Készítettem egy nem egészen félórás, nyúlfarknyi bevezetést az etikai mérlegelésbe és integráns döntésekbe. 2 egyszerű dilemma van benne, és azokon keresztül bepillantás az etikai mérlegelésben, meg egy komolyabb dilemma, amin keresztül mutatok egy módszert is arra, hogyan lehet az inetgráns cselekvést egy nehéz dilemma helyeztben mérlegelni.

Mindez csak ízelítő a nemsokára megjelenő mélyebb kurzusaimhoz, amik etikai döntésekről, viselkedésetikai megközelítésről és etikai és integritásmenedzsmentről szólnak majd. Meggyőződésem, hogy alapvető gondolatokat adok át cég- és más szervezetek vezetéséhez, sikeres karrier és megelégedett, boldog élet építéséhez.

Elérhető a Webuni.hu oldalon a következő linken.

A Gyakorlati etika bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Mit tesz Ön?

A kérdésre adott szavazatok a Play Integrity játékban a Facebook-on:

És az összefoglaló:

Dilemmánkat, mint oly sokszor az életből vettük. Egy webshop „pókocska fújócskát” akciózott. A termék azt ígérte, hogy megöli a pókokat és 40 napon át biztosítja, hogy vissza se költözzenek. Az ajánlatra a Facebookon néhány olvasó felháborodva reagált.

A mi játékunkban a lepókbarátabb-nak azok a válaszok tűnnek – összesen 17 % – amelyek el elviselnék és hagynák a lakásban a pókokat, ha már beköltöztek.

A legnagyobb csoport, a szavazók (57%) és válaszolok több mint fele, megfogja/ná a pókokat és kivinné a kertbe. Ezzel a megoldással szemben Korbuly Ádám azt a tapasztalatát osztotta meg, miszerint alapos takarítás mellett is újra beköltöznek a pókok. Így e megoldás mellett lelkiismertünk nyugodt, de a dolog nincs elintézve, mert jó eséllyel néhány nap múlva érkezik a következő pók-csapat.

De hát erre is volt megoldás: kiviszem, majd befújom a helyüket. (6%) Jobb érzés a helyét fújni, mint a pókot. Kicsit olyan, mint az elszabadult vasúti kocsi esete, amire talán még sokan emlékeznek.

Mindössze 17 % választotta a spray által kínált kényelmes megoldást, ami megöli a pókot és elriasztja a következőket. Káldi Lívia meg a porszívót használja, ami ki tudja, hogy kellemesebb halál-e a szegény pókoknak.

Érdekes, hogy egyedül Regőczi Miklós vetette fel, hogy a pók veszélyes is lehet, de ő is csak közvetve egy betiltott pókbarát ausztrál rajzfilm esetét idézve.

A kommentekben, alapvetően pók-védő párbeszéd a vége felé, fordult ellenkező irányba: miért kellene a pólókat a lakásban másként kezelni, mint a fülbemászót, hangyát, muslicát, legyet meg egeret?Érdekes lenne kipróbálni, hogy milyen válaszok érkeznének, ha ebben a formában tennék fel a kérdést egy másik csoportnak. De ezt itt már nem lehet. Pedig érdekes tanulság lehetne a keretezés hatalmáról, ami etikai kérdések esetén is számottevő.

A Mi legyen a pókokkal? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Egy műgyüjtő böngészik egy régiségboltban. Rábukkan egy kisplasztikára, amiről úgy gondolja, hogy nagyon értékes műtárgy, sejti is az eredetét. Úgy saccolja, több százezer forintot érhet. Megkérdezi a műkereskedőt, hogy mennyit kér érte. A műkereskedő 15 ezer forintra tartja a kisplasztikát. A műgyüjtő szó nélkül megveszi. Etikusan cselekedett-e?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

A szavazatok jól tükrözték a gyakorlat során kialakult morált: az eladó etikusan járt el, mert a kereskedő szakmájába vág, hogy jól tudja felbecsülni a műtárgyat (87%). Ez egy nagyon pragmatikus felfogás, de azért nagyon finom etikai érzékű emberek érezhetnek benne egy kis önigazolást. Én ugyan tudom, hogy többet ér, de ha a profi ráfizet, úgy kell neki, én mosom kezeimet. Volt azért 11 százaléknyi szavazat, akik a mai normákhoz képest fokozottan etikus álláspontra helyezkedtek, vagy azzal, hogy „nem lett volna szabad visszaélni a kereskedő jóhiszeműségével”, vagy azzal, hogy reális alkut ajánlok. Azért megszólal a sztereotípia is: „Jóhiszemű műkereskedő? Mindig tanul az ember.”

A Üzleti becsület bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Ön egy tüdőgyógyász orvos, aki előrehaladott tüdőrákot diagnosztizált egy betegénél. A beteggel és a lányával beszélve azt tapasztalja, hogy a beteg is és lánya is tagadják, hogy komoly probléma volna. Ön előtt két lehetőség áll: részletes és pontos tájékoztatást ad a bajról, a súlyosságáról és a prognózisról; vagy nem mond ellen a beteg és lánya optimista önámításának. Ha nem ad teljes tájékoztatást, megfosztja őket a lehetőségtől, hogy a helyzet ismeretében hozzanak döntéseket. Ha teljes tájékoztatást ad, kockáztatja, hogy a kétségbeesés tovább ront az egészségügyi helyzetén. Hogyan dönt?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

Messze a legtöbben azon az állásponton voltak, hogy az orvos adja meg a protokoll szerinti teljes tájékoztatást és ne mérlegelje, hogy annak milyen hatása lehet a betegre és annak állapotára (61%). De lényegében ugyanez az attitűd jellemezte a második leggyakoribb döntést is (24%), mert a páciens ugyanúgy megkapja a teljes tájékoztatást, és csupán abban – a szerintem másodlagos dologban – dönthet, hogy ebből mit oszt meg a hozzátartozóival.

Ha most azt a megoldást is idevesszük, hogy a teljes tájékoztatás mellett támogatást is nyújt (10%), akkor a résztvevők 95%-a a teljes tájékoztatás mellett van. Ez az álláspont morálisan teljesen rendben van, erénye, hogy egyenjogú, szilárd, felnőtt emberként kezeli a beteget, szemben a hagyományos, paternalista felfogással.

Dicséretes ez a liberális felfogás, magam is közel állok hozzá. De azt hiszem, az élet és az emberi lélek ennél a felvilágosult, racionális világképnél kissé árnyaltabb. Ha egy középkorú családfenttartó, felelős beosztású emberről van szó, akkor erős érvek szólnak a teljes tájékoztatás mellett, hogy módja legyen elrendezni a családja, hivatása dolgait, mielőtt meghal, amennyiben terminálisnak bizonyul. Ám vannak kutatási eredmények, amelyek azt mutatják, hogy az önámítás önmagát beteljesítő jóslatként képes működni, és olykor az erős hit a felépülésben csakugyan átbillenti a beteget a kritikus ponton, míg, ha a reális prognózissal szembesítjük, akkor lehet, hogy eleve feladja, ami a negatív jóslatot teljesíti be. Nagyon nehéz megnyugtatóan felbecsülni, hogy akár egy rákos folyamat kimenetelében milyen hatása lehet az önszuggesztiónak. Ezért úgy gondolom, hogy ez egy valódi dilemma, és az orvos adott esetben mérlegelhet úgy, hogy meghagyja az optimista hitében a beteget, és esetünkben a vele összenőtt lányát. Persze nagy felelősség, és könnyebb lehet követni a szigorú protokollt, ami valószínűleg a betegek többsége esetében helyes eljárás, de nem vonnám meg az orvostól a mérlegelés lehetőségét.

A Teljes tájékoztatás bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Kérdés, hogy etikus-e a szülők részéről, akik nem akartak több gyermeket, hogy megszületett beteg gyermekük megmentése érdekében ezt a folyamatot vállalják?

A Facebook Play Integrity csoportban a szavazás eredménye a következő volt:

Bár a dilemma leírásában együtt szerepelt, teljesen igaza van Ringwald Gábornak, hogy nem mindegy, hogy a köldökzsinórvérből vagy csontvelőből nyert őssejt-, vagy szervdonor lesz-e a második gyermek. Az őssejt adomány esetén, a gyermek ugyanis nem károsodik. Persze ebben az esetben is dönthet úgy a szülő, hogy nem vállal egy második gyermeket, hogy megpróbálja megmenteni első gyermeke életét, vagy, hogy az embrió genetikai szűrését, vagy a mesterséges megtermékenyítést elutasítja. Érdekes, hogy a mi szavazóink nagyobb része nem a születés előtti orvosi beavatkozást utasították el vallási, vagy orvosetikai érvek miatt, hanem tisztán elvi álláspontot választottak: „gyermeket nem etikus eszköznek tekinteni”. A szavazók valamivel kisebb része etikusnak tartotta a második gyermek vállalását, mert esélyt ad az első életének megmentésére. Van-e ennél nyomósabb érv bármire egy szülőnek? És jelenti-e ez azt, hogy eszköznek fogják tekinteni a születendő gyermeket? Ad abszurdum, lemondanánk róla, az őssejt megszerzése után? Vagy egész életében „csak” az eszközt fogják látni benne? Vagy az első gyermekük megmentéséért egy másodikat is vállaló szülőkről inkább az feltételezhető, hogy mindent megtesznek, amit tudnak a gyermekeikért? És ahogy Káldos János írja pozitív identitást próbálnak építeni az első döntésből.

E dilemmának hatalmas irodalma van. Az ellenzők egyik érve a mi vitánkban is felmerült: a gyereket eszköznek használják. Úgy gondolom, ez nem az adott vészhelyzeten múlik, szülők hagyományosan hajlamosak eszköznek használni a gyereküket. Ez morális mentalitás kérdése, azt meg ne jogszabály döntse el.Az ellenzők másik általános érve, ami nálunk nem merült fel, hogy „dizájner bébik” gyakorlatához vezethet ez az eljárás. A veszély fennáll, de nem az ilyen esetek miatt, hanem mert sokan hajlamosak a „dizájnerségre” – gondoljunk csak arra az általános gyakorlatra, hogy a lány csecsemőktől megszabadulnak.

A harmadik ellenérv véleményünk szerint még ennél is megalapozatlanabb: az ilyen gyerek fizikailag és/vagy lelkileg sérül. Előállhat ilyen eset, de ehhez sem kell az itt taglalt eljárás. Gyerekek hátrányos megkülönböztetésének óriási kulturális hagyományai vannak.

Azt hiszem, hogy a „zsigeri” elutasítás jó példa Jonathan Haidt morálpszichológus gondolatmenetére, miszerint vannak konvencionális tabuk, amik ösztönösen ítéletre késztetnek bennünket, de nem tudjuk racionálisan megindokolni. Erre volt példa egy korábbi dilemmánk az incesztussal kapcsolatban.

A Életmentő testvérek bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Tavaly így egy bejelentő 50 millió dollárhoz jutott. Felmerült a kérdés, hogy jó-e és kell-e ez a rendszer és nem kontraproduktív-e?

A Facebook Play Integrity csoportjában így szavaztak:

A whistle blower említése most is – mint oly sokszor a régiónkban – előhívta a besúgók emlékét, de Bakos Béla gyorsan tisztázta a különbséget az „átkos” besúgója és a közérdekű bejelentő között, aki a törvénytelenségek feltárását segíti.

A másik kérdés, amit a hozzászólások tisztáztak a személyes kockázat és áldozatvállalás volt. Kalló Miklós több híres példát is említ (Elon Musk, Zuckerberg, John Oliver), akik komoly bosszút álltak az ő cégeik whistle blower-ein, és belinkelt egy angol Wikipéda bejegyzést is SLAPP (strategic lawsuit against public participation= stratégiai per közösségi részvétel ellen) ügyekről, vagyis olyan perekről, amiket a kritikus hangok és bejelentők megfélemlítésére, vagy tönkre tételére indítanak a kritizált hatalmasságok. A SLAPP gyakorlat annyira elterjedt, hogy egyre több országban hoztak már anti-SLAPP törvényeket és az Európai Unióban is vizsgálják egy anti-SLAPP irányelv kidolgozását a demokrácia és szólásszabadság védelmében.

Mivel úgy tűnik e héten komolyabb vita helyett egy tisztázó játékba kerültünk, én egy másféle forrást osztok meg, mint a hozzá szólók, ami ráadásul magyarul is hozzáférhető. A Serpico című film, amit ide is linkeltem, gyönyörűen mutatja be egy whistleblower sorsát, Al Pacinóval a fő szerepben. Ha bárkinek még kétsége van az áldozatról, nézze meg!

A A bejelentő jutalma bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Mit tenne Anna helyében?

a Facebook Play Integrity csoportban így szavaztak:

Legtöbben azt a megoldást pártolják, hogy Anna keresse meg a zsaroló főnökét és számoljon be a zsarolásról. De mi van, ha a zsaroló maga a főnök, fölötte legföljebb az a minisztérium van, amelytől hiába vár megoldást? Persze van praktikus megoldási javaslat, az aggregát. Mérnök kollégáim biztos tudnak olyan okot mondani, ami magyarázza, hogy a telep miért nincs alapból ellátva aggregáttal, de a morális kérdést ez nem oldja meg. A zsaroló tetten érése nem tűnik igazán életszerűnek. Kalló Miklós megoldása morális megoldás: az etika utilitárius elvét követve belemegy az alkuba, de értesíti a rendőrséget. Maradjunk ennyiben.

A Zsarolás közérdekből bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Képzelje el, hogy miniszterelnök. Országában már mindenki számára azonnal elérhető többféle covid oltás, mégis 60-70% között jelentősen lelassult a beoltott lakosság aránya. Az elmúlt hetekben drasztikusan nőni kezdtek a fertőzések, túlnyomó többségben az oltást elutasítók között. Újra fenyeget az egészségügy túlterhelése. Már le kellett állítani a halasztható műtéteket. Az intenzív ágyak 95%-át oltatlanok foglalják el.

Két alternatíva között kell döntenie.

• 1. Amikor szükséges lesz korlátozások bevezetése, azonos lépésekben korlátozza az oltottak, gyógyultak és tesztelt oltatlanok mozgását, vagy
• 2. az oltottaknak és gyógyultaknak több lehetőséget biztosít közösségi helyeken, mert ők lényegesen kevésbé járulhatnak hozzá az újabb hullámhoz.

Felteszem a szavazást is, mert ez a játék kialakult menete. Ugyanakkor ebben a kérdésben az álláspontok kifejtése lényegesen izgalmasabb lenne.

A Facebook csoportban a szavazás eredménye a követekző volt:

A túlnyomó többség, 24-en arra szavaztak, hogy amikor szükséges lesz korlátozások bevezetése, a lockdown csak oltatlanokra vonatkozzon. Az oltottak és gyógyultak szabadabban mozoghassanak. A legkézenfekvőbb érv emellett az álláspont mellett az volt, hogy most már 3,3 milliárd oltás után, bizonyított, hogy az oltottak lényegesen kisebb veszélyt hordoznak a közösségre, mert rendkívül ritkán fertőzőek, és maguk is ritkán betegszenek meg, és akkor is a túlnyomó többség betegsége enyhe. Bécsben a tegnapi adatok szerint például az intenzív osztályokon ápoltak kevesebb, mint 5%-a oltott. Ők mind súlyos előzetes betegségben szenvedtek, ami miatt nem hatott megfelelően az oltás.

Felmerült a megkülönböztetés mellett az is érvként, hogy a kényelmetlenség az oltás felé terelheti a hezitálókat. Egy friss osztrák kutatás szerint a nem oltottaknak pont fele az aktív oltásellenes, a másik fele hezitál. És az 1,1 millió hezitáló meggyőzése elegendő lenne ahhoz, hogy a helyzet a nyájimmunitás felé mozduljon. A meggyőzésre pedig az országok egy része mindazokat az eszközöket alkalmazza, amiket Fábián Judit javasol. Pártpolitika semleges tanácsadó szakértői grémium, széles politikai konszenzuskeresés szigorítások előtt, folyamatos korrekt tájékoztatás, aktív kommunikáció…. Úgy tűnik ez se elég sok helyen.

De nézzük a másik oldalt is. 4-n arra szavaztak, hogy minden állampolgár azonos szabályok alá essen, amikor újra lezárások lesznek. Emellett az álláspont mellett csak Fabián Judit írt érveket. Az egyik az „egyenlő bánásmód” volt. Egyenlő bánásmód a nem egyenlő veszélyt hordozókkal szemben. A másik érv az volt, hogy – mivel az oltásellenzők kvázi „szabadságharcosként” érzik magukat – nagyon sérelmeznék, ha bármilyen jogtól megfosztanák őket. És – ahogy Kalló Miklós írja –valószínűleg diszkriminációt kiáltatnának, látszólag vállalhatatlanná bélyegezve az intézkedést. Ezt érdemes tisztázni, ahogy a hozzászólók is megtették: a „diszkrimináció” nem varázsige. Bár a szabad döntés, alapvető emberi jog, az államnak joga állampolgárai testi épsége érdekében bizonyos jogokat korlátozni. Így indokolt esetben a kötelezés és akár a diszkrimináció is megengedett.

De mik lehetnek indokok, amik itt és másutt még felmerültek? A covid nem emberek magánügye, hanem egy pandémia, ami csak közösségi cselekvéssel győzhető le. A felelőtlen egyén nemcsak magát sodorja veszélybe. A gyerekeket még nem lehet oltani és egyre többen fertőződnek meg. Őket csak a felnőttek oltása védi egyelőre. Versenyt futunk a vírussal: bármikor mutálódhat és akár olyan mutáns is megjelenhet, ami ellen az oltás se véd. Így az oltatlan az oltottat is veszélybe sodorhatja. A túlterhelt egészségügy miatt sokan más betegségben halnak meg úgy, hogy esélyük lett volna még az életre. Szakértői becslések szerint, ha elérhetnénk a 85-90% oltottságot, 2 hónap alatt túl lehetnénk ezen a feszült, készenléti helyzeten. Ha marad a 60-70 %, akár még három évig is kínlódhatunk és még nagyon sok cég, ember, család tönkre mehet.

Tudom, megtörtem a semleges összefoglalók hagyományát, de remélem ebben az esetben mindenki megbocsájtja.

A Lockdown oltatlanoknak? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A probléma, hogy biológiai anyja születése után lemondott róla. A beteg nő sose ismerte anyját, és semmit sem tud róla. Viszont a különleges helyzetre tekintettel hatósági nyomozással megtalálták a biológiai mamát, aki apáca, és felkérték véradásra, úgy, hogy kilétét továbbra is teljesen titokban tarják. Az anya visszautasította a véradást.

A hír óriási felháborodást váltott ki a helyi közösségi medián. Sokan azt követelték, hogy a bíróság kötelezze a biológiai anyát a véradásra. Mások szerint ha nem ad vért, gyilkosság miatt kellene bíróság elé állítani.

Ön mit javasol?

A szavazás eredmény e Facebookon a Play Integrity csoportban.

Bár 12-en arra szavaztak, hogy bíróság kötelezze az anyát a véradásra, a többség – a látszólag érthetetlen döntés ellenére – egyetért a joggal abban, hogy nem kötelezhető valaki orvosi beavatkozásra. Bár ennél az esetnél akár komolyan lehetne érvelni a szabály oldása és a kötelezés mellett is, ahogy többen írták, az alapvető jogot a testünk feletti rendelkezésre nem lehet felülírni.

Szellemes volt a Facebook-on Kalló Miklós hozzászólása is, aki a sok erkölcsetikai érv mellett egy következményetikai érvet is felvet: ha kivételt tennénk, akkor hol szabnánk határt? „Mi van, ha kapunk egy végzést, hogy orvosi leleteink elemzése alapján a bíróság arra kötelez, hogy fél vesénket adjuk oda X. Y.-nak, akinek az életét mentené meg a biológiailag kompatibilis szervünk?”

A többen azt írták a facebook-on, hogy a kötelezésen kívül minden eszközt bevetnének az anya meggyőzésére. Pontosan ez történt ebben az esetben is. A rákos nő mindent bevetett kezdettől, hogy biológiai anyját megtalálja. Bíróság, levéltár, nyílt levél újságokban, közöségi médiában… Majd mikor megkapta a választ, hogy az anya visszautasította a kérést, megírta második szívhez szóló nyílt levelét írt neki. Nem megítélve, hanem tisztelettel és kérve, és küzdve. Mivel ekkorra már komoly visszhangja volt az ügynek a közösségi médián is, a nyílt levél nemcsak a szülőhelye, Como, körüli lapokba, hanem az országos médiába is bekerült. Mivel a mamát nem ismerem, csak az újságokat olvasom, nem tudhatom mi változtatta meg az anya álláspontját, de két héttel az első levél után megjelent a hír, hogy az anya végül megváltoztatta véleményét és adott vért. Daniela, a rákos nő így szerzett magának esélyt a túlélésre, és hogy saját lányát felnevelje.

A Véradásra kötelezés bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Az ingyenes tesztelés fontosságában addig mindenki egyetértett, amíg nem volt elég oltás. Most, azonban már mindenki számára elérhető az ingyen oltás akár előre jelentkezés nélkül is. Oltó buszok cirkálnak, oltópontok létesültek bevásárló központokban, és vannak városok, amelyek az oltást a fiatalok találkozó helyeire viszik (strandokra, diszkóba, klubokba), hogy minél könnyebbé tegyék az oltást, annak, aki hajlandó. Mégis sokan vannak, akik nem fogadják el az oltást.

Ebben a helyzetben politikai vita indult. Az egyik álláspont szerint be kellene szüntetni az ingyenes tesztet azok számára, akik olthatóak lennének. Aki nem akar oltást viselje legalább a tesztelés költségét, ami az oltatlanok számára jelenleg sok helyre a belépés feltétele. A másik tábor az ingyen teszt fenntartása mellett érvel, mert azzal a jelenleg az esetek 50%-át kitevő tünet mentes esetek is karanténba kerülnek.

Ön melyiknek adna igazat?

A Facebookon a Play Integrity csoportban 14-en arra szavaztak, hogy fenn kell tartani az ingyen tesztelést mindenki számára, hogy mind több esetet ki lehessen szűrni. 12-en padig arra, hogy ha valaki nem fogadja el az ingyen oltást, viselje a tesztelés költségét.

Így közel azonos volt e héten a szavazók két tábora. Kettővel többen tartanák fenn az ingyen tesztet, és az álláspontokat kifejtők is emellett érveltek. Balogh Gábor racionális gondolatmenete hibátlan: nem kérdés, hogy a tesztelésből nyert információ értéke meghaladja a tesztelés költségét, így azt közpénzből fedezni védhető. Különösen addig volt ez így, ameddig nem volt elegendő oltás, hiszen akkor ez volt ez egyik eszköz a fertőzések csökkentésére. Most azonban a tesztnél hatásosabb az oltás. Sőt a nagy arányú oltás az egyetlen remény a covid leküzdésére.

Érdekes módon a másik táborból senki nem fejtette ki a véleményét. Feltételezhető, hogy közülük többen nem büntetésnek tekintették a költségtérítést – mint ahogy Molnár István feltételezte – hanem az oltást visszautasító döntés következményeként. Mások, vélhetően abban is reménykedhettek, hogy ha drága dolog visszautasítani az oltást, többen szánják rá magukat. Így nő az esély, hogy egyre kevesebb bajt okoz a covid mindannyiunknak.

Az Európában egyik letöbbet ingyenesen tesztelő Ausztriában még nincs végleges döntés. Németország már döntött, hogy októberben megszüntetik az ingyen tesztet azok számára, akik olthatóak lennének. Egyik ország se teszi általánosan kötelezővé a covid oltást, de a tesztelés költségét ráterheli az elutasítókra. Márpedig az oltatlanok teszt nélkül ebben a két országban egyre kevesebb helyre léphetnek be. Ugyanakkor a kórházi ápolást továbbra is a közösség viseli annak ellenére, hogy a kórházak terhelését már túlnyomó többségben a nem oltottak okozzák. Ez abszolút egybecseng azzal, hogy dohányosok, alkoholisták….. önrombolók kezelésekor se kérdezi senki, hogy tehetett volna-e az illető bármit azért, hogy az állapotát elkerülje.

A Covid teszt dilemma bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.