Ön mit gondol?

A Faceboo Play Integrity csoportjában a résztvevők így szavaztak:

És az összegzés:
Nem sok mindent kell összegezni, a szavazók 95 százaléka indokoltnak ítélte a tanárok tiltakozását. Egy kérdés merült fel Cékus Jób részéről: Ez erkölcsi vagy jogi kérdés? A magam részéről elválaszthatatlannak tartom a jogot az erkölcstől.

A A tanárok felelőssége bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:
Szavazóink eléggé egyetértettek az erdőpárti elvi álláspontban, nem hódoltak a „pragmatizmusnak” (66%). A behódolást csak egy kisebbség választotta (6%), lemondani pedig nem szeretünk (1%). Két „cseles”, a felelősséget kerülni igyekvő megoldás is felbukkant: döntsenek a szakemberek, vagy Bakos Béla érett magyar társadalomfilozófiáról árulkodó megoldása: „Csendben elszabotálom”.

A A polgármester dilemmája bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Kedden a NATO országok elfogadták Finnország és Svédország csatlakozási jegyzőkönyvét, miután a török elnök, Erdogan is beleegyezett. Később azonban emelte a tétet. Már nem csak azt kéri hogy a svédek ne támogassák tovább az általa terroristának tekintett kurd szervezeteket, hanem 73 személy kiadatását is követeli a parlamenti elfogadáshoz. Ön a svéd miniszterelnök. Hogyan dönt?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

A szavazók túlnyomó többsége (71%) ragaszkodna az elveihez és nem engedne Erdogan zsarolásának. Tulajdonképpen közel áll ehhez az állásponthoz az a 21 százaslék is, aki tovább tárgyalna. Káldos János felhívja a figyelmünket arra, hogy Svédország jogállam, és a svéd jog nem engedi meg a kiadatást, s ezt a miniszterelnök nem hagyhatja figyelmen kívül. Most tiszteletbeli svédnek érzem magam.

A Pragmatizmus vagy elvek bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Két óvodás gyermek szülei panaszt tettek az óvodaigazgatónak, hogy gyermekeiket szexuálisan molesztálta az egyik alkalmazott. Mivel a gyanú megalapozottnak látszott az óvoda igazgató elbocsátotta és feljelentette az alkalmazottat, de nem tájékoztatta a többi szülőt az esetről.Amennyiben ön lenne az óvoda igazgató tájékoztatná a többi szülőt az esetről?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

Ritkán volt ilyen dilemmánk, ahol szinte teljes az egyetértés: tájékoztatni kell a szülőket. Az eltérés csak abban volt a vélemények között, hogy a bizonyított a zaklatásról, vagy már a gyanúról is és a bizonytás előtt a gyanúsított nevét is kiadnák-e. Ez minden zaklatási dilemma lényege, ahogy Kalló Miklós írja is: az ártatlanság vélelme és a további áldozatok – jelen esetben az óvodások – védelme / a szülők joga tudni mi történhetett.

Bár vita nem volt, de feltételezhető, hogy a hozzászólók fontosnak tartották a témát, mert a konkrét kérdésen túlmutató gondolatokat osztottak meg a zaklatásról, amit mindenképpen érdemes elolvasni.

Érdekes ugyanakkor, hogy arra a körülményre nem reagáltak a hozzászólók, ami ezt a dilemmát alapvetően megnehezíti: óvodás gyerekekről van szó. Ez egyrészről azért fontos, mert egyáltalán nem biztos, hogy ha történik zaklatás, ezek a kis gyerekek képesek értelmezni és történetként szüléiknek elmesélni. Pedig, ha megtörtént a molesztálás az olyan traumát okozhat a gyermek fejlődésében, ami azonnal kezelendő. Ezért ilyen esetben érdemes lenne kideríteni van-e több értintett.

Ugyanakkor, a molesztálás híre elindíthat olyan félelmeket, amik akár meg nem történt dolgokat is „igazolhatnak” azzal, hogy a szülők akaratlanul formálják a gyermekeikkel folytatott beszélgetéseket. Erre nagyszerű példa a Kalló Miklós által javasolt TED talk, ahol Elizabeth Loftus azokról a kutatásairól beszél, amikkel bizonyította, hogy emberekben rövid késztetéssel olyan „emlékek” alakíthatóak ki, amelyek soha nem történtek meg. Ebben az esetben az ilyen „belebeszélés” kockázata jelentős. Ha pedig ez megtörténik, nem a zaklató, hanem a jóakaratú szülő okozhatja a sérülést.

Másik nehéz kérdés a bizonyítás. Ehhez örült komoly szakértelemre van szükség, hogy a bizonyításba bevont gyermekek újra-traumatizálása elkerülhető legyen, vagy a csak feltételezett áldozatokat ne traumatizálja a felderítési eljárás. A szülők számára ezek a kérdések is súlyos dilemmákat vetnek fel.

Az esetben, ami alapján a dilemmát írtam, 13 hónappal a feltételezett zaklatás és a feltételezett zaklató elbocsájtása után még folyt a bizonyítás, amikor a többi szülő tudomást szerzett az ügyről, és a hír nyilvános botránnyá, majd politikai pártok közötti közelharccá eszkalálódott.

A Óvodai zaklatás bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A gyermekmunka sérti a gyermekek jogait (ENSZ) az egészséges élethez és oktatáshoz, és károsítja őket. A gyermekmunka szabályozása a jóléti társadalmakból indult, de ennek ellenére a jóléti társadalmakban is jelen van. Az UNICEF szerint Magyarországon elsősorban az építőiparban és a vendéglátásban. Főleg szír, afgán és iráni fiatalokat sújt a gyakorlat, akik általában a keresetük javarészét hazaküldik, itt pedig gyakorlatilag éheznek.

Egy civil kezdeményezés a gyermekmunkát alkalmazó vállalkozások listázására és bojkottjára mozgósít. Csatlakozik hozzá?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

Az alapokban mindenki egyetértett. Gyermeknek helye jó iskolában van, ami fejlődését későbbi érvényesülését segíti, és nem munkahelyen. Különösen nem rossz munkakörülmények között, alulfizetett munkában. Azt se vonta kétségbe senki, hogy a gyermekmunkások túlnyomó többsége azért dolgozik, mert neki és családjának nincs más lehetősége a megélhetéshez.

Így persze a társadalmi mérlegelés szintjén, mindenki egyetért abban, hogy jó lenne a gyermekmunka megszüntetése, de ehhez szükséges lenne, hogy a családok és „gyermekek ne potyogjanak ki a szociális háló lyukain”, ahogy Kalló Miklós írja. Ekkor rendben van a tiltás, bojkott. Varga Géza kicsit megengedőbb: ő társadalmi felelőségnek legalább a dolgozó gyermek érdekvédelmét tartja a munkáltatójával szemben. Akárhogy is, érdekes volt, hogy bár a szavazók közül a legtöbben a bojkott mellé álltak, a hozzászólások mind a probléma gyökereiről és hatásairól szóltak. Úgy tűnik, hogy a hozzászólók számára nem a tiltás vagy bojktott a fő kérdés, hanem a társadalmi helyzet megváltoztatása, ami védtelenné teszi a gyerekeket.

Érdekes elágazás volt Káldos János hozzászólása, hogy a gyermekmunka lenyomja a munkaerő árát, így tendenciaként a gyermekmunkások családjai, és a társadalom más kiszolgáltatott csoportjai rosszabb helyzetbe kerülnek. Ezzel szemben a gyermekmunka visszaszorulása nemcsak a munkabér emelkedésével, de a termelékenység javulásával is együtt jár.

Ezen a ponton a kérdés, ami alapvetően gyermek- és emberi jogi és méltányossági kérdésnek tűnt sokkal kerekebb fenntarthatósági dimenzióba került, amiben gazdasági, társadalmi és környezeti kérdéseket egymás összefüggésében vizsgálunk. Az erkölcsetikai érv a méltányos életkörülmények és lehetőségek mellett érvel. A következmények mérlegelése azt is megmutatja, hogy az inkluzív társadalmi stratégia jobb gazdasági eredményt is hozna. Nemcsak erkölcsetikai kérdés a gyermekmunka, amit erkölcsös ember bojkottál, hanem olyan társadalmi-gazdasági ügy, aminek megoldásait ebben komplexebb fenntartható fejlődési mezőben kell felvállalni. Általában nem is oldódik meg sajnos olyan helyeken, ahol nincs elköteleződés emellet.

A A gyermekmunka tilalma bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Mit tenne Anna helyében?

a Facebook Play Integrity csoportban így szavaztak:

Legtöbben azt a megoldást pártolják, hogy Anna keresse meg a zsaroló főnökét és számoljon be a zsarolásról. De mi van, ha a zsaroló maga a főnök, fölötte legföljebb az a minisztérium van, amelytől hiába vár megoldást? Persze van praktikus megoldási javaslat, az aggregát. Mérnök kollégáim biztos tudnak olyan okot mondani, ami magyarázza, hogy a telep miért nincs alapból ellátva aggregáttal, de a morális kérdést ez nem oldja meg. A zsaroló tetten érése nem tűnik igazán életszerűnek. Kalló Miklós megoldása morális megoldás: az etika utilitárius elvét követve belemegy az alkuba, de értesíti a rendőrséget. Maradjunk ennyiben.

A Zsarolás közérdekből bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Képzelje el, hogy miniszterelnök. Országában már mindenki számára azonnal elérhető többféle covid oltás, mégis 60-70% között jelentősen lelassult a beoltott lakosság aránya. Az elmúlt hetekben drasztikusan nőni kezdtek a fertőzések, túlnyomó többségben az oltást elutasítók között. Újra fenyeget az egészségügy túlterhelése. Már le kellett állítani a halasztható műtéteket. Az intenzív ágyak 95%-át oltatlanok foglalják el.

Két alternatíva között kell döntenie.

• 1. Amikor szükséges lesz korlátozások bevezetése, azonos lépésekben korlátozza az oltottak, gyógyultak és tesztelt oltatlanok mozgását, vagy
• 2. az oltottaknak és gyógyultaknak több lehetőséget biztosít közösségi helyeken, mert ők lényegesen kevésbé járulhatnak hozzá az újabb hullámhoz.

Felteszem a szavazást is, mert ez a játék kialakult menete. Ugyanakkor ebben a kérdésben az álláspontok kifejtése lényegesen izgalmasabb lenne.

A Facebook csoportban a szavazás eredménye a követekző volt:

A túlnyomó többség, 24-en arra szavaztak, hogy amikor szükséges lesz korlátozások bevezetése, a lockdown csak oltatlanokra vonatkozzon. Az oltottak és gyógyultak szabadabban mozoghassanak. A legkézenfekvőbb érv emellett az álláspont mellett az volt, hogy most már 3,3 milliárd oltás után, bizonyított, hogy az oltottak lényegesen kisebb veszélyt hordoznak a közösségre, mert rendkívül ritkán fertőzőek, és maguk is ritkán betegszenek meg, és akkor is a túlnyomó többség betegsége enyhe. Bécsben a tegnapi adatok szerint például az intenzív osztályokon ápoltak kevesebb, mint 5%-a oltott. Ők mind súlyos előzetes betegségben szenvedtek, ami miatt nem hatott megfelelően az oltás.

Felmerült a megkülönböztetés mellett az is érvként, hogy a kényelmetlenség az oltás felé terelheti a hezitálókat. Egy friss osztrák kutatás szerint a nem oltottaknak pont fele az aktív oltásellenes, a másik fele hezitál. És az 1,1 millió hezitáló meggyőzése elegendő lenne ahhoz, hogy a helyzet a nyájimmunitás felé mozduljon. A meggyőzésre pedig az országok egy része mindazokat az eszközöket alkalmazza, amiket Fábián Judit javasol. Pártpolitika semleges tanácsadó szakértői grémium, széles politikai konszenzuskeresés szigorítások előtt, folyamatos korrekt tájékoztatás, aktív kommunikáció…. Úgy tűnik ez se elég sok helyen.

De nézzük a másik oldalt is. 4-n arra szavaztak, hogy minden állampolgár azonos szabályok alá essen, amikor újra lezárások lesznek. Emellett az álláspont mellett csak Fabián Judit írt érveket. Az egyik az „egyenlő bánásmód” volt. Egyenlő bánásmód a nem egyenlő veszélyt hordozókkal szemben. A másik érv az volt, hogy – mivel az oltásellenzők kvázi „szabadságharcosként” érzik magukat – nagyon sérelmeznék, ha bármilyen jogtól megfosztanák őket. És – ahogy Kalló Miklós írja –valószínűleg diszkriminációt kiáltatnának, látszólag vállalhatatlanná bélyegezve az intézkedést. Ezt érdemes tisztázni, ahogy a hozzászólók is megtették: a „diszkrimináció” nem varázsige. Bár a szabad döntés, alapvető emberi jog, az államnak joga állampolgárai testi épsége érdekében bizonyos jogokat korlátozni. Így indokolt esetben a kötelezés és akár a diszkrimináció is megengedett.

De mik lehetnek indokok, amik itt és másutt még felmerültek? A covid nem emberek magánügye, hanem egy pandémia, ami csak közösségi cselekvéssel győzhető le. A felelőtlen egyén nemcsak magát sodorja veszélybe. A gyerekeket még nem lehet oltani és egyre többen fertőződnek meg. Őket csak a felnőttek oltása védi egyelőre. Versenyt futunk a vírussal: bármikor mutálódhat és akár olyan mutáns is megjelenhet, ami ellen az oltás se véd. Így az oltatlan az oltottat is veszélybe sodorhatja. A túlterhelt egészségügy miatt sokan más betegségben halnak meg úgy, hogy esélyük lett volna még az életre. Szakértői becslések szerint, ha elérhetnénk a 85-90% oltottságot, 2 hónap alatt túl lehetnénk ezen a feszült, készenléti helyzeten. Ha marad a 60-70 %, akár még három évig is kínlódhatunk és még nagyon sok cég, ember, család tönkre mehet.

Tudom, megtörtem a semleges összefoglalók hagyományát, de remélem ebben az esetben mindenki megbocsájtja.

A Lockdown oltatlanoknak? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Egy döntéshozó számára felmerül a dilemma, hogy mi a kisebbik rossz, ha nem korlátozza az egyének jogát a saját testüket és egészségüket illető szabad döntésükhöz annak ellenére, hogy ezzel növeli a járvány terjedésének kockázatát, vagy a közösség érdekeit tartsa szem előtt és más kötelező oltásokhoz hasonlóan tegye a Covid elleni oltást is kötelezővé.

Ön a döntéshozó. Milyen álláspontra helyezkedik?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

A szavazók túlnyomó többsége a klasszikus utilitárius etikai elvnek megfelelő megoldást támogatta: az egyén szabadsága csak addig terjedhet, amíg nincs mások ártalmára (37 szavazat). Jócskán elmarad ettől ugyan, de jelentős a támogatottsága a második leggyakrabban támogatott alternatívának: az egyén jogának tiszteletben tartása az elsődleges (9 szavazat). Fölmerült még a direkt autoriter megoldáshoz képest az ösztönzés lehetősége (4 szavazat). Volt egy logikailag jól hangzó érv is, miszerint azok, akik nem olttatják be magukat csak azokra veszélyesek, akik szintén nem, de attól tartok, a járványügyi gyakorlat és tapasztalatok nem eléggé támasztják alá.

A hozzászólások érdekes szórást mutatnak, attól kezdve, hogy kinek a felelőssége – munkáltató vagy a politikai vezetés –, odáig, hogy vegyük figyelembe az oltásellenesek szempontjait is. Utóbbit nem szeretném kommentálni. Egy dolgot azonban kiemelnék, amire utalással is találkozunk a kommentek között: a felelősségvállalás kérdése. Egy ilyen esetben a hivatalban lévő, hatalommal, sőt, vészhelyzetre hivatkozva teljhatalommal rendelkező politikai hatalom felelősségére.

A Az egyén joga vagy a közösség érdeke? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Hosszú ideje nyilvánvaló, hogy pártvonalak mentén osztja meg az amerikai parlamentet és közvéleményt a Trump elleni alkotmánysértési eljárás. Miután több republikánus képviselő is elismerte, hogy Trump alkotmánysértést követett el, amikor Ukrajna támogatásáért cserébe politikai ellenfele elleni adatgyűjtést kért, a republikánusok arra hivatkozva nem szavazták meg elmozdítását, hogy mégis jobb Amerikának, ha ő marad az elnök. Tanácsdóként sokszor hall az ember ilyen érvelést, amikor alapvetően mélyrepülésben levő politikusok érvelnek azzal, hogy bár nyilvánvaló gyengeségük, ők még mindig jobbak, mint a lehetséges alternatívák. Ilyen önámítást rendszerint egyre mélyebbre csúszó teljesítmény, majd szégyenletes bukás követ.

A Trump ügy kapcsán, Alan Dershowitz, Trump ügyvédje védőbeszédében olyan elképesztő érvelést alkotott, ami azért a hazai gyakorlatban -tudtunkkal hál’istennek – még nem jelent meg. Azzal érvelt, hogy mindaddig rendben van a quid pro quo, vagyis, amikor az elnök egy ország támogatásáért ellenszolgáltatást kér egy másik ország vezetőjétől, amíg az a nemzet érdekét szolgálja. Az persze nincs rendben, ha az elnök magán érdekét szolgálja. Amikor azonban, akkor kér az elnök egy másik ország vezetőjétől politikai ellenfele ellen használható információkat, amikor úgy gondolja, hogy az ő megválasztása a köz érdekét szolgálja, akkor ez nem tekinthető hivatalvesztéshez vezető alkotmányszegésnek. Amennyiben ezt az érvelést elfogadjuk, nem marad határ se a személyes és nemzeti érdek között, se elvi alap, ami az önámítás következményeinek határt szabhat.

A A politikai és szakmai etika mélypontja bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.