Az Egyesült Államok számos államában nem büntetendő feltétlenül a gyerekek testi fenyítése. Nem ritka, hogy a szülő kihívja az illetékes rendőrt és az ő tanúskodása mellett ad általa arányosnak és indokoltnak tartott testi fenyítést. A rendőr erről tanúskodik, s a szülő nem vonható felelősségre. Ön abban a helyzetben van, hogy jogalkotóként rendelkezhet ilyen gyakorlat bevezetéséről.

Milyen álláspontra helyezkedik?

A szavazás eredménye a Facebook Play Integrity csoportjában:

Összegzés a csoportban:
Azt hiszem, nem meglepő, hogy a szavazók döntő többsége (91%) elutasítja a testi fenyítés minden formáját. Pálfalvi József egy személyes emlékét eleveníti fel. Ez arra bíztat, hogy magam is hasonló módon próbáljak árnyalni a képen. Előre bocsátom, hogy öt gyereket neveltem fel (a legkisebb is már 16 éves), és soha nem alkalmaztam testi fenyítést. Engem viszont vertek – tanáraim és szüleim egyaránt –, non nem vészesen, csak a korszellemnek megfelelően. Volt, aki, nevelő célzattal, volt, aki dühből, volt olyan is, aki szadizmusból. Számomra tehát nem maga a testi fenyítés számított, hanem hogy megalázó vagy sem. A szeretett és tisztelt osztályfőnökömtől, ha kaptam egy pofont, mert valami disznóságot csináltam, akkor a világ rendben volt számomra: kvittek voltunk, nem éreztem megalázónak. Ezzel szemben, ha hegyi beszédet kaptam, összeszidtak és elmondták, hogy micsoda disznóság, amit elkövettem, akkor azt megalázónak éreztem. Ha választhattam volna, akkor a pofont választom.

Számomra tehát a tanulság: az a döntő, hogy ne alázzuk meg a gyereket. Ebből a szempontból nem érzem szerencsésnek a dilemmában bemutatott „formális”, mintegy hivatalos megoldást, mert nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen eljárás ne lenne megalázó a gyerek számára.

Ritka alkalom, hogy ez után az összegző után még több vélemény érkezett, mint az eredeti dilemmára. Ezért érdemes a Facebookon elolvasni ezt a színvonalas párbeszédet, ami ezen a linken is elérhető.

A Nevelési célzatú pofon bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Anna Sorokin évekig tudta átverni a New yorki elitet magát egy német milliomos lányának kiadva, aki művészeti alapítványt épít. Üres zsebbel érkezett, milliókat csalt ki áldozatairól és a pénzből évekig fényűző életet élt.Végül egy újságírónő buktatta le, aki nem tudta elhallgatni főnökei előtt az Anna kérésére, az újság bankkártyájáról kifizetett összegeket.Anna a börtönből eladta történetét a Netflixnek. A történetből Inventing Anna címen sorozat készült. Mi legyen a jogdíjjal?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

Micsoda csoda: e héten mindenkinek igaza lett így, vagy úgy. De talán senki se gondolta, hogy egy integritás történet lesz majd belőle.

A New yorki bírósági 4-12 év börtönre ítélte Annát. A helyi jogszabályok szerint az elítéltek nem szerezhetnek hasznot történetük publikálásából, hanem kötelezettek a károsultak kártérítésére használni. Az ítélet Annát 24 ezer dollár bírság és 275 ezer dollár kártérítés fizetésére kötelezte. Ezek kifizetése után azonban maradt még 22 ezer dollárja a 320 ezer dolláros Netflix jogdíjból.

Itt azonban nincs vége a történetnek. A börtönből is millió ötlete van pénzt keresni. Hírneve pedig pénzzé tehető. A szokásos social media aktivitásokon túl, talán két legérdekesebb ötlete képei és aláírt fehérneműi értékesítése. A börtönben kezdet alkotni, majd képeit Manhattanban, ez év márciusában „Free Anna Delvey” (ez volt az Amerikában használt neve) kiállításon kezdték értékesíteni. Műértők szerint abszurd érdeklődés támadt a darabonként 10 ezer dollár árú képekért. De talán még ennél is érdekesebb, hogy szintén a börtönből létrehozott egy NFT projektet a Netflix sorozat címével: „Reinventing Anna”, ami segítségével a rajongóinak ad el jogot ahhoz, hogy vele személyes kapcsolatba léphessenek, őt a börtönben meglátogassák, sőt „személyes tárgyaihoz” is hozzájuthassanak, amelyek között aláírt trikói és fehérneműi is szerepelnek.Nem kérdés, hogy ez a körülmények által kikényszerített pályamódosítás, de integritása feltételezhetően töretlen.

A Anna Sorokin bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Van egy kedvenc ruhamárkája. Évek óta vásárolja a termékeit, mert pont azt a stílust képviselik, amit szeret és hihetetlen kényelmesek. Ráadásul – annak ellenére, hogy általában a konfekció méretek nem passzolnak az alakjához – e márka ruhái mindig igazítás nélkül is nagyszerűen állnak Önnek. A hasonló, alternatív stílusú ruháknak nagyon szűk a kínálata Európában. Ami van az pedig megfizethetetlenül drága. Ez az egyetlen Európában is kapható márka, ami még megéri. Ezt a márkát egy befutott cég gyártja, amelynek 2019-ben ebből a brand-ből 15 millió dolláros árbevétele volt.

Éppen következő vásárlását fontolgatja, amikor -megbízható forrásból értesül – hogy e kedvenc márka – Ön számára el nem érhető- kis designer-ek modelljeit lopja és árulja, hatalmas profitot realizálva.

Mit csinál?
Megvásárolja a kiválasztott ruhákat? Vagy nem vásárol többet a cégtől?

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

Összesen 46-an szavaztak és 8 hozzászólást írtak. 20-20 a vásárolok és nem vásárolok közötti arány. 5-en megoldást kerestek: „felkutatok egyet a meglopottakból”. Sükösd Anikó pedig tovább gondolta az esetet, azt vetve fel, hogy az is etikai kérdés, hogy kivel varratják a ruhákat.

Az első hozzászóló, Major-Fábián Ákos, azt javasolta, hogy nézzük meg nemenként is a szavazást. Gondolom azért, mert neki férfiként, bár az etikai tartalom tiszta volt, hiszen szavazott, de a dolog súlya nem érintette meg. Az eredmény: pontosan ugyanannyi nő és férfi szavazott. 23-23. De mindössze kettővel több nő venné meg a lopott design alapján készült ruhát, mint férfi. Így, ha feltételezzük is, hogy a nőknek fontosabb a stílusukhoz illő ruha, akkor csak még nagyobb tisztelet, hogy az alkotók mellett
legalább annyira kiállnának, hogy nem vennék meg a copycat-eket.

A Hitelvesztett divatmárka bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.