Készítettem egy nem egészen félórás, nyúlfarknyi bevezetést az etikai mérlegelésbe és integráns döntésekbe. 2 egyszerű dilemma van benne, és azokon keresztül bepillantás az etikai mérlegelésben, meg egy komolyabb dilemma, amin keresztül mutatok egy módszert is arra, hogyan lehet az inetgráns cselekvést egy nehéz dilemma helyeztben mérlegelni.

Mindez csak ízelítő a nemsokára megjelenő mélyebb kurzusaimhoz, amik etikai döntésekről, viselkedésetikai megközelítésről és etikai és integritásmenedzsmentről szólnak majd. Meggyőződésem, hogy alapvető gondolatokat adok át cég- és más szervezetek vezetéséhez, sikeres karrier és megelégedett, boldog élet építéséhez.

Elérhető a Webuni.hu oldalon a következő linken.

A Gyakorlati etika bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Mit tesz Ön?

A kérdésre adott szavazatok a Play Integrity játékban a Facebook-on:

És az összefoglaló:

Dilemmánkat, mint oly sokszor az életből vettük. Egy webshop „pókocska fújócskát” akciózott. A termék azt ígérte, hogy megöli a pókokat és 40 napon át biztosítja, hogy vissza se költözzenek. Az ajánlatra a Facebookon néhány olvasó felháborodva reagált.

A mi játékunkban a lepókbarátabb-nak azok a válaszok tűnnek – összesen 17 % – amelyek el elviselnék és hagynák a lakásban a pókokat, ha már beköltöztek.

A legnagyobb csoport, a szavazók (57%) és válaszolok több mint fele, megfogja/ná a pókokat és kivinné a kertbe. Ezzel a megoldással szemben Korbuly Ádám azt a tapasztalatát osztotta meg, miszerint alapos takarítás mellett is újra beköltöznek a pókok. Így e megoldás mellett lelkiismertünk nyugodt, de a dolog nincs elintézve, mert jó eséllyel néhány nap múlva érkezik a következő pók-csapat.

De hát erre is volt megoldás: kiviszem, majd befújom a helyüket. (6%) Jobb érzés a helyét fújni, mint a pókot. Kicsit olyan, mint az elszabadult vasúti kocsi esete, amire talán még sokan emlékeznek.

Mindössze 17 % választotta a spray által kínált kényelmes megoldást, ami megöli a pókot és elriasztja a következőket. Káldi Lívia meg a porszívót használja, ami ki tudja, hogy kellemesebb halál-e a szegény pókoknak.

Érdekes, hogy egyedül Regőczi Miklós vetette fel, hogy a pók veszélyes is lehet, de ő is csak közvetve egy betiltott pókbarát ausztrál rajzfilm esetét idézve.

A kommentekben, alapvetően pók-védő párbeszéd a vége felé, fordult ellenkező irányba: miért kellene a pólókat a lakásban másként kezelni, mint a fülbemászót, hangyát, muslicát, legyet meg egeret?Érdekes lenne kipróbálni, hogy milyen válaszok érkeznének, ha ebben a formában tennék fel a kérdést egy másik csoportnak. De ezt itt már nem lehet. Pedig érdekes tanulság lehetne a keretezés hatalmáról, ami etikai kérdések esetén is számottevő.

A Mi legyen a pókokkal? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:
Szavazóink eléggé egyetértettek az erdőpárti elvi álláspontban, nem hódoltak a „pragmatizmusnak” (66%). A behódolást csak egy kisebbség választotta (6%), lemondani pedig nem szeretünk (1%). Két „cseles”, a felelősséget kerülni igyekvő megoldás is felbukkant: döntsenek a szakemberek, vagy Bakos Béla érett magyar társadalomfilozófiáról árulkodó megoldása: „Csendben elszabotálom”.

A A polgármester dilemmája bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Olena Zelenska, az ukrán elnök felesége szerepel az e heti online Vouge címlapján és róla szól a „cover story” A bátorság portréja címmel. A lapban további képek róla és Zelenski elnökről, most on-line, később majd a nyomtatott számban is. A képek, a protré és az interjú Kijevben készült. A Portré az elnöki pár útját is bemutatja, az interjú részekben Zelenska az ukránok szenvedéseiről, bátorságáról és kitartásáról beszél.A megjelenés komoly vitát gerjesztett. Neves nyilatkozók sora dicsérte, mások mélyen elítélték. Ön melyik táborhoz tartozik?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

A mi szavazóink 88%-a és a véleményüket kifejtők is helyesnek tartották Zelenska megjelenését a Vouge-ban. Az érvelés tiszta. A háború nemcsak a fronton zajlik, hanem közvélemény formálásban is. A Vouge megjelenés széles elit réteget ér el, és jó eséllyel növeli és erősíti az Ukrajnát támogatók táborát.

A megjelenést azért tettük fel dilemmának, mert a nemzetközi sajtóban és közösségi médiában nagy volt a Zelenskát elitélő tábor is. Mivel itt nem jelent meg ilyen vélemény kifejtve, leírok én néhány ellenvéleményt is. A finomabbak, csak azt kérdőjelezték meg, hogy segíti-e Ukrajnát ez a megjelenés. Ízléses-e, hogy a a Frist Lady egy divatlap címlapján „pózol” miközben hazája népe a háborúban szenved. A hangosabbak azt vetették fel, hogy Zelenskiék hülyét csinálnak a támogatóikból, amikor a Vouge-gal fotóztatják magukat, miközben miliárdos támogatásokat kapnak. Bár senki nem ismert tényt, ami azt bizonyítaná, hogy fizetett hirdetés a megjelenés, még azzal is meggyanúsították őket, hogy a támogatásokból fizették.

Más kritikusok a First Lady szerepének méltóságával tartották összeegyeztethetetlennek a Vouge címlapján való megjelenést, alapvetően azon hagyományörző felfogás alapján, amit Kallo Miklos szellemesen írt le véleményében. Végül volt olyan politikus is, aki azon bukott ki, hogy egy First Lady széttett lábbal néz a kamerába.

Pedig a fotókon Zelenska nem “pózol”. Semmi túljátszott, “femme fatal” gesztus, nincs erős make up, fotoshop, se milliókat erő ruhák. A címlapon az ukrán parlament lépcsőjén ül Kievben (!) Homokzsákokkal megtámasztott oszlopok előtt. Laza, fekete nadrágban, lapos cipőben, egyszerű blúzban, a térdére könyökölve, és pont azzal az erőt sugárzó, eltökélt tekintettel néz egyenesen a kamerába, amit férfiak esetében a magabiztos, nyugodt erő vizuális jelképeként szoktak használni. A képeken ukrán designerek egyszerűségében elegáns ruháit viseli. A fotókat Ann Lebowitz, a világhírű fotóművész készítette, aki az elnök és a First Lady képein a küzdelem méltóságát jelenítette meg. A szöveg a harcról, szenvedésről és küzdelemről szól miközben személyes arcélt ad a First Ladynek. A férje mellett társként állõ erős asszonyét. A megjelenés így amellett, hogy a háború szörnyűségére hívja fel a figyelmet, azt a korszerű nyugati és egyben Európai női identitást sugározza, ami Zelenski narratíváját támogatja, miszerint Ukrajna Európához tartozik.

Zelenska a támadások után a BBC újságírójának azt nyilatkozta: „Milliók olvassák a Vouge-ot. Közvetlenül tudtam hozzájuk szólni. Abban hiszek, hogy fontosabb tenni valamit, amiért kritizálnak, mint semmit se tenni.”

Ugyanakkor érdemes idetenni egy Instragramm bejegyzést is, ami a vitaott címképet a konzervatív kritikusoktól eltérően elemzi:

A Botrány vagy nagyság bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Anna Sorokin évekig tudta átverni a New yorki elitet magát egy német milliomos lányának kiadva, aki művészeti alapítványt épít. Üres zsebbel érkezett, milliókat csalt ki áldozatairól és a pénzből évekig fényűző életet élt.Végül egy újságírónő buktatta le, aki nem tudta elhallgatni főnökei előtt az Anna kérésére, az újság bankkártyájáról kifizetett összegeket.Anna a börtönből eladta történetét a Netflixnek. A történetből Inventing Anna címen sorozat készült. Mi legyen a jogdíjjal?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

Micsoda csoda: e héten mindenkinek igaza lett így, vagy úgy. De talán senki se gondolta, hogy egy integritás történet lesz majd belőle.

A New yorki bírósági 4-12 év börtönre ítélte Annát. A helyi jogszabályok szerint az elítéltek nem szerezhetnek hasznot történetük publikálásából, hanem kötelezettek a károsultak kártérítésére használni. Az ítélet Annát 24 ezer dollár bírság és 275 ezer dollár kártérítés fizetésére kötelezte. Ezek kifizetése után azonban maradt még 22 ezer dollárja a 320 ezer dolláros Netflix jogdíjból.

Itt azonban nincs vége a történetnek. A börtönből is millió ötlete van pénzt keresni. Hírneve pedig pénzzé tehető. A szokásos social media aktivitásokon túl, talán két legérdekesebb ötlete képei és aláírt fehérneműi értékesítése. A börtönben kezdet alkotni, majd képeit Manhattanban, ez év márciusában „Free Anna Delvey” (ez volt az Amerikában használt neve) kiállításon kezdték értékesíteni. Műértők szerint abszurd érdeklődés támadt a darabonként 10 ezer dollár árú képekért. De talán még ennél is érdekesebb, hogy szintén a börtönből létrehozott egy NFT projektet a Netflix sorozat címével: „Reinventing Anna”, ami segítségével a rajongóinak ad el jogot ahhoz, hogy vele személyes kapcsolatba léphessenek, őt a börtönben meglátogassák, sőt „személyes tárgyaihoz” is hozzájuthassanak, amelyek között aláírt trikói és fehérneműi is szerepelnek.Nem kérdés, hogy ez a körülmények által kikényszerített pályamódosítás, de integritása feltételezhetően töretlen.

A Anna Sorokin bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Egy élelmiszerlánc felfüggesztette a Thailandról érkező kókusztej forgalmazását, mert kiderült, hogy majmokat tanítanak be a szüretelésre és a majmok „kényszermunkáját” erkölcstelennek tartja. Egy az állatok etikus bánásmódjáért küzdő szervezet is melléjük állt, azt nyilatkozva, hogy „erkölcsös ember nem támogathatja, hogy majmokat láncon tartsanak és betakarítógépnek használjanak.”Ön szerint etikus ez a gyakorlat?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

Ezen a héten számomra a legérdekesebb az volt, hogy a szavazók többsége az állatvédőkkel értett egyet. Akik kifejtették a véleményüket, nem. Ők azt írták, hogy a betanítástól és körülményektől függ. Valószínűleg jobb életük van a tevékenyen majomoknak, mint egy állatkerti ketrecben unatkozó társaiknak. Volt, aki azt is felvetette, hogy a vadon se okvetlenül paradicsom.

Elképzelhető, hogy van azok között, akik elutasították a kókuszdiót szedő majmokat olyan, aki teljesen leképzelhetőnek tartja, hogy egy rendőrkutya örömmel dolgozik? Vagy van esetleg olyan is, aki kutyája örömmel rohan, ha egy otthon betanított mutatványra kérik? Lehet, hogy ha másképp fogalmaztam volna meg a dilemmát és azt írtam volna, hogy etológusból lett vállalkozó majmokat tanított be arra, hogy a kókuszpálmákról ledobálják az érett kókuszokat, több lett volna a gyors, ösztönös válaszok között is a támogató?

A Majom-ügy bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Kérdés, hogy etikus-e a szülők részéről, akik nem akartak több gyermeket, hogy megszületett beteg gyermekük megmentése érdekében ezt a folyamatot vállalják?

A Facebook Play Integrity csoportban a szavazás eredménye a következő volt:

Bár a dilemma leírásában együtt szerepelt, teljesen igaza van Ringwald Gábornak, hogy nem mindegy, hogy a köldökzsinórvérből vagy csontvelőből nyert őssejt-, vagy szervdonor lesz-e a második gyermek. Az őssejt adomány esetén, a gyermek ugyanis nem károsodik. Persze ebben az esetben is dönthet úgy a szülő, hogy nem vállal egy második gyermeket, hogy megpróbálja megmenteni első gyermeke életét, vagy, hogy az embrió genetikai szűrését, vagy a mesterséges megtermékenyítést elutasítja. Érdekes, hogy a mi szavazóink nagyobb része nem a születés előtti orvosi beavatkozást utasították el vallási, vagy orvosetikai érvek miatt, hanem tisztán elvi álláspontot választottak: „gyermeket nem etikus eszköznek tekinteni”. A szavazók valamivel kisebb része etikusnak tartotta a második gyermek vállalását, mert esélyt ad az első életének megmentésére. Van-e ennél nyomósabb érv bármire egy szülőnek? És jelenti-e ez azt, hogy eszköznek fogják tekinteni a születendő gyermeket? Ad abszurdum, lemondanánk róla, az őssejt megszerzése után? Vagy egész életében „csak” az eszközt fogják látni benne? Vagy az első gyermekük megmentéséért egy másodikat is vállaló szülőkről inkább az feltételezhető, hogy mindent megtesznek, amit tudnak a gyermekeikért? És ahogy Káldos János írja pozitív identitást próbálnak építeni az első döntésből.

E dilemmának hatalmas irodalma van. Az ellenzők egyik érve a mi vitánkban is felmerült: a gyereket eszköznek használják. Úgy gondolom, ez nem az adott vészhelyzeten múlik, szülők hagyományosan hajlamosak eszköznek használni a gyereküket. Ez morális mentalitás kérdése, azt meg ne jogszabály döntse el.Az ellenzők másik általános érve, ami nálunk nem merült fel, hogy „dizájner bébik” gyakorlatához vezethet ez az eljárás. A veszély fennáll, de nem az ilyen esetek miatt, hanem mert sokan hajlamosak a „dizájnerségre” – gondoljunk csak arra az általános gyakorlatra, hogy a lány csecsemőktől megszabadulnak.

A harmadik ellenérv véleményünk szerint még ennél is megalapozatlanabb: az ilyen gyerek fizikailag és/vagy lelkileg sérül. Előállhat ilyen eset, de ehhez sem kell az itt taglalt eljárás. Gyerekek hátrányos megkülönböztetésének óriási kulturális hagyományai vannak.

Azt hiszem, hogy a „zsigeri” elutasítás jó példa Jonathan Haidt morálpszichológus gondolatmenetére, miszerint vannak konvencionális tabuk, amik ösztönösen ítéletre késztetnek bennünket, de nem tudjuk racionálisan megindokolni. Erre volt példa egy korábbi dilemmánk az incesztussal kapcsolatban.

A Életmentő testvérek bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Kate Clanchy – egy angol tanár, író és költő, aki évtizedekig tanított egy londoni szegény negyed állami iskolájában – 2019-ben publikálta életrajzi regényét „Gyerekekről, akiket tanítottam és arról, amit tőlük tanultam” címmel. Óriási siker volt. Őszinte, inspiráló írásként ünnepelték a kritikusok és még Orwell Díjat is nyert vele.

Később azonban támadások érték: a támadók egyes gyerekek bemutatását rasszistának és megbélyegzőnek tartották, és felháborodásuknak adtak hangot, hogy a kiadók világa nem veszi figyelembe az ő álláspontjukat és érzékenységüket. Az írónő rövid védekezési próbálkozása után, a kiadó bejelentette, hogy az író a „sajátos érzékenységű olvasók” javaslatai alapján javítani fogja a könyvet.

Ön mit gondol?

A Facebook-on a Play Integrity csoportban így szavaztak.

A szavazók és hozzászólók többsége az írói szabadságot védte. Mindössze 3 szavazó és egy hozzászóló tartotta jogosnak az igényt, hogy olvasói csoportok érzékenységére is tekintettel legyen az irodalmi mű szerzője és kiadója.

Bár a beszélgetésbe bekerült az etnográfia is, nem kérdés, hogy itt életrajzi regényről van szó. Egy olyan író tollából, aki egy londoni szegénynegyedben tanította azokat a gyerekeket, akikről ír. A tehetségesebbek irodalmi publikációit is támogatta, miközben ismert író és költőként publikált és számtalan irodalmi díjat nyert. Bár én nem olvastam a könyvet, de a szerző munkássága alapján feltételezem, az elfogadást és empátiát, és azt, hogy az alkalmazott leírások és jelzők a helyzetek érzékeltetését szolgálták. Nevek nélküli történetek, villanások emberi sorsokból és helyzetekből, amiből – ahogy a könyv címe is utal rá – az írónő úgy érezte, hogy tanult és gazdagodott.

A történet érdekessége szerintem nem is a hangos felháborodás. A kritika, ha párbeszédet indít, szintén a tanulást szolgálhatja. Számomra a rémísztó ebben a történetben az, hogy párbeszéd helyett, a kiadó és írónő is nyilvános bocsánatkérésre és a könyv javítására kényszerült. Ray Bradbury, a 451 fahrenheit szerzője írta, hogy sokféle módja van a könyvégetésnek.

A Írói szabadság? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

A dilemma lényege nyilván arra irányult, hogy egy eltérő normákat valló kultúrájú kisebbségnek alkalmazkodnia kell-e a befogadó ország jogrendjéhez, vagy megilleti az eltérő normák érvényesítésének szabadsága. Ez különösen a muszlim normák és különösen a nők jogait illető muszlim normák esetében kényes, innen van ez a viszonylag békés dilemma. Tehát ebből a szempontból nem lényeges az egyébként jogos észrevétel, amit sokak megtettek: más az államilag szentesített házasság és más az egyházi, pl. a katolikus is. Tehát a dilemma lényegét illetően elsöprő többséggel azon az állásponton voltak a szavazók, hogy a befogadó ország normarendjét kell tudomásul venni a kisebbségnek: 35-+16=51 szavazat. A normák megválasztásának teljes szabadsága mellett öten tették le a voksukat.

A dilemma ilyen megfogalmazása sarkító és leegyszerűsítő volt, így örömmel tapasztaltam, hogy a kommentálók körében elég alapos ismeretek vannak a finomságokat illetően. Érdemes ezért a Facebook csoportban a hozzászólásokat is elolvasni.

4Kinga DrBakó and 3 others

A Jogrend bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Megérdemli a dicsőségét jelképező szobor emlékművet vagy sem?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Ha csak a statisztikát nézzük, elsöprő a többsége azoknak, akik megbékélnek a szoborral: 25 szavazó azzal ért egyet, hogy a politikai teljesítménye felülírja a rabszolgatartáshoz való viszonyát, és további 14 szavazó ennek változatait támogatja, tízen a kontextusba helyezik, négyen Hulesch Bors kompromisszumos változatát támogatják, hogy a szobor maradjon egy tisztázó felirattal.

A kommentárok szokás szerint érdekesek. A magam részéről egy fonalat emelnék ki, ami több hozzászólásban is felbukkant. Ennek az a lényege, hogy azok az elvek, amiket akkor Jeffersonék az alkotmányba foglaltak és csak viszonylag korlátozott körre terjedtek ki – pl. a nőkre sem, ahogy Suhajda Virág megjegyzi –, mégis olyan szemléletváltozást indítottak el, ami további fejleményeket megalapozta a mai, még mindig távolról sem tökéletes világunkhoz. Tehát, hogy én is állást foglaljak: legyen Jeffersonnak szobra. Az pedig a tisztességes történelemoktatás feladata, hogy kellő megvilágításba helyezze. Inkább erre helyezném a hangsúlyt a szoborállítások és döntések helyett.

A Legyen szobra vagy se? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.