ezt a helyzetet próbálja majd a Roland Garros után tisztázni a Grand Slam szervezőkkel.

Komoly társadalmi projekt egy teniszezőtől!

A Naomi Osaka bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Január 6-án, a „Capitolium ostroma” után ez hirtelen megváltozott. Bár a hírfolyamból nem tűnt el hatása, a média elfordította tőle a mikrofonokat. Szép sorban a Facebook, Twitter, Google, Reddit, Snapchat, Pinterest , TikTok…. letiltották, és a TV társaságok se keresték interjúra. Lefejezte a „guillotine electronique”. (idézet Kesslertől) Az új csatornája a Parler lett, így attól hirtelen a Google, Apple és Amazon vonta meg a teret, így ez is bedugult. Sokan fellélegeztek, hogy végre nincs lehetősége szélsőséges és lázító üzeneteivel feszültséget generálni.

De mi is történt? Az alkotmányos rend szerint a jog alapján a választott a végrehajtó hatalomnak kellett volna fellépnie. De Trump volt megválasztva. Ő uralta a választott hatalmat. És mindent megtett, hogy az apparátus a jog alapján ne korlátozhassa. Így végül magán cégóriások döntöttek, hogy megvonják tőle a fórumaikat. Ezek a magán cégek megmutatták, hogy mekkora hatalmuk van az amerikai és globális társadalmi párbeszédre. Közösen hatásos cenzúrát érvényesítettek.

A kérdés, hogy megnyugtató-e ez számunkra?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

A szavazók több mint fele úgy ítélte meg, hogy helyesen jártak el a magán kézben lévő médiumok, mert Trump veszélyt jelentett a társadalomra. A második legerősebb csoport tagjai sem a döntést utasították el, hanem a demokrácia válságának jelét látták abban, hogy magán cégeknek ekkora hatalma lett. Ketten pedig azt vitatták, hogy magán cég cenzúrázhat-e.

Ugyanakkor senki se vonta kétségbe, hogy a demokrácia szabályai szerint a demokráciát a választott hatalomnak kellene védenie. Nagyon sokak számára az sem volt kérdés, hogy Trump – egy demokratikus országban demokratikusan választott elnökként – nem tette ezt, sőt demokratikus intézményeket züllesztett és bontott le. Így nem maradt más. Csak ezek a cégek tudták megvonni tőle a „hangszórót”. A többség osztja ezt a véleményt Amerikában is, bár létezik egy másik hatalmas tábor is, amelynek tagjai liberális összeesküvésnek tekintik azt, ami történt. Biztos van köztük haszonleső, de nagy részük őszinte meggyőződéssel támogatja Trumpot, és jogtalan cenzúrának érzi elhallgattatását.

Akár melyik oldalon áll is azonban az ember, azt látnia kell, hogy az alapvető probléma abban van, hogy nem alakultak ki azok az intézmények és eljárások, amelyekkel a közszféra lépést tudott volna tartani az interneten zajló párbeszéd fejlődésével. A dinamikusan fejlődő elektronikus kommunikáció szabályozása a folyamatokat egyelőre csak követni tudja. Fontos lépések történnek, mint az ausztrál törvény arról, hogy a techplatformoknak fizetnie kell a hírek gyártóinak, de a szabályozási rendszer még messze nem alkotta meg azokat a fékeket és ellensúlyokat, amelyekkel az elektronikus média használata a köz érdekében biztonsággal befolyásolható lenne.    

Az aktuális jog szerint a magánvállalatok nem felelősek azért, amit felhasználóik posztolnak, és csak az illegális tartalmakat kell törölniük, mint például a gyermekpornográfiát. Joguk van saját szabályokat alkotni arra, hogy hogyan kezelik a tartalmakat. A vállalatok, amelyek érintettek mind a szólásszabadság oldalán állnak. Mégis szinte egyszerre döntöttek arról, hogy megvonják szolgáltatásukat Trumptól. Feltételezhetően egyiknek sem volt könnyű döntés. Jack Dorsey a Twitter vezetője egyenesen csődnek nevezte a kialakult helyzetet, amelyben politikai döntést kellett hozniuk. Politikai cselekvés volt Trumptól megvonni a „webes mikrofont”, és politikai döntés volt az is, amikor a múlt héten a Twitter visszautasította Narenda Modi elnök követelését, hogy blokkolják azokat az újságírókat, akik a farmerek mozgalmáról írnak Indiában. Két döntés, két ellentétes irányba. Két súlyos politikai döntés, amit egy magán cég vezetője hozott az adott ország elnökével szemben – kényszerűen és tudva, hogy ez nem optimális folyamat. Nem kérdés, hogy igazán nehéz kérdésekhez más módszerekre lenne szükség.

A mi kommentálóink között többen a deliberatív demokráciában látnák a lehetőséget. Olyan globális deliberatív folyamat is felmerült, ami a helyi közösségek hálózatára épülne.

Mark Zuckerberg 2018-ban indított Oversight Board projektje is deliberatív logikára építve próbálja meghatározni, hogy mi elfogadható a Facebook-on, és mi nem. Globális műhelyek után, tavaly októberben állt fel a Facebook Oversight Board-ja, becenevén a Facebook „Legfelső Bírósága”. 40 felkért tagja van, akik mind súlyos személyiségek és különböző területek vezető szakértői, különböző országokból és kontinensekről. A testület célja, hogy a legsúlyosabb ügyeket megvitassa és döntést hozzon, ami elfogadására kötelezte magát a Facebook. Következő döntésük az lesz, hogy Trumpot örökre kizárja-e a Facebook.

Bár ez bizottság mindenképpen érdekes próbálkozás, azt a problémát ez se kezeli, hogy a szólásszabadság értéke, amelyet ezek a webes cégek alapelvként kezelnek, korántsem általánosan elfogadott elv a világ más részein, ahová viszont szolgáltatásuk eljut. Az alapvető Emberi Jogok története is azt mutatja, hogy alapkérdésekben is nehéz globális konszenzust találni. Bármely diverzitást is képvisel az Oversight Board aligha fog tudni minden nehéz kérdésben általánosan elfogadott döntéseket hozni. Mindössze Zuckenberg döntéseinél legitimáltabbakat. Kérdés, hogy a válaszokban felvetette a globális deliberatív demokrácia korlátai is hasonlóak-e.

A Guillotine electronique bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

Ilyen kevés reakció még sose érkezett. Vajon miért? Távoli a kérdés? Vagy nehéz? Vagy érdektelen?A dilemma a Pornhub, a Visa és a Mastercard története. A New York Times-ban jelent meg december 4-én egy cikk „A Pronhub gyermekei” (Children of Pornhub) címmel, ami azt írta le, hogy Pornhub-on nagy arányban szerepelnek legálisan megosztható sex videók mellet pedofil és erőszakos és szadista jelenetek, fiatalkorú kislányok megerőszakolását rögzítő, a szereplők kijátszásával, rejtett kamerával felvett vagy bosszúból megosztott filmek is. A cikk szörnyű történeteket tárt fel, egy életre ellehetetlenített kislányokról, a megosztással szétrombolt életekről, öngyilkosságokról. Volt olyan fiatal lány, akiért évekig harcolt ügyvédje, hogy lekerüljenek a 14 éves korában róla feltett videók. Azonban azok se lehetettek biztonságban, akiknek sikerült levetetni a róluk készült filmeket, mert amíg fenn voltak, bárki letölthette és azonosítatlan személyiséggel visszatölthette őket. Mindeközben a Pronhub-ot és más pronográf site-okat működtető Mindgeek szépen gazdagodott. Politikusok, civil szervezetek petíciókat szerveztek, felszólításokat küldtek az igazságszolgáltatás felé és a Pornhub tovább működött. Mindössze addig jutott az ügy, hogy olyan szavakra, mint megerőszakolás, csonkítás, bestialitás már nem lehet keresni és a Pornhub vállalta, hogy rendszeresen jelent az Eltűnt és Kihasznált Gyermekek Nemzeti Központjának.

A New York Times cikkének azonban komoly visszhangja lett. December 10-én a Mastercard bejelentette, hogy miután megvizsgálta a site gyakorlatát, letiltotta a fizetéseket a Pornhub felé, a Visa pedig annak ellenére, hogy a vizsgálata még nem zárult le, csatlakozott. Később további pénzügyi szolgáltatók is csatlakoztak. Röviddel ez után a Pornhub 13,5 millió videójából néhány nap alatt törölt több, mint 10 milliót és elkötelezte magát új szabályok kidolgozására.Mit mérlegelhetett a Visa és Mastercard? Mérlegelhette azt, hogy ő a tranzakciókból él, ezért nem fog saját profitja ellen dönteni. Természetesen azt is, amit az egyetlen hozzászóló írt, hogy az igazságszolgáltatásnak kellene megvédenie az embereket. A Visa és Mastercard nyilatkozataiban azonban nem ezek szerepeltek, hanem az, hogy üzleti szabályzatuk tiltja, hogy illegális tevékenységért, vagy olyan honlapok szolgáltatásaiért fizessenek az ügyfelek a kártyáikkal, amelyek illegális tartalmakat közölnek. Hogy milyen mértékben az etikus business, vagy felelősségvállalás és mennyiben a törvényesség diktálja ezt persze nem tudni. De felhozható sok érv amellett is, hogy ha nem is lenne jogszabály, ami erre kötelez, akkor is lehet ilyen döntést hozni. Lehet egyszerűen azért, mert etikus. Mert az, amit a Pornhub tett, túl van azon, amihez bármilyen mértékben köze lehet az én cégemnek. Még egy közvetett szolgáltatással se járulhatok hozzá. Nem lehet részem benne. Pragmatikusabb, következmény-alapú megközelítésben, érv az is, hogy a pénzügyi szolgáltatások piacán az etika, hitelesség és megbízhatóság érték. Az etikus imázs pénzre váltható. Márpedig egy döntésnek ilyen éles, látványos helyzetben komoly visszhangja lehet. Így a rövidtávú pénzügyi veszteség sokszorosát hozhatja hosszabb távon. Ezek a „meghatározó pillanatok”, amikről korábban már többször írtunk. Amit itt döntünk saját magunk és a világ felé is alakítja, hogy kik vagyunk.Az már csak a sors játéka, hogy bár a PayPal és American Express már korábban, a cikk előtt letiltotta a Pornhub-ot, igazi visszhangja a cikk után lépő a Visa és Mastercard lépésének lett. Így e két cég tudott olyan pozitív publicitáshoz jutni, amit reklámmal nehezen lehet volna elérni.

Én azt hiszem, hogy dilemma volt ez a javából. És milyen érdekes, hogy a korábbi dilemmáknál a többség általában a közszférával szembeni bizalmatlanságának adott hangot, most mégis összesen 3-an szavaztak a letiltásra. Lehet, hogy kevesen hisznek abban, hogy az etikus business ekkora erő lehet?

A Szolgáltatói etika bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Hogyan döntsön az esküdtszék?

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

A legtöbben azt a megoldást támogatták, ami megkerüli a morális döntést: vagy a szabályszegésért megbüntetem, a sikerért megjutalmazom, vagy eleve felmentem a szabályszegés bűne alól a sikerre hivatkozva. Eltűnődőm, hogy akkor legközelebb én is megtartom a fővezéri hatalmat, legfeljebb nem sikerül diadalt aratnom, aminek millió oka lehet. Azután, ha megtartottam a fővezéri hatalmat, nem esik nehezemre nyomást gyakorolni a szenátusra, hogy mentsen fel. Persze egyszerűbb a helyzet, ha a büntetés halál. Akkor kitüntetéssel temethetnek el.

Azért erős kisebbség ragaszkodott a törvényekhez, kilencen a kategorikus imperatívuszt követnék.

Most már sokadszor tapasztalhatjuk, hogy legtöbben a következmény alapú, utilitárius erkölcsi rendszer szerint szeretünk működni, és nem a Kant-féle deontológiai elv szerint: a szabályokat, törvényeket minden körülmények között be kell tartani. Örök dilemma. Előbbivel az lehet a baj, hogy fellazítja a közmorált, utóbbival az, hogy adott esetben túlságosan merev.

A Hős vagy törvényszegő? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.