A kurzust azért készítettem, mert ma Magyarországon a céges gyakorlatban alig ismert ez a megközelítés, pedig a nemzetközi tapsztalataim szerint megkérdőjelezhetetlenül korszerű és hasznos. Célja a vállalkozás, cég, szervezet belső konzisztenciájának és biztonságnak megteremtése, kollektív értékteremtő képességének erősítése rendszerszerű, folyamatos „apró munkával”.

Bár az integritás-menedzsment, mint módszer kialakulása az antikorrupciós törekvésekhez kapcsolódik, és ma Magyarországon is legtöbbször ennek kapcsán esik szó róla, véleményem szerint az integritás és integritás-menedzsment sokkal tágabb vonatkozásban értelmezhető. Nem valaminek a megakadályozására, hanem egy állapot létrehozására irányul. Ebben a kurzusban az integritás-menedzsmentnek ezt a pozitív, alkotó oldalát kívánom bemutatni, amelynek célja egy erős, reziliens (dinamikusan alkalmazkodó) szervezet építése. Egy olyan cég vagy szervezet fejlesztése, amely összhangba tudja hozni értékeit, céljait, működési szabályait, valamint a szervezeti és munkatársi viselkedéseket. Ahol a compliance, azaz a megfelelőség állandó állapot.

A célom az, hogy megértessem az integritás-menedzsment alapelveit és bemutassam a legfontosabb eszközeit. Megismertessem ezt a vezetői- és irányítási megközelítést, felkeltsem az érdeklődést az integritás-menedzsment vállalati alkalmazása iránt, és kedvet csináljak ahhoz, hogy a témáról hamarosan megjelenő részletesebb és mélyebb kurzusaimat is meghallgassa.

Ha kérdése van, vagy a kurzus után szeretne velem a témáról röviden beszélni, kérem, jelezze! Találkozzunk az MS Teams platformon egy rövid beszélgetésre!

A kurzus a webuni.hu oldalon a következő linken érhető el.

A Mit jelent az integritás-menedzsment? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Egy interjú az integritásmenedzsmentről bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Facebookon a Play Integrity csoportban így szavaztak:

A szavazatok döntő többsége a visszaléptetés mellett szólt, bár az érvek eltérőek voltak a hozzászólások tanúsága szerint. Persze volt, aki huncutul abba kötött bele, hogy nem a kampány vezetőjének a kompetenciája a visszaléptetés, de azt hiszem, ez szőrszálhasogatás. Ami érdemi dilemma volt a hozzászólásokban, hogy a párt stratégiája inkább a hosszú távra szól, és akkor az erkölcsi tisztaság a súlyosabb szempont, vagy rövid távú szavazatmaximalizálás a cél, akkor megengedhető a félrenézés, hacsak nem túl nagy a lebukás veszélye. Összességében a magam részéről a hosszú távú gondolkodás híve vagyok, ezért a feddhetetlenség imázsát tartanám szem előtt a szavazók túlnyomó többségével egyet értve.

A Pragmatika vagy etikusság? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

We start an integrity game.  You find the english text below.

A következő hetekben:

• minden szerdán délután egy-egy egyszerű dilemmát osztunk meg, és a csoportban szavazásra bocsájtjuk. Mindenkit arra kérünk, hogy ne csak szavazzon, hanem megjegyzésben indokoljon is
• következő hétfőn délután lezárjuk a szavazást, közöljük az eredményt és röviden összegezzük, hogy milyen meggondolások állhatnak a szavazatok mögött
• ezután újra megnyitjuk a szavazást két napra és várjuk az új szavazatokat
• következő szerdán délután új dilemmát teszünk közzé és újra indul a játék.

Szálljon be a játékba és szavazzon! Itt LINK

Öt hét után összegezni fogjuk a játék tapasztalatait.

Kezdjük egy látszólag pofon-egyszerű dilemmával! Ön mit tenne?

1. Zebra dilemma

Délután 5 óra van, el kell hozni az elsős kisfiát az iskolából.  Rohan, késésben van. Tudja, hogy a fia már nagyon várja. Az iskola melletti úton áll a zebránál. Piros a lámpa, de égen-földön nem jön autó. Mégis a felnőttek és gyerekek türelmesen várnak a zöld lámpára, pedig teljesen veszélytelen átmenni.

Átmegy az úttesten, hogy időt nyerjen? Igen, vagy nem?

Szavazzon a PLAY INTEGRITY Facebookon csoportban! Link

We start PLAY INTEGRITY in a Facebook group. Take part!

During the next weeks,

• On Wednesdays afternoon, we share a simple dilemma and open voting: what wold you do? We ask you to vote, and share your supporting argument in a comment.
• On next Monday afternoon, we close the voting, we publish the result on our blog, Facebook page and here, and give a short overview of possible reasons behind choices.
• After sharing the possible reasons and arguments, we reopen the voting for two more days and ask you to vote again.
• Next Wednesday, we share a new dilemma and start a new round in the game.

After 5 weeks we will analyse the results.

Take part in our game! Here is the link:

Let’s start with a seemingly very simple dilemma

Dilemma 1: Crossing the street

It is 5 pm. You run to the school to pick up your son who is in first grade. You are late. You know that your son is counting the seconds before you arrive. You are standing at the traffic light in front of the school. The lights is red but there is no vehicle on the street. Although it would be not risky to cross, people are patiently waiting for the green light.

What do you do? Do you cross in order to save time and get faster to your son?

Vote in the Facebook group PLAY INTEGRITY! Link

A PLAY INTEGRITY! és a Zebra dilemma (English text below) bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Etika tréningeken a dilemma gyakorlatok szinte állandó elemek. Amikor torrent-ezéssel, vagy illegális letöltésekkel kapcsolatos dilemmákat beszélünk meg, általában senki nem kérdőjelezi meg, hogy jogos lenne, hogy az alkotók jövedelmet szerezzenek szellemi termékeikből. Ugyanakkor, a legtöbben bevallottan használják az ingyenes letöltést segítő oldalakat. Néhányan még emlékeznek a kényelmetlen érzésre, amikor először használtak ilyen software-t, de általában ez az érzés gyorsan elmúlt. Igen, ez az etikai elhalványulás, az az önvédelmi mechanizmus, ami gyorsan háttérbe szorítja a bűntudatot olyan tevekénységekkel kapcsolatban, amelyeket gyakran megteszünk.

A tréningeken, rövid vita után általában csak egy racionalizáló érv marad: „különben nem férnék hozzá”. Ez igaz a legtöbb országban, ahol dolgozom. Nemcsak a teenager-ek nem tudnák elérni azokat a digitális termékeket, amiket szórakozásra használnak, de nemcsak a teenager-ek, sok felnőtt se tudna hozzájutni sok olyan könyvekhez, tudományos cikkekhez, ismeretterjesztő és oktató anyagokhoz sem, amik ahhoz szükségesek, hogy hivatásukban lépést tartsanak a nemzetközi fejleményekkel, vagy felelősebb állampolgárokká váljanak.

Nem hiszem, hogy van olyan demokrata, aki tagadná, hogy a fejlődéshez hozzájárul a megbízható információhoz, korszerű tudáshoz és szemléletformáló anyagokhoz való széles hozzáférés. Mégis felemelő kivételek voltak az olyan kezdeményezések, mint a TedEd vagy Kahn Akadémia, amelyeknek kezdettől az volt a missziója, hogy a legjobb minőségű oktató és ismeretterjesztő anyagokat mindenki számára hozzáférhetővé tegyék.

Mi történik most a krízis idején? Tv csatornák teszik lehetővé, hogy mindenki hozzáférjen olyan opera és színházi premierekhez és koncertekhez, amelyekre a jegyet nem tudta volna megfizetni. Vezető hetilapok ajánlanak ingyen hozzáférést az emberek folyamatos és korrekt informálását szolgáló termékeikhez, vagy az egész laphoz. A legdrágább amerikai egyetemek ajánlanak ingyenes hozzáférést egyébként méregdrága on-line kurzusaikhoz. Kormányok, kutatók, korházak folyamatosan osztják meg a tapasztalataikat egymással, és amikor megtehetik, még a szűkös eszközöket és ellátó kapacitást is.

Távol áll tőlem, hogy lebecsüljem a jószándékot és nagylelkűséget. Mégis azt gondolom, hogy a jelenség nem csak hirtelen kitört nagylelkűség-járvány. Valószínűleg, azok nagyrésze, akik – túllépve rövidtávú személyes-, csoport és/vagy nemzeti érdekükön – segítenek, azt is tudják, hogy saját kilátásaik nem választhatóak el mások kilátásaitól. Tudják, hogy ebben a krízisben csak együttműködve van esély csökkenteni a negatív hatásokat. Aki csak magával törődik, önző, rövidtávú érdekeit követi, őrülten növeli a jövőbeli veszteségeket.  Ez eddig is így volt, csak most megkerülhetetlenül láthatóvá is vált.

Egyre világosabban látható, hogy ebben a krízisben azok az országok és közösségek képesek lassítani a járvány terjedését, és fogják, tudni csökkenteni a veszteségeket, ahol a vezetés képes értelmes együttműködésre késztetni az embereket. Nem kérdés, hogy a szolidaritás, fegyelmezett önkorlátozás és együttműködés nélkül biztos az a pokol, amit az egészségügy összeomlása jelent. Az is kirajzolódni látszik, hogy Európában azok a vezetők képesek szolidaritást és együttműködést teremteni, akik felelősen elemeznek és érthetően, konzisztensen és hitelesen kommunikálnak. Csak erőből, kényszerítéssel nem megy ez.

Nem új gondolat, hogy krízisben szolidaritás, gyors reakció és fegyelmezett együttműködés szükséges. Ugyanerre lenne szükség a világ legsúlyosabb problémáinak oldásához is, mint a növekvő különbségek, migráció, klímaváltozás. A fenntartható fejlődéshez túl kell tudni lépni szűklátókörű, rövidtávú, egyéni- és csoportérdekeken.

A krízis során bőrünkön érezzük egymásrautaltságunkat. Jó esetben a krízis során megélt szörnyű tapasztalatok több embert rádöbbentenek arra, hogy súlyos, közösségi kérdésekben túl kell látni a rövidtávú, önző előnyökön és meg kell tanulni együttműködő, pozitív összegű játszmákban gondolkodni.

Már most hatalmas különbségek vannak abban (az időeltolódásokon túl is), hogy egyes országokban milyen áldozatokat követel a krízis. Ezek a különbségek valószínűleg növekedni fognak. Tragikus folyamat lesz, de súlyos bizonyítékot fog adni arra, hogy mire vezetnek különböző politikai stratégiák. Én azt feltételezem, hogy azt is megmutatja majd ez a krízis, hogy felelős vezetés, konzisztens és korrekt tájékoztatás, közbizalom és az emberek felelősségérzetére is apelláló stratégiák, végül kevesebb szenvedéshez és veszteséghez vezetnek. Meg azt is remélem, hogy megmutatja, hogy lehetséges széles szolidaritás, fegyelmezett együttműködés.

Az már biztos, hogy hosszú lesz a krízis. Talán ahhoz is elég hosszú, hogy az együttműködés lassan gyakorlattá váljon. Talán azok is elkezdenek másképp gondolkodni, akik eddig mindenhol csak zéró-összegű játszmákat láttak. Azok, akik csak arra koncentráltak, hogy mit kaparinthatnak meg maguknak és csoportjuknak. A váltás a zeró-összegűről a pozitív-összegű játszmára akkor történik meg, amikor az ember észreveszi, hogy saját haszna nemcsak mások kárára nőhet. Amikor nemcsak a mieinkre és másokra osztjuk a világot (in- and out-groups), hanem közös előnyökön is tudunk gondolkodni, és olyan stratégiákon, amik a legnagyobb összes haszonra koncentrálnak. Ez kell ahhoz, hogy ráébredjünk, hogyha mindent ki tudunk sajátítani másokat kizárva a hozzáférésből, elveszítjük azt is, amit hozzá tudtak volna tenni a közös eredményekhez. Ezzel pedig a saját jólétünket és jövőnket korlátozzuk. A pozitív- összegű megközelítésben (positive sum mind-set) átengedni nemcsak nemes gesztus lehet, különösen, amikor az ő sikerük az én lehetőségeimet is javítja.

Bár már régóta egymásra utalva élünk a földön és egy globális világban, érdekes módon csak kevesek ragadták meg ennek a felfogásnak az értelmét. Pedig nincs már esély a folyamatok visszafordítására. A krízis azt is megmutatta milyen nehéz bezártságban élni. Talán a fájdalmas időszak után, új szellemben tudjuk majd rendezni dolgainkat. Lehetséges, hogy a krízisből egy jobb világ születik majd?

A Új Integritás krízis idején bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

In interactive ethical trainings that I like to teach, a key form of activity is the discussion of ethical dilemma situations. Torrent and copyright cases always trigger vivid discussions. Nobody questions property rights or that knowledge and entertainment producers need revenues. At the same time, many still accept illegal downloading of films and books. Some remember to have felt some doubt when they first accessed illegal content but remorse has rapidly faded and disappeared. This ethical fading is the usual psychological self-protection mechanism that help us slide into improper routines. During my trainings, after some discussion, only one ground remains for rationalization: “Otherwise, we could not afford”. “We would be excluded”. In most countries where I work, this is true. Not only teenagers could not afford many of the digital products they use for entertainment, neither teenagers, nor adults would have access to many of the great new books, scientific journal articles, good learning sites that they need to become better professionals and human beings that are more responsible.

No supporter of democracy would negate that wide access to reliable information, state-of-the-art knowledge and mind-set changers are crucial to support development and thus would be in the interest of all. Yet, among the top education and knowledge resources, initiatives like TedEd and the Kahn Academy, whose mission has been since their start to spread top quality learning free and accessible for all, have been rather elevating exceptions than the rule.

What happens now, during the crisis? Free access is offered through the net and television channels to concerts, opera, theatres, books, expensive weekly magazines offer free reports and summaries of events and even the most expensive ivy-league universities are offering their e-courses free. Researchers, doctors, hospitals and intelligent governments share information in real-time to help others, and when they can afford, they also share personal and equipment.

I do not want to underrate good will and generosity as motivating factors. At the same time, the source of such a sudden change is not only elevated spirit. Those who share and think beyond their own self-, group- or national-interest know that their prospects are dependent on others as well. They know, that we cannot leave others behind and act on selfish, short-sited instincts without taking huge risks for ourselves in the future.

It is clear that in this crisis, those communities can minimize losses that can cooperate. And, those leaders can engage communities in cooperation who unite them by speaking clear, consistent and credible. In this crisis, solidarity and disciplined cooperation are necessary foundations for intelligent action. This is not a new idea. The major problems of the World, like increasing disparities, migration, climate change, have already clearly demonstrated that for sustainable processes we need to be able to look beyond short-term and short-sited, personal and group interests.

A positive consequence of these horrible times may be that a rapidly increasing share of people experience and feel interconnectedness, interdependence on their own skin as never before, and realize the necessity to think in collaboration and in positive sum games.

There are already huge differences among the trajectories of countries and differences will probably increase. This will be a painful process but will produce some strong evidence for the need to correctly inform stakeholders, build trust and cooperation and look beyond short term, self-interest. The crisis will show that responsible leadership, consistent, inclusive strategies and correct communication, will result in less loss and suffering. It will also show that solidarity and disciplined cooperation is possible and brings incredible results.

The crisis will be long. May be long enough for the spirit of cooperation to trickle into routine, get socialized. A mind-set change may emerge even in those who had always perceived interaction in zero-sum games. In those who strived to grab what they could for themselves and/or their group, exploiting whatever or whoever they could. Shift from zero sum mind-set to a positive sum mind-set means that we do not seek to satisfy our needs only, and in competition with others. We do not separate the world into different in- and out-groups but can think about mutual benefits, and solutions that increase the common good. We realize that if we try to get everything only for ourselves and exclude others from possibilities, we lose their contribution to our wellbeing. We damage our own future prospects.

In a “positive sum mind-set” sharing is not only noble but can be pragmatic as well. It is in my interest that others can also strive because that helps my prospects as well. We have lived long in the era of globalization and utter interconnectedness, still not all could grasp this mind-set. We cannot stop globalisation and interconnectedness. Now we experience how painful is to be closed again in small territories. After this painful time, with this new mind-set we may be able to master processes for the benefit of many. It is possible that a better world will emerge from the crisis?

A New integrity in time of crisis bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Abban konszenzus kezd formálódni a világban, hogy amennyiben akadály nélkül terjed a korona-vírus egy területen, akkor az egészségügyi ellátó rendszer összedől, és lényegesen több ember hal meg és lényegesen drámaibb körülmények között, mint egy működő egészségügyi rendszer mellet. Stratégiákban amik egyrészről a helyi feltételeken, másrészről a vezetők döntésein múlnak, már nagy különbségek vannak. Azt azonban már nem vitatja senki, hogy a társadalmi érintkezések időszakos korlátozása szükségszerű.

Az európai országokban kulcskérdés, hogy hogyan lehet gyorsan elérni, hogy az emberek, csak a legfontosabb dolgokért menjenek ki a lakásaikból és s szükséges megelőző intézkedéseket betartsák. Olaszországban igazán drámai állapotoknak kellett kialakulnia ahhoz, hogy az embereket otthon lehessen tartani. Vannak azonban országok, ahol még az egészségügyi szolgáltató rendszer összeomlása előtt sikerült komoly változást elérni az emberek viselkedésében.

A táblázat azt mutatja, hogy a tervezet napi utak március 21-ére 3%-ra csökkenjenek Milánóban ezreknek kellett meghalnia és az emebereknek pokolban élnie, míg Bécsben ez úgy sikerült, hogy addig 6 halálos eset volt. (A Citymapper táblázatát az Economist közölte.)

Azért írok Bécsről, mert ez egy olyan példa, amit közelről figyelek. Az osztrák koalíció az első haláleset után, az ellenzéki pártokkal összefogva, konzisztens, határozott és aktív krízismenedzsmentet és kommunikációt indított. A vezetők, kancellár, vice-kancellár és az egészségügyminiszter folyamatosan, aktív, értehető, hiteles és az emberek meggyőzésére törekvő kommunikációt folytatott, miközben a szükséges rendelkezéseket bevezette. A hangsúly végig a felelőségen, szolidaritáson és együttműködésen volt. Cél az integráns viselkedés integráns közösségben.

Kutatások szerint néhány nap alatt a lakosság 95%-a nemcsak megértette, de el is fogadta a kormánystratégiát. Ezért lehetett elkötelezetten együttműködni. Már múlt hétfőn gyakran láttam, hogy egymásra szóltak rá ismeretlen emberek, ha valaki a még szokatlan új szabályokat megszegte. Így a kormánynak és egymásnak is tudtak segíteni az új életmódba beletanulni, és ezzel a krízist fékezni. Minden megszorítás mellett nyilvánosságra hozott alátámasztó adatok, konzisztens magyarázat és meggyőzés. Így lehet felnőttnek nézni egy populációt és így tudja egy politikai vezetés magát az emberek bizalmával és együttműködésével erősíteni. Ez ad lehetőséget arra, hogy a katonák az ellátás biztosításában segítsenek és ne a rend fenntartásában, vagy kényszerítésben. Nem látok több rendőrt az utcán, és mégis működik a rendszer. És a kormány időt nyer a felkészülésre. Mert a betegszám növekedik és még növekedni fog, de emellett a stratégia mellett remélhetően olyan szinten tartható a növekedés, hogy nem dől össze a betegeket kezelő rendszer.  

Úgy tűnik, krízis idején is erősebb a professzionális integritáserősítés, mint erőből próbálni alultájékoztatott tömegeket „kordába” kényszeríteni.

A Krízismanagement közösségi együttműködéssel bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

De vajon mi történik, ha a transzparencia nevében a tanácsadók becsületesen és őszintén feltárják az érdekkonfliktusukat. És itt jön az etikai paradoxon. Azok a tanácsadók, akik feltárták érdekkonfliktusukat, még magasabb értékeket tanácsoltak a becsüseiknek, mint azok, akik nem tárták fel. Sőt, a becsüsök nem számították le ezt a körülményt a tanácsból, kész pénznek vették amit a tanácsadók javasoltak. Ennek következtében azok a tanácsadók, akik feltárták az érdekkonfliktusukat, több pénzt kerestek, becsüseik pedig kevesebbet, mint akkor, amikor az érdekkonfliktus feltáratlan maradt. Más szóval, az érdekkonfliktus feltárása növelte a hátrányos következményeket. A feltárással pszichológiailag felmentették magukat az alól a morális kötelesség alól, hogy azoknak az érdekét tartsák szem előtt, akiknek tanácsot adnak.

A Az etikus aktus felszabadít a rosszalkodásra bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A szöveg fordítása: „Most, hogy semmi se törvénytelen, amit Ön tesz, melyiket kívánja Mitt Romney házába küldeni?”

Egy barátom azt mondta rá, hogy bájos. Szerintem humor, de hátborzongató.

A Karikatúra? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Az etikus viselkedés elősegíthető úgy is, hogy tudat alatt emlékeztetjük az embereket az etikus viselkedésre, aminek egyszerű eszközét kínálják az erős kulturális jelképek. Kiváló példával szolgál erre a New Castle-i egyetem pszichológia tanszékének esete.

Az egyetem teakonyhájában lehetett teát és kávét is készíteni, és a becsületkasszában lehetetett a tea vagy kávé ellenértékét leróni. Hó végén kiürítették a becsületkasszát és megvásárolták a következő adag hozzávalót. Azonban minden alkalommal azt tapasztalták, hogy az elfogyasztott adagok árának összegénél kevesebb pénz gyűlt össze, mindig ki kellett egészíteni, hogy megvásárolhassák a következő adagot. Nyilvánvaló, hogy a kollégák időnként kevesebb pénzt tettek be a kasszába, mint amennyit fogyasztottak.

A tanszék egyik dolgozójának az az ötlete támadt, hogy kísérletet végez, hátha befolyásolható a kollégák viselkedése az igazi becsületesség felé. Azt a falat, ahol a kávé és teafőző állt, valamint a becsületkassza volt, kidekorálta, mégpedig úgy, hogy minden héten más volt a dekoráció. A páratlan heteken szemeket ábrázoló fotók és grafikák alkották a dekorációt, a páros heteken virágok fotói és grafikái. A kolléga minden hét végén megszámolta a becsületkassza tartalmát és vezette, hogy miként változik hétről a hétre. Az eredmény egyértelmű és nagyon tanulságos volt: amikor szemek vették körül a becsületkasszát, akkor kis mértékű többlet mutatkozott a pénzben, amikor virágok, akkor a szokásos hiányt tapasztalta.

Nyugodtan feltételezhetjük, hogy a kollégák számára nem tudatosodott, hogy a „szem” szimbóluma milyen kulturális jelentéssel bír, a viselkedésüket mégis jól bizonyíthatóan befolyásolta.

A Isten szeme mindent lát bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.