„Egy afrikai országba utazott egy nagyon fontos üzleti tárgyalásra. A reptéren az útlevélvizsgálat során az ellenőrző tiszt „ajándékot” (=kenőpénzt) kért Öntől. Amikor visszautasította, megfenyegette, hogy nem fog tudni időben belépni az országba, majd különböző kollegákhoz küldözgette adatellenőrzésekre. Mostanra nyilvánvaló vá vált, hogy ez a játék úgy elhúzódhat, hogy lekésheti a fontos tárgyalást, ami miatt ide utazott, vagy az is előfordulhat, hogy be se tud lépni az országba.

Mit tenne Ön?”

A csoportban gyakorlatilag senki se vitatta, hogy ha a kereskedelmi igazgató oda akart érni a tárgyalásra, fizetnie kellett. Mégis érdekes, hogy a szavazók kétharmada saját zsebből fizette volna, és csak harmaduk nyújtaná be a cégnek, míg a véleményüket kifejtők között csak egyvalaki volt, aki saját zsebből fizetett volna. Az érve tiszta: nem teremt nehezen kezelhető helyzetet a cégnek a korrupciós költség elszámolásával és bízik benne, hogy valahogy majd kompenzálják. A többiek amellett érveltek, hogy a cégnek tisztában kell lennie a „helyi szokásokkal” így meg kell oldania az elszámolást valamilyen címen. Egyedi költség? alkotmányos költség?…

Ez az elvárás rendben is lett volna Amerikában 1977-ig, más fejlett országokban pedig mintegy 15-20 évvel ezelőttig. Addig volt az adóból levonható költség volt a külföldi köztisztviselők megvesztegetése.

Azért érdemes pár sort arról írni, hogy mi és hogyan változott meg, mert az Amerikában 1977-ben elfogadott FCPA (Foreign Corrupt Practices Act) volt talán a legerősebb trigger, ami a nemzetközi antikorrupciós mozgalmat és intézkedéseket elindította. Az FCPA volt az első olyan törvény, ami kriminalizálta a külföldi tisztviselőket megvesztegetését, annak ellenére, hogy ez versenyhátrányt jelentett sok amerikai cégnek, mert más országok, köztük az európaiak is, még majd’ 30 évig lényegében támogatták a vesztegető cégeket, azzal, hogy a vesztegetés költsége az adóból levonható volt.  A nemzetközi antikorrupció történetében a következő nagy lépés – komoly amerikai és svájci közbenjárás után – az 1997-ben elfogadott és 1999-ben érvénybe lépett OECD Anti-Bribery Convention volt, ami nemzetközivé tette az FCPA elveket, majd a 2005-ben életbe lépett UNCAC (UN Convention against Corruption), ami már a külföldi és hazai megvesztegetésre és köz- és magánszektorra is kiterjedterjedt. Az UNCAC-ot máig 180 ország ratifikálta.

Aki számára nem is volt ismert ez a jogalkotási folyamat, az is biztos ismeri a Siemens botrányt. 2008-ban a Siemens ellen azért indult eljárás, mert kiderült, hogy az új német antikorrupciós törvények ellenére folytatta a külföldi tisztviselők megvesztegetését. A Siemens több szempontból mérföldkő volt: a cég nemcsak több, mint 1 md dollár bírságot fizetett, de vezérkarát is elvesztette. Ráadásul akkorát robbant az ügy, hogy közismertté vált és komolyan formálta az közvéleményt erősítve az antikorrupciós mozgalmat és Európában valószínűleg ez volt az a pont, amikor a piac cégek jó részének compliance tevékenysége komolyra fordult.

A A kereskedelmi igazgató dilemmája és a nemzetközi antikorrupciós mozgalom bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Már sokmindent megpróbált János viselkedésének megváltoztatására. Mind hiába.

Se cégen belül, se kívül nem lát olyan kollegát, aki át tudná venni János munkáját. Ön a vezető, azzal a dilemmával szembesül, hogy szüksége van az eredményre, amit János produkál, ugyanakkor komoly kihívás az állandósuló problémákat kezelni és az ügyfélkapcsolati kockázatokkal szembenézni.

Mit tenne Őn?

A Facebook Play Integrity csoportjáan a következőképpen szavaztak:

A dilemma kapcsán nagyszerű párbeszéd alakult a csoportban link:

Ahogy a válaszolók is írták egy rövid dilemma leírásban az alul definiált helyzet nagyszerű magas labda a gondolkozásra és érvelésre. Mindenki aszerint tölti ki és értelmezi a helyzetet, amerre a gondolata észrevétlenül elindul.

Talán sokaknak ismerős Daniel Kahneman Gyors és lassú gondolkodás című könyve. Vagy elkezdünk gondolkodni, és a kimaradt információkat keresni: „attól függ….” „azért megvizsgálnám”. Vagy gyors, önkéntelen reakcióként észreveszünk a helyzetben valamit, amire rezonálunk: „ahelyett, hogy integrálnánk kiszorítjuk a tehetségeseket” vagy „nem egészséges, ha görcsbe szorul az ember gyomra, ha a munkahelyére gondol.” Ha meg van a kiindulópont, gyorsan találunk hozzá érveket. Ezek az érvek azonban gyakran a megérzést racionalizálják. Ezért is érdemes, ahogy ebben a dilemmában is jól látszott, másokat is meghallgatni, mert ráébredhetünk a gyors reakciót racionalizáló csapdákra. Akár még álláspontot válthatunk is, mint ahogy itt is előfordult az egyik hozzászólóval.

Nagyszerű vita alakult most is, szikár érvekkel, és szinte minden elhangzott, amit érdemes elmondani. A hozzászólásokat érdemes elolvasni a Facebookon.  Felesleges lenne itt összefoglalni, mert az se lenne lényegesen rövidebb.

Mégis volt egy mókás dolog ezen a héten is: az egyetlen elem, ami megosztotta a szavazókat, az a pont volt, ami kikerülésére külön bekezdést szántam a kiírásban: „Már sokmindent megpróbált János viselkedésének megváltoztatására. Mind hiába.” Ennek ellenére a szavazók több, mint egyharmada Tikk László javaslata mellé állt: „Végre kideríteném mitől ilyen ez az ember és mit tudnék tenni, amitől helyrebillen”

És a legfontosabb: a hosszú párbeszéd után, vitatkozva is de mintha egyetértés körvonalazódott volna az alapdilemmában: eredmény vagy etika? Az eredmény miatt Jánost, akkor érdemes megtartani, ha valahogy biztosítható, hogy nem rombolja a cég értékeit és klímáját. Hosszú távon az etika kifizetődik az eredményben is, az eredmény biztonságában is. Ahogy itt elhangzott „a morál is kifejezhető pénzben, nem?”

Pont ezt próbálja mérni az ETHISPHERE évente, összehasonlítva az un. legetikusabb cégek és a legnagyobb tőzsdei cégek eredményeit.

A A cégvezető dilemmája – eredmény, vagy etika? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Az Egyesült Államok számos államában nem büntetendő feltétlenül a gyerekek testi fenyítése. Nem ritka, hogy a szülő kihívja az illetékes rendőrt és az ő tanúskodása mellett ad általa arányosnak és indokoltnak tartott testi fenyítést. A rendőr erről tanúskodik, s a szülő nem vonható felelősségre. Ön abban a helyzetben van, hogy jogalkotóként rendelkezhet ilyen gyakorlat bevezetéséről.

Milyen álláspontra helyezkedik?

A szavazás eredménye a Facebook Play Integrity csoportjában:

Összegzés a csoportban:
Azt hiszem, nem meglepő, hogy a szavazók döntő többsége (91%) elutasítja a testi fenyítés minden formáját. Pálfalvi József egy személyes emlékét eleveníti fel. Ez arra bíztat, hogy magam is hasonló módon próbáljak árnyalni a képen. Előre bocsátom, hogy öt gyereket neveltem fel (a legkisebb is már 16 éves), és soha nem alkalmaztam testi fenyítést. Engem viszont vertek – tanáraim és szüleim egyaránt –, non nem vészesen, csak a korszellemnek megfelelően. Volt, aki, nevelő célzattal, volt, aki dühből, volt olyan is, aki szadizmusból. Számomra tehát nem maga a testi fenyítés számított, hanem hogy megalázó vagy sem. A szeretett és tisztelt osztályfőnökömtől, ha kaptam egy pofont, mert valami disznóságot csináltam, akkor a világ rendben volt számomra: kvittek voltunk, nem éreztem megalázónak. Ezzel szemben, ha hegyi beszédet kaptam, összeszidtak és elmondták, hogy micsoda disznóság, amit elkövettem, akkor azt megalázónak éreztem. Ha választhattam volna, akkor a pofont választom.

Számomra tehát a tanulság: az a döntő, hogy ne alázzuk meg a gyereket. Ebből a szempontból nem érzem szerencsésnek a dilemmában bemutatott „formális”, mintegy hivatalos megoldást, mert nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen eljárás ne lenne megalázó a gyerek számára.

Ritka alkalom, hogy ez után az összegző után még több vélemény érkezett, mint az eredeti dilemmára. Ezért érdemes a Facebookon elolvasni ezt a színvonalas párbeszédet, ami ezen a linken is elérhető.

A Nevelési célzatú pofon bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A rendőrnyomozó emberrablási ügyön dolgozott. Az áldozat egy gazdag bankár beteg kisfia volt, aki gyógyszer, étel és ital nélkül biztos nem tudott két napnál többet túlélni.

Elfogtak egy fiatalembert, akiről biztosnak látszott hogy az emberrabló, mert az autójában megtalálták a kisfiú kabátját, haj és vérmintákat tőle és erdei föld nyomait. Biztos, hogy a gyermek az autóban volt, és feltételezhető volt, hogy a tettes a város melletti hatalmas erdőbe vitte. Tettestársara utaló nyom nem volt.

Az elfogott fiatalember nem beszélt, de könnyen megijeszthető embernek látszott. A nyomozó feltételezte, hogy ha kemény kézzel bánik vele, vagy kínzással fenyegeti, beszélni fog az elkövető.

Mit tenne Ön a nyomozó helyében?

A Facebookon a Play Ingerity csoportban a szavazás eredménya a következő volt:

A szavazás és a kifejtett válaszok összefoglalója:

Összesen 3-an gondolták azt, hogy ebben az esetben is be kell tartania a nyomozónak a szabályt. A többség álláspontjának lényegét Tikk László fogalmazta meg (Mérő Lászlóra hivatkozva) „minden szabálynak van érvényességi tartománya”.

Bár akár véletlen is lehet, hozzáteszem, hogy ugyanerre a dilemmára egy olyan nemzetközi csoport, amelyben compliance, szervezeti etika és antikorrupciós szakemberek voltak, lényegesen nagyobb arányban szavaztak a szabály betartására, bár ott is kisebbségben maradt ez az opció. Az ő érvelésük Molnár Istvánéhoz volt hasonló. A megoldásként alkalmazott szabályszegés túlmutat az adott eseten. A szabályok erejét gyengíti. A szabályok betartásán pedig sok ember élete múlhat, biztonság és stabilitás. 

De talán ennél is érdekesebb, hogy mit tett az a nyomozó, aki ezt a helyzetet egy német kisvárosban megélte. Kiküldte a kollegáit a szobából, rendesen ráijesztett a tettesre, aki be is vallotta hol van a kisfiú, majd leírta egy jelentésben, hogy mit tett és lemondott. Sajnos a kisfiú már halott volt, amikor megtalálták, a rendőrtisztet pedig leszerelték. Integritás történet ez a javából!

A Elfogadható törvényszegés? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Hogyan döntsön az esküdtszék?

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

A legtöbben azt a megoldást támogatták, ami megkerüli a morális döntést: vagy a szabályszegésért megbüntetem, a sikerért megjutalmazom, vagy eleve felmentem a szabályszegés bűne alól a sikerre hivatkozva. Eltűnődőm, hogy akkor legközelebb én is megtartom a fővezéri hatalmat, legfeljebb nem sikerül diadalt aratnom, aminek millió oka lehet. Azután, ha megtartottam a fővezéri hatalmat, nem esik nehezemre nyomást gyakorolni a szenátusra, hogy mentsen fel. Persze egyszerűbb a helyzet, ha a büntetés halál. Akkor kitüntetéssel temethetnek el.

Azért erős kisebbség ragaszkodott a törvényekhez, kilencen a kategorikus imperatívuszt követnék.

Most már sokadszor tapasztalhatjuk, hogy legtöbben a következmény alapú, utilitárius erkölcsi rendszer szerint szeretünk működni, és nem a Kant-féle deontológiai elv szerint: a szabályokat, törvényeket minden körülmények között be kell tartani. Örök dilemma. Előbbivel az lehet a baj, hogy fellazítja a közmorált, utóbbival az, hogy adott esetben túlságosan merev.

A Hős vagy törvényszegő? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Nagyon sokan használják a torrent site-okat, vagy azért, hogy kikerüljék a díjfizetést, vagy azért, mert ezek a site-ok gyakran jobb kereső programmal és kényelmesebb hozzáféréssel nyújtják a kívánt file-okat. Ráadásul olyan filmek, sorozatok, könyvek is elérhetőek rajtuk, amelyek az adott régióból másként nem érhetőek el. A magyar jog szerint a torrent rendszer jogszerű, még a letöltés is. Csak a megosztás illegális. A rendszer (ún. peer-to-peer rendszer) azonban úgy épül fel, hogy ha beléptem, nemcsak használóvá, de megosztóvá is válok.

Kérdés: Elfogadna-e egy olyan meghívást a barátjához, ami egy torrent site-ról letöltött film megnézésére szól?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

A lényeges szavazatarány: 49/9 a „Minden további nélkül elfogadnám” és az „Elvből visszautasítanám” között. Lecsupaszítva a helyzetet elítélendő, hiszen szellemi tulajdont ellenszolgáltatás nélkül tulajdonítunk el. Ugyanakkor az internet világa szemlátomást új hozzáállást eredményezett a többségnél a szellemi tulajdon fogalmához, a médium elmossa a határt az olyan ingyenesnek megszokott szolgáltatás, mint a köztelevízió és általában az információ között, még ha ebben az esetben művészi alkotás testesül is meg benne. Az engedékenységhez az is hozzájárul, hogy nem én vagyok az elkövető, „nem kérdezem meg, hogy honnan van.” Így talán az lehet meglepő, hogy kilencen úgy vélik, visszautasítanák a meghívást. Az optimista olvasat pedig az, hogy ma már az olcsó streaming megoldások miatt a torrentezés okafogyottá válik. Úgy legyen. A családom is Netflix előfizető. 

A A torrent dilemmája bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Magyarországon sok a fertőzött kullancsok, ami nagyon veszélyes. Ezért alakult ki a gyakorlat, hogy óvodák, bölcsődék kertjében, játszótereken egy kullancsokat megölő szerrel, Actelic 50 EC-vel permeteztek. Sokáig ez volt az egyetlen kullancsírtó permetezésre engedélyezett szer Magyarországon, és hatásos is volt. Törvényváltozás miatt, néhány éve azonban éve ez a szer -bár forgalomban maradt és más célokra engedélyezett – már nem engedélyezett közterületi permetezésre. Így jelenleg nincs Magyarországon olyan szer, amely legálisan használható közterületi kullancsirtásra.

Ön polgármester, az önkormányzati óvoda vezetője azzal a javaslattal áll elő, hogy van egy engedélyezett levéltetű permet (Decis Mega), ami szintén megöli a kullancsokat és talált egy gázmestert, aki bepermetezi ezzel a szerrel az óvoda fáit, hogy a gyerekeket megvédhessék. Az óvoda kertjében nincs levéltetű, ezt az igazgató is mondja és Ön is tudja. Elfogadja a „kegyes csalást” és befogadja a számlát a levéltetű permetezésről?

Szavazhat, megoszthatja véleményét és megnézheti a Facebookon a Play Integrity csoportban, hogy mások mit gondolnak erről a dilemmáról.

A Kullancsírtás dilemma bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Amikor a vezetőség megint összeült, felmerült, hogy elbocsátásokról fognak dönteni. Lajos jóban van az egyik vezetővel, aki rendes ember és elég szószátyár. Rákérdez, hogy őt érinti-e a dolog. A főnök elárulja, hogy ha elbocsátás mellett döntenek, akkor az ő csoportjából Kálmánt lapátra teszik, de szavát veszi, hogy ez köztük marad. Ebéd időben Kálmán rákérdez Lajosra, hogy mit tud arról a pletykáról, hogy el akarják küldeni.

Hogy dönt, mit válaszol Kálmánnak?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Összesen 60 szavazat érkezett. A túlnyomó többség (49) diplomatikusan elárulná az elbocsátás veszélyét, tehát az adott szó szigorú betartásával szemben a szolidaritást választaná. Legtöbben Hulesch Bors ravaszul bújtatott és közben felelősségelhárító megoldását támogatták (26), de a második leggyakoribb megoldás (13) a titoktartási ígéret sima megszegése. Heten voltak, akik az adott szavukat tartották fontosabbnak és letagadták, hogy bármit is hallottak volna az elbocsátás felől, négyen pedig a „se megerősíteni, se cáfolni nem tudom” típusú kitéréshez folyamodtak.

A véleményt is írók között viszont izgalmas párbeszéd alakult. Egyrészről a cég munkaerő stratégiájáról ütköztek érdekes vélemények. Mi tisztességesebb, vagy kedvezőbb a munkatárssal szemben, ha ingadozik a megrendelés, a munkaviszony, vagy a szerződéses viszony. Másrészről arról, hogy mit mondanának Kálmánnak. Nem volt kérdés szinte senkinek, hogy dilemmával áll szemben. Korábban már szó volt róla, hogy ilyen helyzetben a döntés komoly felelősség, mert nincs tökéletes döntés, valamelyik elfogadott elvvel mindenképpen szembe megyek. Még akkor is, ha azt mondom kérdezze meg a főnököt, hiszen egyrészről ezzel is elárulok valamit, másrészről ő nincs vele olyan viszonyban, mint én. Ezért vagyunk hajlamosak a döntést hárítani. Vagy kibújni, vagy lavírozni a lehetőségek között, vagy azzal hárítani a felelősséget, hogy csak a hírnök szerepét vállalom.

Az eddigi szcenáriókat alapvetően etikai mérlegelésre írtuk. A következő dilemmában, kicsit változtatunk a kérdésen. Pontosítjuk a szcenáriót és olyan új kihívást írunk majd szerdán, ahol nem elvi álláspontot, hanem megoldást keresünk: hogyan tudnák integránsan viselkedni az adott helyzetben?

A Bizalmas információ bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Az Ön cége ebben a negyedévben nem készít becslést. Ha beszámolna a tényleges eredményről, akkor a becslések és a számok közötti eltérés azt eredményezné, hogy a részvények esnének. Ez több okból is katasztrofális lenne, nem utolsó sorban azért is, mert Önnek részvény opciói vannak, amiket a közeljövőben készpénzre remél váltani. Az egyik lehetőség az üzleti könyvek kozmetikázása, hogy a vállalat egészségesebbnek látsszék, mint valójában. A főnöke arra kéri, hogy így tegyen. Azt mondja, mindenki így csinálja. Minden jel arra mutat, hogy a következő negyedév jobb lesz.

Mit tegyen? Kozmetikázza a könyveket? Vegye fel a kapcsolatot valakivel a főnöke kérésével kapcsolatban?

A Az üzleti jelentés kozmetikázása bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Egy összegző gondolat az első két dilemmához, ami arra is rávilágít mért ezzel a két látszólag nagyon egyszerű, talán nem is dilkemmának látszó kérdéssel kezdtük.

Az első, zebrás kérdésre tréningeken is hasonló eredmények jönnek, sokan, gyakran megszegik a szabályokat, de úgy érzik, hogy tudják mikor jó ez, vagy azzal racionalizálnak, hogy rákényszerültek. A racionalizálásban az is segít, ha azt feltételezem, hogy mások is megszegik a szabályt. Ez a feltételezés pedig mifelénk jogos.

Ugyanakkor azt is tudja mindenki, hogy szabályokra szükség van. Különösen bajban, krízisben. A probléma a „kulturális szabály-relativizálással” az, hogy ha hozzászokunk, nemcsak a hülye szabályok, hanem a szabálykövetés is amortizálódik, nehéz előhúzni, amikor szükség lenne rá, és tudnánk értelmes szabályokat alkotni.

A postás esetében is első pillantásra logikus „okosban” egy látszólag nyer-nyer alku. Miközben napi sztressz három négy munkából élni, olyan emberekkel találkozni, akik miközben velem dolgoznak három másik feladatra is gondolnak, így mindig „el vannak havazva” és felületesek, késnek, konfliktusok között tépelődnek … Postásra várni, míg ő fusiban az előző lakóparkokban bóklászik…

Mindkét dilemma jó példa arra, hogy hogy vezet az adott kultúrában személyes, rövid távon „okos” és hatékonynak tűnő megoldás, hosszú távon szuboptimális, akár életképtelen működéshez.  

Olyan világban élünk, ahol elvből is fontos lenne dönteni. Olyan elveket és szabályokat is kellene tudnunk tartani, amelyekből alig látjuk saját hasznunkat, amelyek megszegésékor nem biztos, hogy lebukunk, és olyanokat, amelyek csak akkor működnek, ha mindenki betartja őket. Különben nem működik a karantén, nem állítható meg a klímaváltozás, nincs szolidalitás, se fejlődés…

English

Connection between the two first dilemmas that reveals why did we choose to start with these two, seemingly simple questions.

When I ask the question about the street crossing in trainings, the reactions are very similar. The majority replies that they would cross the street. They know they breach a traffic rule but they are in a hurry and feel responsible for the waiting child and teacher. They often add that others would do the same. This expectation helps rationalizing the rule breaching. Unfortunately, this hypothesis is understandable in our culture.

It is also obvious from the discussions that people are aware that rules are necessary. They coordinate the life of a society and become crucial in difficult situations, in crisis and emergency. The danger in relativizing rules in every day practice is that we can get accustomed to the practice. The term for this is the “normalization of deviance”. When rules are relativized in general, even good rules become weak.

It is similar in the postman dilemma that the deal seem to be a simple and practical win-win solution.  Such deals are common in our culture. Consequently, people are also common who overwhelmed by 3-4 parallel jobs, parallel obligations, loyalties, splitting their time and attention among often conflicting duties. The result is stress, delays, chaos… and frustrated clients waiting for the postman while he arranges his informal, black services in neighbouring gated communities.

Both dilemmas demonstrate that when simple, “clever” solutions dictated by short-term self-interest become normalized, they can lead to suboptimal practices and systemic operation of a society.

We live in a world where principled reflection and integrity would be important. We should be able to follow rules and norms even when our own, direct, personal benefit is not obvious,  and we should be able to follow them even when the risk to be controlled and caught is low. We should somehow trust and follow even those rules that bring results only if all follow them. Without such principled behaviour the actual quarantine cannot work, there is no chance to stop climate change, there is no solidarity, and sustainable development either.

A Ami az elő két dilemmát összeköti – Connection between the first two dilemmas bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.