Miután Oroszország elindította az Ukrán offenzívát, néhány cég kivonult az országból. Voltak olyan cégek, akik később, a szankciók hatására vonultak ki,voltak akik időszakosan felfüggesztették vagy csökkentették a tevekénységüket. És voltak, akik folytatták.Vizsgáljuk ezt a dilemmát egy olyan cégvezető perspektívájából, aki határozottan elítéli és agressziónak tartja az orosz inváziót. Ebből a perspektívából melyik alternatívát választanád és miért?

Érdekes volt, hogy ezzen a héten a szokásosnál jóval kevesebben reagáltak a dilemmára. Pedig dilemma a javából, amit kitettem. Talán túl komplex dilemma, mert egyszerre van benne egy kemény etikai kérdés és egy nehéz gazdasági mérlegelés. Ráadásul, mint mindig egy ilyen játékban, hiányos az információ, ami a gazdasági mérlegelést korlátozta, ahogy Váradi Csilla is megjegyezte. Ez akár az etikai mérlegelés felé is terelhette volna párbeszédet. A számok azt mutatják, hogy ez is történt.

A Yale egyetemen működő CELI elemzése szerint, amelyben 1600 céget követtek nyomon, a cégek egy harmada vonult ki, vagy függesztette fel a működését, egy harmad időszakosan állt le és egy harmad folytatta a tevékenységét.  Nálunk a szavazás aránya elvszerűbb volt: 63% vonulna ki, 21 % szavazott az időszakos felfüggesztésre és 14% a tevékenység változatlan folytatására. De hát persze szavazni könnyebb, mint egy cég nevében dönteni, ahol egy drasztikus döntés akár a cég csődjéhez is vezethet. Ráadásul vezetőkkel, tulajdonosokkal, részvényesekkel is meg kell egyezni.

Esetünkben a gazdasági mérlegelés siralmas eredményt hoz. A kivonuló cégek nemcsak az orosz piacról érkező bevételeket veszíthetik el, hanem – a 2022 decemberben hozott intézkedések alapján – a vagyonukat legfeljebb a kormányzat által megbízott értékelés 50%-án adják el, ha egyáltalán találnak vevőt. Ilyen mértékű vagyonvesztést nehéz felvállalni és nem is mindenki képes rá. Ráadásul az áron alul eladott vagyon a Putin rezsimet támogatja. Micsoda sakkjátszma!

Az etikai mérlegelés kiinduló pontja egyrészről az erkölcsetikai megfontolás lehet miszerint semmilyen formában nem támogat és nem működik együtt a cég a rezsimmel. Adóival se támogatja a háborús gépezetet. (becslések szerint akár 18 md $is lehet a maradó cégek adóbefizetése) Ugyanakkor azzal, hogy munkahelyet ad, elvben az ártatlan polgárokat támogatja. Ha kivonul őket sújtja legérzékenyebben. Viszont maradni reputációs kockázatot jelent és persze komoly kockázata van a szankciók miatt a beszerzési láncok elakadásának is. Ezek az érvek visszavezetnek az üzletben gyakrabban használt utilitarizmus mérlegeléséhez.

Természetesen az etikai megfontolás elvezethet oda is, hogy egy gazdasági vezető, nem a gazdasági, hanem etikai érveket helyezi előtérbe a döntésében. Az, hogy ezt megteszi-e személyiségétől és helyzetétől is függ. Egy azonban biztos. A gyakorlati üzleti etika időnként eltávolodik az absztrakt etikai érveléstől. Komplex kihívások, egymással gyakran ütköző elvek, érdekek és megfontolások esetén az etikai mérlegelési kompetencia mégis segíthet önazonos döntéseket hozni a vezetőnek és azt meghatározni, hogy számára hol a piros vonal.

A Cégek felelőssége bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Mit lép?

A Facebook Play Integrity csoportjában a következőképpen szavaztak:

A szavazás némiképp sokkolt, a kommentek valamennyire megnyugtattak. Kezdem a leginkább sokkolóval. Nagymajtényi Gábor alternatívája, hogy „Megkérdezném a gyereket.” 81 százalékot kapott. Nyilván nem úgy gondolja, hogy nekiszegezem a kérdést: „Figyelj fiam, szexuálisan molesztált téged a tanárod?” Tehát ilyen esetben a tanúvallomás megszerzésének eljárása a gyakorlat. Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy az ilyen helyzetben a kérdező, különösen, ha van valami előfeltevése, márpedig jobbára van, felnőtteknél is olyan eredményt ér el, hogy az illető elkezd olyasmire is „emlékezni” és olyasmit is „bevallani”, ami meg sem történt, és még millió egyéb torzítás az eredmény. Ugyanez gyerekek esetében hatványozottan súlyos veszély. Annak idején egy szemesztert hallgattam erről Popper Pétertől. Tehát a „Megkérdezném a gyereket” csak úgy értelmezhető, hogy hatósági eljárás keretében kerül rá sor. Ha minden csodálatos, akkor egy Popper színvonalú profi gyerekpszichológust vesznek igénybe és jó esetben elkerülhető a súlyos trauma, de még így is kockázatos.

És éppen itt a dilemma lényege. Ha teljesen jóhiszemű a kapcsolat, akkor maga az eljárás traumatizáló. Ha indokolt a gyanú, akkor viszont cselekedni kell. Egy ilyen dilemma ebben a játékban nem arra való, hogy szakmai állásfoglalás legyen az eredmény, de érdemes alaposabban elgondolkodni, és a hozzászólások tükröztek is ilyesmit.

Egy biztos: nagyon szakszerű döntés szükséges, aminek egyik eleme az, hogy a tanárral tisztázni kell az ilyen helyzet veszélyét és megbeszélni vele, hogy miként változzon a kapcsolatuk.

A cím egyébként a filmre utalt, amit több hozzászóló is nyugtázott, miközben a dilemma több, a környezetemben is felbukkanó helyzetre próbált reflektálni. Mihalik Judit alternatíváját nem is értem az anyaságról, de azután a hosszabb kommentje megnyugtatott.

A Kétely bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A képzés során izgalmas párbeszédben, együtt gondolkodva, vitatkozva, megismerünk meg és alkalmazunk olyan fogalmakat, kereteket és módszereket, amelyek segítenek nehéz etikai kérdések mérlegelésében. A dilemmákon keresztül, magunkat is mélyebben megismerjük, és eszközöket kapunk ahhoz, hogy a saját utunkat jobbá tegyük.

Részletes leírás és bejelentkezés itt

A kurzus 2023. február 23-án 19.00 órakor kezdődik. Majd hat csütörtök esti alkalom következik. Hat izgalmas, másfél órás beszélgetés, ahol nehéz etikai dilemmákból indulva beszéljük meg az alkalmazott etika alapgondolatait és a hivatásetika, üzleti- és közszolgálati etika alaptételeit és olyan módszereket ismerünk meg, amelyek segítenek nehéz döntési helyzetek végig gondolásában. Mindez közérthető formában és a gyakorlatban alkalmazható gondolati kereteket és módszereket mutatva.

A hat alkalom témái:

1. Alapgondolatok és alapfogalmak:
   1. Etikai mérlegelési perspektívák
   1. Dilemmák, amikor az etikai perspektívák alapján egymással ütköző következtetésekre jutunk
   1. A „gyors” ösztönös és érzelmi reakciók és a „lassú”, racionális mérlegelés szerepe az etikai döntésekben
   1. Racionalizálás és más döntési csapdák
2. Személyes dilemmák és módszerek nehéz helyzetek véggigondolására:
   1. Mérlegelési lépések és folyamatok, amik segíthetnek
   1. Társak szerepe a mérlegelési folyamatokban
   1. „Tesztek” a megoldási alternatívák ellenőrzésére
   1. Meghatározó személyes döntések – döntő pillanatok, amik hatással vannak a további utunkra
3. Hivatásetika:
   1. Hivatásetikai dilemmák különböző területekről
   1. A hivatásetika társadalmi szerepe, természete és alapvető elvei
   1. Hivatás etikai kódexek szerepe és működése
   1. A személyes és hivatásetikai mérlegelés lehetséges konfliktusai
4. Közszolgálati etika, integritás és korrupciómegelőzés:
   1. Etikai dilemmákon keresztül a közszolgálati etika alapvetései
   1. Korrupció elméletek és hatásaik az antikorrupciós stratégiákra
   1. Integritásrendszer: nemzeti, szervezeti és személyes integritás összefüggései
5. Etikus vezetés és üzleti etika
   1. Alapvető üzleti dilemmák és mérlegelési perspektívák
   1. Viselkedésetikai megfontolások
   1. Lehet-e és érdemes-e etikusan vezetni és működni egy korlátozottan etikus világban?
6. Az én utam
   1. Saját tapasztaltok elemzése: etikai önismeret
   1. Mire érdemes figyelnem nehéz döntési helyzetekben?
   1. Értékválasztások és az út, amin járok
   1. Etika és életminőség

Minden beszélgetés után felkerül egy összefoglaló és más olvasnivalók a kurzus oldalára. Azért csak a beszélgetések után, hogy szabadabban tudjunk együtt gondolkodni az egyes témákról. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha együtt gondolkodunk, vitatkozunk, együtt fedezzük fel a különböző lehetséges álláspontokat és egy ilyen alkotó párbeszédben alakítja ki mindenki a saját álláspontját, akkor mélyebben megérti a témát és használhatóbb tudást kap. Ráadásul azt őriz meg, amivel egyetért.

Ha ez után olvassa az összefoglalót, az már azt fogja visszaidézni, ami neki fontos és talán segít mindazt összerendezni is, ami elhangzott.

Azért fontos nekem, hogy így tanítsak, mert a döntésekig mindenkinek magának kell eljutni, én csak fogalmakat, kereteket és módszereket tudok mutatni, amelyek segíthetnek az úton.

Remélem találkozunk!

A Dilemma-beszélgetések a Webunin bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Facebook Play Integrity csoportjában közzétettünk a kérdést: Képzelje el, hogy van egy ismerőse, aki dohányzása zavarja Önt. Megvenné-e neki ajándékba, meg ha megvenné, kinek venné meg? munkatársnak, családtagnak, jóbarátnak…..kezdő, vagy komoly dohányosnak.

A válaszolók közül szinte mindenki ízléstelen zaklatásnak értelmezte az ajándéktárgyat. Vagy azért mert agresszívnak, vagy mert türelmetlennek, vagy mindkettőnek tartotta. Volt aki azt is felvetette, hogy értelmetlen, mert nem segít leszokni.

Mindössze egy kommentelő érezte úgy, hogy akár ezt az eszközt is meg kell ragadni a dohányzás elleni harcra.

Milyen érdekes, amikor bécsi fiatalokat kérdeztem, ők a sötét humoron nevettek és eszükbe se jutott, hogy ez a leszokásra utalna. Amúgy sajnos majd mindegyik dohányzik, és gond nélkül ajándékozna ilyet. Vagy ugyanebből a boltból torna zsákot, “az urnáig tornászok” felirattal, vagy pólót olvasó csontvázzal, aki addig olvas”amíg el nem porlad”. Vagy csontvázformájú pen-drive-ot.

És ne felejtsük, a Temetkezési Múzeum logója egy kedves, integető Kaszás, ami kulcstartón is nagyon kurrens. A neve Quiqui, hát nem aranyos? Egyenesen Cuki!!!!

A Cigarettatartó bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Irmgard Furchner most 97 éves. 1943 és 1945 között egy koncentrációs táborban – ahol 65 ezer ember halt meg – civil alkalmazottként dolgozott. A hölgy irodista volt. A táborparancsnok titkárnője.

Ha most kerül bíróság elé és Ön lenne a bíró, elítélné bűnrészességért?

A csoporttagok így szavaztak:

Komoly párbeszéd is folyt a kérdésről, amit ezen a linken lehet olvasni.

Két alapkérdés körül forgott a szavazás és az érvek is: a bűnösség és a büntetés értelme.

A bűnösség:

• Az egyik sarkos álláspont érthetően az volt, hogy bűnös az, aki bűnt követett el. Mindenki ebbe a csoportba tartozik, aki hozzájárult a borzalomhoz.
• A másik álláspont szerint egy agymosott teenager lány állt be dolgozni, akinek ezt az utat diktálta a társadalmi közeg. „Hány fiatal tud ellenállni?”

Ebben a második gondolatmenetben, megkerülhetetlen Hana Arendt híres esszéje az Eichmann perről, a Banality of Evil. Eichmann is azt vallotta, hogy parancsra tette. Egy fogaskerék volt, aki akkor és ott élt, dolgozott, csak a saját munkájára fókuszált és nem érzékelte tette súlyát. Lehetséges ez? Ez egy olyan kérdés, ami évtizedek óta foglalkoztatja a pszichológusokat és filozófusokat.

Ide tartozik az a felvetés is, hogy „Azt kellene megvizsgálni, hogy milyen mozgástere volt, és ezen belül milyen döntéseket hozott.” Gyakori érv, hogy akkor ellenállni, maga a halál lett volna. Vizsgálták ezt a kérdést a női táborőröknél, zsidókat gyilkoló katonai osztagoknál…. Ami talán sokaknak meglepő: volt, aki kiszállt, és kiszállhatott. Ha tud németül, vagy angolul, ajánlom a Das radikal Böse dokumentumfilmet, ami megrázóan pontos képet ad arról a pszichológiai folyamatról, ahogy szerető családapákat lehetett elvezetni addig a pontig, hogy az ukrán fronton egész falukat, anyákkal és gyerekkel együtt legyilkoljanak, majd levelet írjanak szeretett családjuknak, hogy védik őket. Megrázó film, ami követhetővé tesz (nem elfogadhatóvá!) egy folyamatot. Hátborzongató.

A másik kérdés, hogy miért büntetünk. Itt azt, az amúgysem működő gondolatot, hogy a börtön átnevel, ezesetben hanyagolhatjuk. Lehet azonban jelentősége az elrettentésnek. Évtizedekkel később is lakolnak az elkövetők. Ez egy ésszerű érv. Volt olyan újságíró kommentátor, aki ezt az Ukrán háború miatt is fontosnak érezte.

Jelen esetben persze felmerül az a kérdés is, hogy a társadalmi propaganda és agymosás mennyire közömbösíti az ilyenfajta ész érveket is. Meg az is, hogy az ilyen erős társadalmi nyomás kezelhető-e úgy, mint az elmebetegség, ami miatt nem kezelik a tettest bűnelkövetőnek?

Az utolsó logika, hogy a büntetés helyreállítja a megsértett világrendet. Többen azért szavaztak a felfüggesztett börtön mellett, mert az bántalmazottak hozzátartozóinak elégtétel lehet. Volt, aki azt írta, hogy „büntetés volt az élet, hiszen végignézett…” és – feltételezhetően, vagy jó eséllyel – egyszer csak kijózanult a propaganda hatása alól.

A perben a vádlott nem is akart részt venni. Végig hallgatott. Egyszer szólat csak meg. Azt mondta: „Sajnálom azt, ami történt. Sajnálom, hogy ott voltam. Nem tudok többet mondani.” Lehet ezt helyreállító gesztusnak tekinteni?

A A titkárnő esete bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

„Egy afrikai országba utazott egy nagyon fontos üzleti tárgyalásra. A reptéren az útlevélvizsgálat során az ellenőrző tiszt „ajándékot” (=kenőpénzt) kért Öntől. Amikor visszautasította, megfenyegette, hogy nem fog tudni időben belépni az országba, majd különböző kollegákhoz küldözgette adatellenőrzésekre. Mostanra nyilvánvaló vá vált, hogy ez a játék úgy elhúzódhat, hogy lekésheti a fontos tárgyalást, ami miatt ide utazott, vagy az is előfordulhat, hogy be se tud lépni az országba.

Mit tenne Ön?”

A csoportban gyakorlatilag senki se vitatta, hogy ha a kereskedelmi igazgató oda akart érni a tárgyalásra, fizetnie kellett. Mégis érdekes, hogy a szavazók kétharmada saját zsebből fizette volna, és csak harmaduk nyújtaná be a cégnek, míg a véleményüket kifejtők között csak egyvalaki volt, aki saját zsebből fizetett volna. Az érve tiszta: nem teremt nehezen kezelhető helyzetet a cégnek a korrupciós költség elszámolásával és bízik benne, hogy valahogy majd kompenzálják. A többiek amellett érveltek, hogy a cégnek tisztában kell lennie a „helyi szokásokkal” így meg kell oldania az elszámolást valamilyen címen. Egyedi költség? alkotmányos költség?…

Ez az elvárás rendben is lett volna Amerikában 1977-ig, más fejlett országokban pedig mintegy 15-20 évvel ezelőttig. Addig volt az adóból levonható költség volt a külföldi köztisztviselők megvesztegetése.

Azért érdemes pár sort arról írni, hogy mi és hogyan változott meg, mert az Amerikában 1977-ben elfogadott FCPA (Foreign Corrupt Practices Act) volt talán a legerősebb trigger, ami a nemzetközi antikorrupciós mozgalmat és intézkedéseket elindította. Az FCPA volt az első olyan törvény, ami kriminalizálta a külföldi tisztviselőket megvesztegetését, annak ellenére, hogy ez versenyhátrányt jelentett sok amerikai cégnek, mert más országok, köztük az európaiak is, még majd’ 30 évig lényegében támogatták a vesztegető cégeket, azzal, hogy a vesztegetés költsége az adóból levonható volt.  A nemzetközi antikorrupció történetében a következő nagy lépés – komoly amerikai és svájci közbenjárás után – az 1997-ben elfogadott és 1999-ben érvénybe lépett OECD Anti-Bribery Convention volt, ami nemzetközivé tette az FCPA elveket, majd a 2005-ben életbe lépett UNCAC (UN Convention against Corruption), ami már a külföldi és hazai megvesztegetésre és köz- és magánszektorra is kiterjedterjedt. Az UNCAC-ot máig 180 ország ratifikálta.

Aki számára nem is volt ismert ez a jogalkotási folyamat, az is biztos ismeri a Siemens botrányt. 2008-ban a Siemens ellen azért indult eljárás, mert kiderült, hogy az új német antikorrupciós törvények ellenére folytatta a külföldi tisztviselők megvesztegetését. A Siemens több szempontból mérföldkő volt: a cég nemcsak több, mint 1 md dollár bírságot fizetett, de vezérkarát is elvesztette. Ráadásul akkorát robbant az ügy, hogy közismertté vált és komolyan formálta az közvéleményt erősítve az antikorrupciós mozgalmat és Európában valószínűleg ez volt az a pont, amikor a piac cégek jó részének compliance tevékenysége komolyra fordult.

A A kereskedelmi igazgató dilemmája és a nemzetközi antikorrupciós mozgalom bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Facebookon a Play Integrity csoportban a résztvevők a következőképpen szavaztak:

Mint látható, nagyjából megoszlanak a vélemények, hogy ne alkalmazzuk az „igazságszéket”, mert súlyosan sérti a személyiségi jogokat (36%) és hogy alkalmazzuk, mert az igazság kiderítése érdekében etikus (29%). Czékus Jób nem alkalmazná, mert nem teljesen megbízható. Ebben sok igazság van, az eddigi ilyen próbálkozások megbízhatatlanoknak bizonyultak, és amit tudok az emberi agy működéséről erről is azt gondolom, hogy elvileg sem lehet 100%-ig megbízható. Patócs László ehhez részletes érveket is felvonultat hozzászólásában.

A nagyon élénk és színvonalas eszmecseréből (amit mindenképpen érdemes a facebookon elolvasni) szakmai elfogultságomnál fogva kiemelem azt, amit Kalló Miklós érint: az emberek jelentős része többé-kevésbé szuggesztibilis és kérdezéssel is be lehet ültetni hamis emlékeket, amikről azután bármilyen „igazságszék” kimutatja, hogy „igaz.”

Akit érdekel, nagyon tanulságos Paul Ingram esete, a neten gazdag információ áll rendelkezésre róla.

A Igazságszék bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Már sokmindent megpróbált János viselkedésének megváltoztatására. Mind hiába.

Se cégen belül, se kívül nem lát olyan kollegát, aki át tudná venni János munkáját. Ön a vezető, azzal a dilemmával szembesül, hogy szüksége van az eredményre, amit János produkál, ugyanakkor komoly kihívás az állandósuló problémákat kezelni és az ügyfélkapcsolati kockázatokkal szembenézni.

Mit tenne Őn?

A Facebook Play Integrity csoportjáan a következőképpen szavaztak:

A dilemma kapcsán nagyszerű párbeszéd alakult a csoportban link:

Ahogy a válaszolók is írták egy rövid dilemma leírásban az alul definiált helyzet nagyszerű magas labda a gondolkozásra és érvelésre. Mindenki aszerint tölti ki és értelmezi a helyzetet, amerre a gondolata észrevétlenül elindul.

Talán sokaknak ismerős Daniel Kahneman Gyors és lassú gondolkodás című könyve. Vagy elkezdünk gondolkodni, és a kimaradt információkat keresni: „attól függ….” „azért megvizsgálnám”. Vagy gyors, önkéntelen reakcióként észreveszünk a helyzetben valamit, amire rezonálunk: „ahelyett, hogy integrálnánk kiszorítjuk a tehetségeseket” vagy „nem egészséges, ha görcsbe szorul az ember gyomra, ha a munkahelyére gondol.” Ha meg van a kiindulópont, gyorsan találunk hozzá érveket. Ezek az érvek azonban gyakran a megérzést racionalizálják. Ezért is érdemes, ahogy ebben a dilemmában is jól látszott, másokat is meghallgatni, mert ráébredhetünk a gyors reakciót racionalizáló csapdákra. Akár még álláspontot válthatunk is, mint ahogy itt is előfordult az egyik hozzászólóval.

Nagyszerű vita alakult most is, szikár érvekkel, és szinte minden elhangzott, amit érdemes elmondani. A hozzászólásokat érdemes elolvasni a Facebookon.  Felesleges lenne itt összefoglalni, mert az se lenne lényegesen rövidebb.

Mégis volt egy mókás dolog ezen a héten is: az egyetlen elem, ami megosztotta a szavazókat, az a pont volt, ami kikerülésére külön bekezdést szántam a kiírásban: „Már sokmindent megpróbált János viselkedésének megváltoztatására. Mind hiába.” Ennek ellenére a szavazók több, mint egyharmada Tikk László javaslata mellé állt: „Végre kideríteném mitől ilyen ez az ember és mit tudnék tenni, amitől helyrebillen”

És a legfontosabb: a hosszú párbeszéd után, vitatkozva is de mintha egyetértés körvonalazódott volna az alapdilemmában: eredmény vagy etika? Az eredmény miatt Jánost, akkor érdemes megtartani, ha valahogy biztosítható, hogy nem rombolja a cég értékeit és klímáját. Hosszú távon az etika kifizetődik az eredményben is, az eredmény biztonságában is. Ahogy itt elhangzott „a morál is kifejezhető pénzben, nem?”

Pont ezt próbálja mérni az ETHISPHERE évente, összehasonlítva az un. legetikusabb cégek és a legnagyobb tőzsdei cégek eredményeit.

A A cégvezető dilemmája – eredmény, vagy etika? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Az Egyesült Államok számos államában nem büntetendő feltétlenül a gyerekek testi fenyítése. Nem ritka, hogy a szülő kihívja az illetékes rendőrt és az ő tanúskodása mellett ad általa arányosnak és indokoltnak tartott testi fenyítést. A rendőr erről tanúskodik, s a szülő nem vonható felelősségre. Ön abban a helyzetben van, hogy jogalkotóként rendelkezhet ilyen gyakorlat bevezetéséről.

Milyen álláspontra helyezkedik?

A szavazás eredménye a Facebook Play Integrity csoportjában:

Összegzés a csoportban:
Azt hiszem, nem meglepő, hogy a szavazók döntő többsége (91%) elutasítja a testi fenyítés minden formáját. Pálfalvi József egy személyes emlékét eleveníti fel. Ez arra bíztat, hogy magam is hasonló módon próbáljak árnyalni a képen. Előre bocsátom, hogy öt gyereket neveltem fel (a legkisebb is már 16 éves), és soha nem alkalmaztam testi fenyítést. Engem viszont vertek – tanáraim és szüleim egyaránt –, non nem vészesen, csak a korszellemnek megfelelően. Volt, aki, nevelő célzattal, volt, aki dühből, volt olyan is, aki szadizmusból. Számomra tehát nem maga a testi fenyítés számított, hanem hogy megalázó vagy sem. A szeretett és tisztelt osztályfőnökömtől, ha kaptam egy pofont, mert valami disznóságot csináltam, akkor a világ rendben volt számomra: kvittek voltunk, nem éreztem megalázónak. Ezzel szemben, ha hegyi beszédet kaptam, összeszidtak és elmondták, hogy micsoda disznóság, amit elkövettem, akkor azt megalázónak éreztem. Ha választhattam volna, akkor a pofont választom.

Számomra tehát a tanulság: az a döntő, hogy ne alázzuk meg a gyereket. Ebből a szempontból nem érzem szerencsésnek a dilemmában bemutatott „formális”, mintegy hivatalos megoldást, mert nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen eljárás ne lenne megalázó a gyerek számára.

Ritka alkalom, hogy ez után az összegző után még több vélemény érkezett, mint az eredeti dilemmára. Ezért érdemes a Facebookon elolvasni ezt a színvonalas párbeszédet, ami ezen a linken is elérhető.

A Nevelési célzatú pofon bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Az elmúlt napokban százezrek álltak átlag több, mint 8 órát a sorban, hogy végső búcsút vehessenek Erzsébet királynőtől a Wesminster Hall-ban. Ha ezeket az órákat összeadjuk, elképesztő időt és energiát áldoztak az emberek arra, hogy bejuthassanak.

Látszólag a sor bár így a korlátos hozzáférés igazságos elosztására szolgált, mert bárki beállhatott. Vagy mégse? Hiszen sokaknak így se volt esélye vagy állapota, vagy más kötelezettségei miatt.

Ön szerint lehetett volna még igazságosabb módszert találni?

A Facebook Play Integrity csoportjában így szavaztak:

E héten nem pörgött a játék. Rendben is van így, hiszen másféle dilemma volt ez, mint a többi.

Aki szavazott vagy hozzászólt, – egy ember kivételével – mind a sort tartotta a legetikusabb elosztási mechanizmusnak, mert így nem a gazdagok jutnak előnyhöz, akik drága jegyeket is meg tudnak vásárolni. Lehet, hogy az alternatíva megfogalmazása is befolyásolta a szavazókat? Lehet, hogy elég jó érzést hívott elő, hogy ne gondolkodjunk tovább? Pedig a szövegben az is benne volt, hogy így az elfoglalt emberekkel és kötött munkaidőben dolgozókkal volt igazságtalan a rendszer, mert ők nem tudtak 8-10 órát várni a sorban. Így hát mégiscsak volt itt dilemma.

Korbuly Ádám volt az egyetlen, aki kétségét is kifejezte, bár ő is a sorra szavazott. Azt gondolta, hogy a gazdag így is tudott „bér-sorállót” venni magának. Így is van ez sokfelé, sőt van, ahol köztudott, standard ára is van a bér-sorban állásnak. De nem Angliában, ahol a sorban állasnak hagyománya van. A fair play szabályait követő nemzeti sport. Mikes György írta erről How to be an Alien című könyvében: ” Az angol, ha egyedül van, fegyelmezett egyszemélyes sort alkot.”

A mostani londoni sorban-állásban is volt rendszer, ami védte e hagyományt. Átadhatatlan karszalagokat kaptak az emberek, amik alapján megtarthatták a helyüket, ha valami szükséglet miatt ki kellet pár percre lépniük. (mert hát 8-10 óra alatt ilyen is történik) Sőt még azzal is próbálták a szervezők a legigazságosabb elosztást megvalósítani, hogy volt egy gyorsabb sor a mozgáskorlátozottaknak.

Akárhogy is, egy szellemes Twitter kommentáló szerint: „a sok kilométeres rendezett sorra az angol performance művészet egyik legnagyobb alkotásaként emlékezhetünk.”

A Elosztási dilemma bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.