A képzés során izgalmas párbeszédben, együtt gondolkodva, vitatkozva, megismerünk meg és alkalmazunk olyan fogalmakat, kereteket és módszereket, amelyek segítenek nehéz etikai kérdések mérlegelésében. A dilemmákon keresztül, magunkat is mélyebben megismerjük, és eszközöket kapunk ahhoz, hogy a saját utunkat jobbá tegyük.

Részletes leírás és bejelentkezés itt

A kurzus 2023. február 23-án 19.00 órakor kezdődik. Majd hat csütörtök esti alkalom következik. Hat izgalmas, másfél órás beszélgetés, ahol nehéz etikai dilemmákból indulva beszéljük meg az alkalmazott etika alapgondolatait és a hivatásetika, üzleti- és közszolgálati etika alaptételeit és olyan módszereket ismerünk meg, amelyek segítenek nehéz döntési helyzetek végig gondolásában. Mindez közérthető formában és a gyakorlatban alkalmazható gondolati kereteket és módszereket mutatva.

A hat alkalom témái:

1. Alapgondolatok és alapfogalmak:
   1. Etikai mérlegelési perspektívák
   1. Dilemmák, amikor az etikai perspektívák alapján egymással ütköző következtetésekre jutunk
   1. A „gyors” ösztönös és érzelmi reakciók és a „lassú”, racionális mérlegelés szerepe az etikai döntésekben
   1. Racionalizálás és más döntési csapdák
2. Személyes dilemmák és módszerek nehéz helyzetek véggigondolására:
   1. Mérlegelési lépések és folyamatok, amik segíthetnek
   1. Társak szerepe a mérlegelési folyamatokban
   1. „Tesztek” a megoldási alternatívák ellenőrzésére
   1. Meghatározó személyes döntések – döntő pillanatok, amik hatással vannak a további utunkra
3. Hivatásetika:
   1. Hivatásetikai dilemmák különböző területekről
   1. A hivatásetika társadalmi szerepe, természete és alapvető elvei
   1. Hivatás etikai kódexek szerepe és működése
   1. A személyes és hivatásetikai mérlegelés lehetséges konfliktusai
4. Közszolgálati etika, integritás és korrupciómegelőzés:
   1. Etikai dilemmákon keresztül a közszolgálati etika alapvetései
   1. Korrupció elméletek és hatásaik az antikorrupciós stratégiákra
   1. Integritásrendszer: nemzeti, szervezeti és személyes integritás összefüggései
5. Etikus vezetés és üzleti etika
   1. Alapvető üzleti dilemmák és mérlegelési perspektívák
   1. Viselkedésetikai megfontolások
   1. Lehet-e és érdemes-e etikusan vezetni és működni egy korlátozottan etikus világban?
6. Az én utam
   1. Saját tapasztaltok elemzése: etikai önismeret
   1. Mire érdemes figyelnem nehéz döntési helyzetekben?
   1. Értékválasztások és az út, amin járok
   1. Etika és életminőség

Minden beszélgetés után felkerül egy összefoglaló és más olvasnivalók a kurzus oldalára. Azért csak a beszélgetések után, hogy szabadabban tudjunk együtt gondolkodni az egyes témákról. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha együtt gondolkodunk, vitatkozunk, együtt fedezzük fel a különböző lehetséges álláspontokat és egy ilyen alkotó párbeszédben alakítja ki mindenki a saját álláspontját, akkor mélyebben megérti a témát és használhatóbb tudást kap. Ráadásul azt őriz meg, amivel egyetért.

Ha ez után olvassa az összefoglalót, az már azt fogja visszaidézni, ami neki fontos és talán segít mindazt összerendezni is, ami elhangzott.

Azért fontos nekem, hogy így tanítsak, mert a döntésekig mindenkinek magának kell eljutni, én csak fogalmakat, kereteket és módszereket tudok mutatni, amelyek segíthetnek az úton.

Remélem találkozunk!

A Dilemma-beszélgetések a Webunin bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A linken elérhető: Viselkedési gubancok és etikai menedzsment

A Az integritás fejlesztése bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Készítettem egy nem egészen félórás, nyúlfarknyi bevezetést az etikai mérlegelésbe és integráns döntésekbe. 2 egyszerű dilemma van benne, és azokon keresztül bepillantás az etikai mérlegelésben, meg egy komolyabb dilemma, amin keresztül mutatok egy módszert is arra, hogyan lehet az inetgráns cselekvést egy nehéz dilemma helyeztben mérlegelni.

Mindez csak ízelítő a nemsokára megjelenő mélyebb kurzusaimhoz, amik etikai döntésekről, viselkedésetikai megközelítésről és etikai és integritásmenedzsmentről szólnak majd. Meggyőződésem, hogy alapvető gondolatokat adok át cég- és más szervezetek vezetéséhez, sikeres karrier és megelégedett, boldog élet építéséhez.

Elérhető a Webuni.hu oldalon a következő linken.

A Gyakorlati etika bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Egy interjú az integritásmenedzsmentről bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Céges stratégia járvány idején bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Erről a kísérletről könyvtárakat írtak. Michel J. Sandel Mi igazságos, mi nem? című könyve például (ami magyarul is olvasható) etikai szempontból elemzi a kérdést.  Integritás szempontból azonban az idegtudományi magyarázat fontosabb, amit az összefoglalóban István le is írt. Amikor racionális agyunkkal mérlegeltünk, az 1:5 arány volt a döntés alapja. A második változatban azonban az ember közelsége és az érintés az ösztönös, érzelmi központot is bevonta, ami felülírta az egyszerű képletet és megálljt parancsolt. Ne ölj!

De miért is fontos ez az integritás szempontjából? Mit tanít ez a vezetőknek és integritás szakembereknek? Azt, hogy dönteni nem okvetlenül a számító és kalkuláló agyunkkal döntünk. Ezért, ha embereket befolyásolni és irányítani akarunk, meg kell érteni „az ösztönös, érzelmi agy” (amygdala) szerepét is a döntésekben.  (Sok könyv jelent meg ebben a témában a közelmúltban. Például Daniel Kahneman Gyors és Lassú gondolkodás c. könyve magyarul is elérhető)

Én gyakran játszom el ezt a kísérletet etika és integritás előadásokon és tréningeken, első lépésként, amikor a résztvevőket a racionális szabályok, szankciók és külső ösztönzők világából az etikai menedzsment belső motivációkat célzó eszközei felé akarom vezetni. A tapasztalat, hogy az ő válaszuk is megváltozik a keretezés miatt. Ez a tapasztalat megnyitja az embert mind arra, amit a szervezeti döntések és viselkedések belső rugóiról, és az értékek és integritás, a közös küldetés, elköteleződés, kötődés és normák erejéről el akarok mondani. Ez az a biztos alap, amin az etikai menedzsment eszközei és az integritásmenedzsment alaptétele, a szabály- és érték-alapú eszközök közötti harmónia fontossága érthetővé válik.

De hiszen erről már sokat rtunk itt a blogon, ahogy a lenti linkek is mutatják, így lezárásnak csak egy ókori bölcsesség: hogy harci szekerét a harcos az út közepén tudja tartani, egyaránt kézben kell tartania az értelem szekeret húzó fehér lovát és a szenvedély fekete lovát.

Kapcsolódó korábbi bejegyzések

Szabályok betartása vagy integritás

Etika, de hogyan lehet fejleszteni

Mitől lesz a kompliance nem tevékenység, hanem állapot?

Sakkjátékos vagy kertész legyen…

A szervezeti jégyhegy

A Mi köze a vonatnak az integritáshoz? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Mit tart helyes hozzáállásnak az egészségügyben?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Remélem nem tévedek, de én nem látok ellentmondást a Tikk László által javasolt és legnagyobb támogatást (42 szavazat) kapott megoldás és a második legtöbb szavazatot (29 szavazat) kapott megoldás között. Tikk László javaslata szerint „Olyan rendszer kell, amely eleve felkészül a tévedés lehetőségére, s nem csak utólag, de közben is korrigál”; A másik, eredeti alternatíva szerint „Az orvosi hibákat nyíltan és alaposan meg kell beszélni, a tanulságokat levonni, mert csak így lehet javítani az ellátás biztonságát.” Mindkettőnek az a veleje, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, hogy egy alacsonyabb rangú csapattag nem meri figyelmeztetni a magasabb rangút, ahogy erre pl. a műtéti eseteket tárgyaló szakirodalomból nagyon sok példa van.

A tengerész legénység hagyományos hierarchikus rendszere mintájára kialakult légiközlekedési hajózó legénységi normák számos légikatasztrófát okoztak, aminek hatására olyan szabályrendszert dolgoztak ki a légi hatóságok, amelyek éppen azt a követelményt teljesítik, amit ez a két alternatíva, de talán még markánsabban Tikk László alternatívája megfogalmaz. Nem kis részben ennek következtében lett a légiközlekedés elképesztően biztonságos, miközben a műtéti hibákból eredő halálozásra vonatkozó adatok ma is rémisztőek.

De gondolom kilóg a lóláb, hogy ez dilemma általánosítható más, hagyományosan hierarchikus szervezetek és társadalmi rendszerek esetére. Számomra szívmelengető visszajelzés, hogy ilyen nagy arányban támogatták a szavazók azt a felfogást, amely elutasítja a szélsőségesen tekintélyelvű szervezeti működést.

A Orvosi tekintély bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Pár hete etikai dilemma játékot indítottunk a Facebookon. Dilemmákat posztolunk, a csoport tagjai szavaznak és leírják a véleményüket. Az álláspontokat folyamatosan összegezzük.

Az teszi érdekessé ezt a játékot, hogy nem egyértelmű, hogy mi a legjobb megoldás. Különböző – teljesen jogos és logikus – megfontolások alapján, különböző következtetésekre juthatunk. Véleményünk alapvetően attól függ, hogy milyen értékeket helyezünk előtérbe. Öt dilemma után ezért adtunk rövid összegzést a fontosabb etikai elvekről. link Van azonban két érdekes gondolat, ami az értékeken túlmutat.

Érdekes volt látni, hogy a résztvevők nagy „szabadsággal” olvasták a rövidke leírásokat. Nemcsak kiegészítették saját gondolataikkal, hanem el is hagytak fontos részleteket. Gyakorlatilag sokan azt olvasták, amit akartak.

Élethelyzetekben is gyakran előfordul, hogy egy helyzetet ki-ki másként lát, érzékenysége, tapasztalatai, gondolkodásmódja, vagy érdekei szerint. Amikor érzelmileg, vagy személyiségében érintett – szinte IQ-tól függetlenül – az is kérdéses, hogy mit képes valaki meglátni, megérteni egy helyzetből. Mit képes az adott helyzetben bevállalni. És ez nem csak élethelyzet és kognitív képességek kérdése, hanem azon is múlik, hogy lelkileg mit tud elviselni és mit kell – saját védelmében – elhárítania magától.

A másik gondolat az, hogy nemcsak a környezetünkre hatunk azzal, hogy mit döntünk egy dilemma helyzetben. Komoly dilemmában hozott döntés egyrészről minket is formál, az identitásunkat és önképünket, másrészről azt a képet formálja, ami a környezetünkben formálódik rólunk. Amikor ugyanis végig gondoltunk egy helyzetet, egy értéknek, megfontolásnak prioritást adtunk, saját magunk számára is megmutatkozik, mit érzünk fontosnak. Értéket választottunk, döntést hoztunk. Ekkor ez az érték tudatosul és önkéntelenül is megerősödik bennünk, nemcsak, mert ezt választottuk, hanem azért is, mert szükségünk van arra az érzésre/önképre, hogy ezt helyesen tettük. Büszkék vagyunk rá. Egészséges ember ezzel védi az egó-ját. Tudatos része lesz az identitásunknak és integritásunknak ez a megfontolás és ettől jó eséllyel hasonló módon mérlegelünk következő helyzeteket is. Ha pedig még embereknek el is mesélem, akik megerősítenek, minden elmondás erősíti bennem a meggyőződést, hogy önazonosan cselekedtem.

A dilemmában hozott döntés azonban nemcsak minket formál, hanem azt a képet is, amit a környezetünk formál rólunk. Ez a kép meg befolyásolni fogja azt, hogy a környeztünk, kollegáink, főnökeink mit várnak tőlünk és milyen lehetőségeket adnak nekünk a jövőben.

Gondoljunk csak a női dilemmára! Ha – bár először meglepett a helyzet – de visszautasítom a lehetőséget, mert megalázónak tartom, és azt várom, hogy szakmai értékeim alapján értékeljenek, az elveszett „előnyt” csak úgy tudom racionalizálni, hogy magamban is erősítem, hogy ez a korrekt hivatásetikai gyakorlat. Ugyanakkor főnökeimnek is érthetővé válik, hogy ebben a „női játékban” én nem leszek partner. „Csak” munkatársként kezelhetnek.

Vagy, ha a múlt heti dilemmát nézzünk. Ha belecsúszom egyszer abba, hogy a főnök kérésére „kozmetikázok”, és azzal nyugtatom magam, hogy utasításra tettem, egyrészről kész a szabály: ha át tudom hárítani a felelőséget, engedelmeskedek. Másrészről tiszta a főnöknek, hogy ilyenre máskor is megkérhet. Ilyenre, vagy kisebb és valószínűleg nagyobb csalásra is. Később a zűrösebb helyzetben már nehéz elmagyarázni, hogy a pakliban csak a kis stikli volt.

A dilemma helyzetek meghatározó események életünkben. A döntés, amit hozunk, hosszú távon hatással lehet önképünkre és a rólunk alkotott képre. A mérlegelés során ritkán gondolunk rá, de meghatározzák azt az utat, amin járunk.

A A dilemma lehet az utunkat meghatározó pillanat bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Egy összegző gondolat az első két dilemmához, ami arra is rávilágít mért ezzel a két látszólag nagyon egyszerű, talán nem is dilkemmának látszó kérdéssel kezdtük.

Az első, zebrás kérdésre tréningeken is hasonló eredmények jönnek, sokan, gyakran megszegik a szabályokat, de úgy érzik, hogy tudják mikor jó ez, vagy azzal racionalizálnak, hogy rákényszerültek. A racionalizálásban az is segít, ha azt feltételezem, hogy mások is megszegik a szabályt. Ez a feltételezés pedig mifelénk jogos.

Ugyanakkor azt is tudja mindenki, hogy szabályokra szükség van. Különösen bajban, krízisben. A probléma a „kulturális szabály-relativizálással” az, hogy ha hozzászokunk, nemcsak a hülye szabályok, hanem a szabálykövetés is amortizálódik, nehéz előhúzni, amikor szükség lenne rá, és tudnánk értelmes szabályokat alkotni.

A postás esetében is első pillantásra logikus „okosban” egy látszólag nyer-nyer alku. Miközben napi sztressz három négy munkából élni, olyan emberekkel találkozni, akik miközben velem dolgoznak három másik feladatra is gondolnak, így mindig „el vannak havazva” és felületesek, késnek, konfliktusok között tépelődnek … Postásra várni, míg ő fusiban az előző lakóparkokban bóklászik…

Mindkét dilemma jó példa arra, hogy hogy vezet az adott kultúrában személyes, rövid távon „okos” és hatékonynak tűnő megoldás, hosszú távon szuboptimális, akár életképtelen működéshez.  

Olyan világban élünk, ahol elvből is fontos lenne dönteni. Olyan elveket és szabályokat is kellene tudnunk tartani, amelyekből alig látjuk saját hasznunkat, amelyek megszegésékor nem biztos, hogy lebukunk, és olyanokat, amelyek csak akkor működnek, ha mindenki betartja őket. Különben nem működik a karantén, nem állítható meg a klímaváltozás, nincs szolidalitás, se fejlődés…

English

Connection between the two first dilemmas that reveals why did we choose to start with these two, seemingly simple questions.

When I ask the question about the street crossing in trainings, the reactions are very similar. The majority replies that they would cross the street. They know they breach a traffic rule but they are in a hurry and feel responsible for the waiting child and teacher. They often add that others would do the same. This expectation helps rationalizing the rule breaching. Unfortunately, this hypothesis is understandable in our culture.

It is also obvious from the discussions that people are aware that rules are necessary. They coordinate the life of a society and become crucial in difficult situations, in crisis and emergency. The danger in relativizing rules in every day practice is that we can get accustomed to the practice. The term for this is the “normalization of deviance”. When rules are relativized in general, even good rules become weak.

It is similar in the postman dilemma that the deal seem to be a simple and practical win-win solution.  Such deals are common in our culture. Consequently, people are also common who overwhelmed by 3-4 parallel jobs, parallel obligations, loyalties, splitting their time and attention among often conflicting duties. The result is stress, delays, chaos… and frustrated clients waiting for the postman while he arranges his informal, black services in neighbouring gated communities.

Both dilemmas demonstrate that when simple, “clever” solutions dictated by short-term self-interest become normalized, they can lead to suboptimal practices and systemic operation of a society.

We live in a world where principled reflection and integrity would be important. We should be able to follow rules and norms even when our own, direct, personal benefit is not obvious,  and we should be able to follow them even when the risk to be controlled and caught is low. We should somehow trust and follow even those rules that bring results only if all follow them. Without such principled behaviour the actual quarantine cannot work, there is no chance to stop climate change, there is no solidarity, and sustainable development either.

A Ami az elő két dilemmát összeköti – Connection between the first two dilemmas bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Etika tréningeken a dilemma gyakorlatok szinte állandó elemek. Amikor torrent-ezéssel, vagy illegális letöltésekkel kapcsolatos dilemmákat beszélünk meg, általában senki nem kérdőjelezi meg, hogy jogos lenne, hogy az alkotók jövedelmet szerezzenek szellemi termékeikből. Ugyanakkor, a legtöbben bevallottan használják az ingyenes letöltést segítő oldalakat. Néhányan még emlékeznek a kényelmetlen érzésre, amikor először használtak ilyen software-t, de általában ez az érzés gyorsan elmúlt. Igen, ez az etikai elhalványulás, az az önvédelmi mechanizmus, ami gyorsan háttérbe szorítja a bűntudatot olyan tevekénységekkel kapcsolatban, amelyeket gyakran megteszünk.

A tréningeken, rövid vita után általában csak egy racionalizáló érv marad: „különben nem férnék hozzá”. Ez igaz a legtöbb országban, ahol dolgozom. Nemcsak a teenager-ek nem tudnák elérni azokat a digitális termékeket, amiket szórakozásra használnak, de nemcsak a teenager-ek, sok felnőtt se tudna hozzájutni sok olyan könyvekhez, tudományos cikkekhez, ismeretterjesztő és oktató anyagokhoz sem, amik ahhoz szükségesek, hogy hivatásukban lépést tartsanak a nemzetközi fejleményekkel, vagy felelősebb állampolgárokká váljanak.

Nem hiszem, hogy van olyan demokrata, aki tagadná, hogy a fejlődéshez hozzájárul a megbízható információhoz, korszerű tudáshoz és szemléletformáló anyagokhoz való széles hozzáférés. Mégis felemelő kivételek voltak az olyan kezdeményezések, mint a TedEd vagy Kahn Akadémia, amelyeknek kezdettől az volt a missziója, hogy a legjobb minőségű oktató és ismeretterjesztő anyagokat mindenki számára hozzáférhetővé tegyék.

Mi történik most a krízis idején? Tv csatornák teszik lehetővé, hogy mindenki hozzáférjen olyan opera és színházi premierekhez és koncertekhez, amelyekre a jegyet nem tudta volna megfizetni. Vezető hetilapok ajánlanak ingyen hozzáférést az emberek folyamatos és korrekt informálását szolgáló termékeikhez, vagy az egész laphoz. A legdrágább amerikai egyetemek ajánlanak ingyenes hozzáférést egyébként méregdrága on-line kurzusaikhoz. Kormányok, kutatók, korházak folyamatosan osztják meg a tapasztalataikat egymással, és amikor megtehetik, még a szűkös eszközöket és ellátó kapacitást is.

Távol áll tőlem, hogy lebecsüljem a jószándékot és nagylelkűséget. Mégis azt gondolom, hogy a jelenség nem csak hirtelen kitört nagylelkűség-járvány. Valószínűleg, azok nagyrésze, akik – túllépve rövidtávú személyes-, csoport és/vagy nemzeti érdekükön – segítenek, azt is tudják, hogy saját kilátásaik nem választhatóak el mások kilátásaitól. Tudják, hogy ebben a krízisben csak együttműködve van esély csökkenteni a negatív hatásokat. Aki csak magával törődik, önző, rövidtávú érdekeit követi, őrülten növeli a jövőbeli veszteségeket.  Ez eddig is így volt, csak most megkerülhetetlenül láthatóvá is vált.

Egyre világosabban látható, hogy ebben a krízisben azok az országok és közösségek képesek lassítani a járvány terjedését, és fogják, tudni csökkenteni a veszteségeket, ahol a vezetés képes értelmes együttműködésre késztetni az embereket. Nem kérdés, hogy a szolidaritás, fegyelmezett önkorlátozás és együttműködés nélkül biztos az a pokol, amit az egészségügy összeomlása jelent. Az is kirajzolódni látszik, hogy Európában azok a vezetők képesek szolidaritást és együttműködést teremteni, akik felelősen elemeznek és érthetően, konzisztensen és hitelesen kommunikálnak. Csak erőből, kényszerítéssel nem megy ez.

Nem új gondolat, hogy krízisben szolidaritás, gyors reakció és fegyelmezett együttműködés szükséges. Ugyanerre lenne szükség a világ legsúlyosabb problémáinak oldásához is, mint a növekvő különbségek, migráció, klímaváltozás. A fenntartható fejlődéshez túl kell tudni lépni szűklátókörű, rövidtávú, egyéni- és csoportérdekeken.

A krízis során bőrünkön érezzük egymásrautaltságunkat. Jó esetben a krízis során megélt szörnyű tapasztalatok több embert rádöbbentenek arra, hogy súlyos, közösségi kérdésekben túl kell látni a rövidtávú, önző előnyökön és meg kell tanulni együttműködő, pozitív összegű játszmákban gondolkodni.

Már most hatalmas különbségek vannak abban (az időeltolódásokon túl is), hogy egyes országokban milyen áldozatokat követel a krízis. Ezek a különbségek valószínűleg növekedni fognak. Tragikus folyamat lesz, de súlyos bizonyítékot fog adni arra, hogy mire vezetnek különböző politikai stratégiák. Én azt feltételezem, hogy azt is megmutatja majd ez a krízis, hogy felelős vezetés, konzisztens és korrekt tájékoztatás, közbizalom és az emberek felelősségérzetére is apelláló stratégiák, végül kevesebb szenvedéshez és veszteséghez vezetnek. Meg azt is remélem, hogy megmutatja, hogy lehetséges széles szolidaritás, fegyelmezett együttműködés.

Az már biztos, hogy hosszú lesz a krízis. Talán ahhoz is elég hosszú, hogy az együttműködés lassan gyakorlattá váljon. Talán azok is elkezdenek másképp gondolkodni, akik eddig mindenhol csak zéró-összegű játszmákat láttak. Azok, akik csak arra koncentráltak, hogy mit kaparinthatnak meg maguknak és csoportjuknak. A váltás a zeró-összegűről a pozitív-összegű játszmára akkor történik meg, amikor az ember észreveszi, hogy saját haszna nemcsak mások kárára nőhet. Amikor nemcsak a mieinkre és másokra osztjuk a világot (in- and out-groups), hanem közös előnyökön is tudunk gondolkodni, és olyan stratégiákon, amik a legnagyobb összes haszonra koncentrálnak. Ez kell ahhoz, hogy ráébredjünk, hogyha mindent ki tudunk sajátítani másokat kizárva a hozzáférésből, elveszítjük azt is, amit hozzá tudtak volna tenni a közös eredményekhez. Ezzel pedig a saját jólétünket és jövőnket korlátozzuk. A pozitív- összegű megközelítésben (positive sum mind-set) átengedni nemcsak nemes gesztus lehet, különösen, amikor az ő sikerük az én lehetőségeimet is javítja.

Bár már régóta egymásra utalva élünk a földön és egy globális világban, érdekes módon csak kevesek ragadták meg ennek a felfogásnak az értelmét. Pedig nincs már esély a folyamatok visszafordítására. A krízis azt is megmutatta milyen nehéz bezártságban élni. Talán a fájdalmas időszak után, új szellemben tudjuk majd rendezni dolgainkat. Lehetséges, hogy a krízisből egy jobb világ születik majd?

A Új Integritás krízis idején bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.