Este találkozol a legjobb barátnőddel, akit régen láttál. Boldogan meséli, hogy megtalálta élete párját, szerelmes bele, és feleségül fog menni hozzá. A beszélgetés során kiderül, hogy az illető férfi az a kliensed, aki az intimitás miatti szorongását promiszkuitással gyógyítja.

Mit teszel?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

A pszichológusnő komoly döntés előtt áll, mert személyes viszonya a barátnőjéhez azt diktálná, hogy elárulja szorongó paciense kényszeres promiszkuitását. Ugyanakkor hivatása titoktartásra kötelezi. A válaszok nagy része erre a dilemmára reagált. A legtöbben tartanák magukat a titoktartáshoz. A szavazók közül mindössze ketten és egy választ író árulná el a barátnőjének a férfi betegségét.  A többiek közül 11-en leadnák, és 7-en folytatnák a terápiát. Milyen szép kép ez arról, hogyan oszlik meg a – feltételezhetően nem terapeuta válaszolók – reakciója az erkölcsetika alapú lojalitás, és a kötelesség etika alapján feltételezett kötelesség és szabály között.  

Az utolsóként író gyakorló terapeuta nem tekinti dilemmának a helyzetet: a szakmai etika szabályai szerint abba kell hagynia a terápiát. Alapvetően következmény-etika diktálja ezt az etikai elvet: félő, hogy nem tudná professzionális távolsággal és semlegességgel segíteni paciensét. Ennyit segít, ha egy szakmát kidolgozott és ismert etikai és viselkedési kódex támogat. Védi a szakembert és a klienst is.

De ennél talán még érdekesebb, hogy a – feltételezhetően nem terapeuta válaszolók közül – legtöbben nemcsak a kliens leadására, de arra is szavaztak, hogy szembesíteni akarják, a pacienst, hogy mit okoz a betegsége, vagy el akarják mondani, hogy hagyjon fel a promiszkuitással. Ez azonban messze vezet, mind szakmai, mind etikai szempontból: mit tekintünk betegségnek – s ezzel feloldozzuk az illetőt a felelősség alól –, és mit tekintünk erkölcsi vétségnek, ami felelősségre vonással jár. Ezt a dilemmát nem fogjuk itt megoldani – sajnos.

A Szolidaritás vagy titoktartás bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Ma a felügyeleti szerv egyik munkatársa hívott fel, akit jól ismersz. Elmondta, hogy ellenőrzésük során gyanú merült fel bennük pont azokra a diszfunkciókra, amiket te is tapasztaltál. Lépni szeretnének, de mivel a bizonyítás ritka és speciális eljárást igényel, és külön felhatalmazást kell kérniük rá, előtte tőled várnak megerősítésre, mert tudják, hogy te is dolgoztál a cégnél.

Megszeged a titoktartási szabályt és elmondod mit tapasztaltál? Vagy bármi módon megerősíted a hatósági kollegát, hogy jó úton jár?

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a vélemények összegzése:

A leggyakoribb etikai elv, amire a válaszolók hivatkoztak, hogy az emberek biztonsága és élete felülírja a titoktartási szabályt, ezért vagy ráutaló viselkedést vagy a minimálisan szükséges információ megosztását bevállalnák azért, hogy vizsgálatra késztessék a hatóságot.

Ez volt az első dilemma a játék kezdete óta, amelyben senki nem kerülte ki a kérdést félreolvasással, mint az előző dilemmában. Most kitérés látszólag csak annyiban volt, hogy a dolog súlyától függ a reakció. Ez meg természetesen így van. Alul-definiált rövid leírásokból a helyzet finomszerkezete nem derül ki.

Ráadásul a válaszadók majd’ fele konkrét megoldást javasolt. Hárman a felügyeleti szervre hárítva a felelősséget, mert utasíthat, tesztelhet, intézkedhet … ami elkerülhetővé teszi, hogy a szakértő vállaljon aránytalan személyes terhet a titoktartás megszegésével.

Kérdés, hogy megjelent-e a kikerülésnek egy új formája? Az ügy nem dilemma, hanem klasszikus etikai helyzet, amelyben nem kérdés, hogy mi a helyes magatartás. Nem merülhet fel a titoktartás. Az információt át kell adni. Az etikus válasz a kitálalás. Ez a Whistle Blower etikája, mert sok szakmában nem védi etikai kódex a titoktartást megszegő szakembert, és tanácsadói szerződésekben előfordul, hogy a tanácsadónak behajtható hatalmas kártérítést kell aláírnia. Így az „etikai helyzet” komoly személyes dilemma lehet.

A A szakértő dilemmája bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A londoni IBE (Institute for Business Ethics) egy mértékadó szakmai szervezet, amely célul tűzte a magán es közszféra támogatását abban, hogy etikusabb és hatékonyabb szervezeteket fejlesszenek. 30 éve rendszeresen fogalmaz meg ajánlásokat és végez komoly kutatásokat szervezeti etikáról. Alapüzenete, hogy a szervezetek menedzsment funkciói között érdemes az etikai fejlesztésére is áldozni. Etikai programnak azt nevezik, amikor a szervezet etikai kódexet  (link), vagy bármely más írásos formában etikai standardokat dolgoz ki (link), tréningekkel (link), és tanácsadással segíti a munkatársak etikus viselkedését és a bejelentőt védő rendszert működtet azért, hogy a normasértésekről a vezetés értesülhessen és korrigálhassa a kockázatokat. Az álláspont, hogy egy szervezetnek legalább ennyi etikai menedzsment eszközre szüksége van, teljes összhangban áll az OECD és más komoly szakmai szervezetek álláspontjával.

2018-ban az IBE kutatása azt vizsgálta 8 európai országban, hogy milyen azonosítható különbséget jelent a munkatársak számára, ha van működő etikai programja a szervezetnek. Lássuk az eredményeket! Azon szervezetekben, amelyek működtetnek a fenti kritériumoknak megfelelő etikai menedzsment rendszert:

• a munkatársak 86%-a etikusnak érzi a szervezet működését, szemben az ilyen programmal nem rendelkező szervezetekkel, ahol csak 57%
• a munkatársak 73% jelzi, amikor normasértéseket tapasztal, szemben más szervezetekkel, ahol ez a hányad csak 42%
• a normasértést jelző munkatársak 72%-a elégedett azzal, ahogy a szervezet a normasértést kezelte, míg más szervezetknél ez csak 28%
• a munkatársak 83%-a tartja jó mintának felettesei etikus viselkedését, míg más szervezetekben csak 46%.

Több bejegyzésben írtunk már arról, hogy mennyire fontos a szervezeti kultúra és klíma a tehetséges fiatal munkaerő megtartásában, és hogy a fiatal generáció számára mennyire meghatározó a szervezeti interakciók minősége. (pl. Stratégiák a fiatal tehetség megtartására)

De a fiatal tehetségeken túl is, ki nem akarna olyan szervezetben dolgozni, amely működésével egyetért, amire büszke lehet? Az aktív szervezeti etikai program a munkatársak és szervezet etikai álláspontjainak közelítését szolgálja és azt, hogy erősítse a munkatárs bizalmát a szervezetben, kollegáiban és főnökeiben.  Ezek a számok ezt az érzést mérik és igazolják, hogy az etikai menedzsmentre fordított erőforrások megtérülnek.

Kapcsolódó blogbejegyzések ):

• Mi történik egy etika tréningen?
• Egy méltatlanul lejáratott módszer
• Szabályok betartása vagy integritás
• Stratégiák fiatal tehetség megtartására
• Sakkjátékos vagy kertész legyen a vezető?

A Mire jó az etikai program? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Pár napja a Nemzetközi Antikorrupciós Akadémián (IACA, International Anticorruption Academy) tartottam egy tréninget a koreai Antikorrupciós Bizottság vezetőinek. A tréning végén, mint mindig a IACA-n, egy ajándékot kaptam. 25 euró volt. Megalázó lett volna egy borítékban megkapni, valami furfangos ajándéktárgyként pedig jó eséllyel haszontalan. És persze, ha kormánytisztviselő lettem volna ki tudja hol a határ. A IACA-n nagyon sok szabály alá eső szakember ad elő. Ahány előadó annyi szervezeti etikai kódex (a gyakorlatban)  és személyes integritás (fejlesztése).  A IACA erre a helyzetre azt a megoldást találta, hogy minden előadásom után egy oklevelet adnak át nekem ünnepélyesen, ami azt tanúsítja hogy 25 euróval támogattam az ösztöndíj programjukat. Ők beteszik a 25 eurót az ösztöndíjprogramjukba. Nekem nincs dolgom vele. Enyém viszont a jó érzés, hogy hozzájárultam fejlődő országok vezetőinek képzéshez.

A Egy megtisztelő ajándék bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.