Mit lehet tenni? Megoldás lehet, ha a platformok megszüntetik a bejegyzések anonimitását, mondván, hogy ha valaki közzé teszi a véleményét, akkor vállalja érte a felelősséget. Ez alól csak az indokolt segélykérések vagy a bűncselekményről szóló közérdekű bejelentések lehetnek kivételek.

Mit gondol egy ilyen megoldásról?

A Facebook Play Integrity csoportjában nagyszerű vita alakult a kérdésről, amit a következő linken olvashat.   Ugyankkor szavaztak is az emberek:

Az összegzésben Siklki István a köveztkezőket írta:
Nagyon tartalmas hozzászólások kísérték a dilemmát, már ezért megérte bedobni. Az alapvető attitűdöt a véleményért vállalandó felelősség határozta meg, a szavazók 73 %-a a névvel és ellenőrizhetően hiteles bejegyzések mellett voksolt. Mindössze 14 % volt azon az állásponton, hogy libertárius attitűddel semmiféle cenzúra ne érvényesülhessen. Érdekes szál volt a hozzászólásokban, hogy mennyire lehetséges megvalósítani az érdemi és társadalmilag eredményes cenzúrát és hogy ebben az MI mekkora segítség lehet. Ha jól értem az álláspont az, és ezzel egyet is értek, hogy az MI nem ad megoldást, de jelentős segítség az emberi döntéshozók számára ebben a kényes kérdésben.

A A vélemény felelőssége bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Ön mit gondol?

A Faceboo Play Integrity csoportjában a résztvevők így szavaztak:

És az összegzés:
Nem sok mindent kell összegezni, a szavazók 95 százaléka indokoltnak ítélte a tanárok tiltakozását. Egy kérdés merült fel Cékus Jób részéről: Ez erkölcsi vagy jogi kérdés? A magam részéről elválaszthatatlannak tartom a jogot az erkölcstől.

A A tanárok felelőssége bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A gyermekmunka sérti a gyermekek jogait (ENSZ) az egészséges élethez és oktatáshoz, és károsítja őket. A gyermekmunka szabályozása a jóléti társadalmakból indult, de ennek ellenére a jóléti társadalmakban is jelen van. Az UNICEF szerint Magyarországon elsősorban az építőiparban és a vendéglátásban. Főleg szír, afgán és iráni fiatalokat sújt a gyakorlat, akik általában a keresetük javarészét hazaküldik, itt pedig gyakorlatilag éheznek.

Egy civil kezdeményezés a gyermekmunkát alkalmazó vállalkozások listázására és bojkottjára mozgósít. Csatlakozik hozzá?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

Az alapokban mindenki egyetértett. Gyermeknek helye jó iskolában van, ami fejlődését későbbi érvényesülését segíti, és nem munkahelyen. Különösen nem rossz munkakörülmények között, alulfizetett munkában. Azt se vonta kétségbe senki, hogy a gyermekmunkások túlnyomó többsége azért dolgozik, mert neki és családjának nincs más lehetősége a megélhetéshez.

Így persze a társadalmi mérlegelés szintjén, mindenki egyetért abban, hogy jó lenne a gyermekmunka megszüntetése, de ehhez szükséges lenne, hogy a családok és „gyermekek ne potyogjanak ki a szociális háló lyukain”, ahogy Kalló Miklós írja. Ekkor rendben van a tiltás, bojkott. Varga Géza kicsit megengedőbb: ő társadalmi felelőségnek legalább a dolgozó gyermek érdekvédelmét tartja a munkáltatójával szemben. Akárhogy is, érdekes volt, hogy bár a szavazók közül a legtöbben a bojkott mellé álltak, a hozzászólások mind a probléma gyökereiről és hatásairól szóltak. Úgy tűnik, hogy a hozzászólók számára nem a tiltás vagy bojktott a fő kérdés, hanem a társadalmi helyzet megváltoztatása, ami védtelenné teszi a gyerekeket.

Érdekes elágazás volt Káldos János hozzászólása, hogy a gyermekmunka lenyomja a munkaerő árát, így tendenciaként a gyermekmunkások családjai, és a társadalom más kiszolgáltatott csoportjai rosszabb helyzetbe kerülnek. Ezzel szemben a gyermekmunka visszaszorulása nemcsak a munkabér emelkedésével, de a termelékenység javulásával is együtt jár.

Ezen a ponton a kérdés, ami alapvetően gyermek- és emberi jogi és méltányossági kérdésnek tűnt sokkal kerekebb fenntarthatósági dimenzióba került, amiben gazdasági, társadalmi és környezeti kérdéseket egymás összefüggésében vizsgálunk. Az erkölcsetikai érv a méltányos életkörülmények és lehetőségek mellett érvel. A következmények mérlegelése azt is megmutatja, hogy az inkluzív társadalmi stratégia jobb gazdasági eredményt is hozna. Nemcsak erkölcsetikai kérdés a gyermekmunka, amit erkölcsös ember bojkottál, hanem olyan társadalmi-gazdasági ügy, aminek megoldásait ebben komplexebb fenntartható fejlődési mezőben kell felvállalni. Általában nem is oldódik meg sajnos olyan helyeken, ahol nincs elköteleződés emellet.

A A gyermekmunka tilalma bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Egy új országban létesítesz leányvállalatot. Nagyon fontos új piachoz tudsz jutni a helyi vállalatodon keresztül. Viszont kiderült, hogy az adott ország szokásai szerint a nők a gyermekvállalás után általában visszalépnek a hivatásos karriertől. Ennek két következménye van. 1. Azoknak a fiatal nőknek, akik a gyermekvállalást és hivatásos karriert egyszerre szeretnék választani bátran ki kell állniuk választásuk mellett – akár családjukkal szemben is; 2. az országban nem állnak rendelkezésre azok az állami támogató intézmények és pénzügyi támogatások, amik ezeknek a nőknek akár közel hasonló lehetőségeket teremtenének.

Nehéz döntés előtt állsz. Bevállalod, hogy mindazokat a támogatásokat te szervezed és finanszírozod, amiket a fejlett nyugati világban az államok biztosítanak annak érdekében, hogy ebben az országban is egyenlő esélyt biztosíts a nőknek a vállalatodban?

A facebookon a Play Integrity csoportban így szavaztak:

Ez volt az első olyan dilemma, amire csak szavazatok érkeztek. A szavazók nagy része, amellett döntött, hogy a cég forrásaiból biztosít olyan támogatást, ami legalább részben kiegyensúlyozza a nők terheit annak érdekében, hogy a férfiakkal összemérhetőbb esélyeik legyenek a munkára és előmenetelre. Nem kérdés, amennyiben komolyan veszi a cég azt, hogy törekszik egyenlő esélyeket teremteni a nőknek, ezek szükséges feltételek. Így a cég integritása megőrzésének feltétele és ha tényleg nagyon jó új piac nyílik, ez a költség könnyen bele is férhet a cégnek.

Ráadásul számtalan elemzés mutatja, hogy nagyon sok pozitív hatása van annak, amikor a munkatársak hisznek a cég etikus vezetésében. Erről korábban írtunk itt az Integritás blogon is.

Másik érdekes elemzés az Ethhisphere által évente publikált Etikai Prémium-a, ami azt méri, hogy az etikus tőzsdei cégek hozama mennyivel haladja meg az átlagot. Az elmúlt 5 éveben ez az etikai prémium 7,1% volt. Emellett az is feltételezhető, hogy az ESG (Environmental-Social-Governance) jelentések előtérbe kerülésével a befektetői oldalról is erősödik az etikai késztetés.

Persze az sem kérdés, hogy bármi, amit a dilemmában szereplő cég tesz, bár szükséges feltétele az egyenlő esélyeknek, de továbbra sem valósítja meg a nők egyenlő lehetőségeit olyan társadalmi környezetben, ahol a nők munkája és esetleges karrierje nem elfogadott. A társadalmi környezet és elvárások megváltoztatása azonban már messze kívül esik a cég lehetőségein.

3-an bár érveket nem írtak, de azt tartották etikusnak, ha a cég elfogadja az ország szokásait. Ez is teljesen védhető álláspont, miszerint akkor lépjen be a cég az új piacra, ha annak normáit el tudja fogadni és külső szereplőként ne próbáljon társadalmi változást támogatni. Mert hát jó esély van rá, hogy munkában sikeres asszonysorsok mintát szolgálhatnak hezitáló fiatal nőknek. Megmutatják, hogy abban az országban is lehetséges munkát és gyermekvállalást összeegyeztetni. Az ilyen helyi példáknak és helyi mintaképeknek pedig erősebb hatása lehet, mint a nemzetközi gyakorlatoknak. Ráadásul olyan intézkedések, amelyek a helyi szokásokból kitörő nőket támogatják ellenszenvet is szülhetnek a cég ellen. És persze – hasonlóan a szeptember elejei Projektvezető dilemmához – az is kérdés, hogy mennyire tud majd eredményesen dolgozni egy a helyi szokásokból kilépő nő, különösen, ha olyan, magasabb pozícióba kerül, ahol külső partnerekkel is kell dolgoznia.

A szeptemberi dilemma egy valós eset volt. Ott a cég visszalépett a projekttől. Az eheti eset kitalált, így az összefoglalónak nincs meglepő csattanója. Pár percet gondolkodni a kérdésen talán mégis érdemes volt.

A Egyenlő bánásmód? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Tavaly így egy bejelentő 50 millió dollárhoz jutott. Felmerült a kérdés, hogy jó-e és kell-e ez a rendszer és nem kontraproduktív-e?

A Facebook Play Integrity csoportjában így szavaztak:

A whistle blower említése most is – mint oly sokszor a régiónkban – előhívta a besúgók emlékét, de Bakos Béla gyorsan tisztázta a különbséget az „átkos” besúgója és a közérdekű bejelentő között, aki a törvénytelenségek feltárását segíti.

A másik kérdés, amit a hozzászólások tisztáztak a személyes kockázat és áldozatvállalás volt. Kalló Miklós több híres példát is említ (Elon Musk, Zuckerberg, John Oliver), akik komoly bosszút álltak az ő cégeik whistle blower-ein, és belinkelt egy angol Wikipéda bejegyzést is SLAPP (strategic lawsuit against public participation= stratégiai per közösségi részvétel ellen) ügyekről, vagyis olyan perekről, amiket a kritikus hangok és bejelentők megfélemlítésére, vagy tönkre tételére indítanak a kritizált hatalmasságok. A SLAPP gyakorlat annyira elterjedt, hogy egyre több országban hoztak már anti-SLAPP törvényeket és az Európai Unióban is vizsgálják egy anti-SLAPP irányelv kidolgozását a demokrácia és szólásszabadság védelmében.

Mivel úgy tűnik e héten komolyabb vita helyett egy tisztázó játékba kerültünk, én egy másféle forrást osztok meg, mint a hozzá szólók, ami ráadásul magyarul is hozzáférhető. A Serpico című film, amit ide is linkeltem, gyönyörűen mutatja be egy whistleblower sorsát, Al Pacinóval a fő szerepben. Ha bárkinek még kétsége van az áldozatról, nézze meg!

A A bejelentő jutalma bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A szavazás eredménye a Facebookon a Play integrity csoportban:

Ami a statisztikát illeti, három körülbelül egyforma csoport alakult ki: akik a „ne ölj” parancsolatot követik, akik vállalják az ellenséges politikus likvidálását és akik kitérnek („készülök az ország védelmére”).

A hozzászólások ugyanakkor igen alapos gondolatmeneteket tartalmaznak, és itt már csak két változat vitázik egymással: az etikai „ne ölj” és a pragmatikus. A kérdés nyilván kiélezhető, ha az ember a Hitler elleni merénylet lehetőségét mérlegeli, teszem azt egy lengyel vezető fejével.

A Merénylet bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

A Facebookon a Play Integrity csoportban így szavaztak:

A szavazatok döntő többsége a visszaléptetés mellett szólt, bár az érvek eltérőek voltak a hozzászólások tanúsága szerint. Persze volt, aki huncutul abba kötött bele, hogy nem a kampány vezetőjének a kompetenciája a visszaléptetés, de azt hiszem, ez szőrszálhasogatás. Ami érdemi dilemma volt a hozzászólásokban, hogy a párt stratégiája inkább a hosszú távra szól, és akkor az erkölcsi tisztaság a súlyosabb szempont, vagy rövid távú szavazatmaximalizálás a cél, akkor megengedhető a félrenézés, hacsak nem túl nagy a lebukás veszélye. Összességében a magam részéről a hosszú távú gondolkodás híve vagyok, ezért a feddhetetlenség imázsát tartanám szem előtt a szavazók túlnyomó többségével egyet értve.

A Pragmatika vagy etikusság? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Ön mit tenne?

A Facebook Play Integrity csoportjában így szavaztak:

Mindössze 5-en szavaztak csak arra, hogy a piacra bíznák, mindenki más, vagy tiltaná az elektromos cigaretták fiatalok számára történő értékesítését, vagy a fogyasztóvédelmet általánosságban erősítené.

A hozzászólásokból azonban kiderült, hogy az az alternatíva, amire a messze a legtöbben szavaztak – hogy korhatárossá kell tenni az e-cigaretta vásárlását – már megtörtént.  Csak éppen nem tartják be se az árusitok, se a használók. Így alakulhattak a szörnyű számok.

Egy alternatíva „maradt talpon”: Tikk László szigorúan büntetné „a tudatosan megtervezett addikciót, illetve a nem szándékos addikció elhallgatását, fenntartását.” Erről szól az opoid botrány és úgy tűnik efelé indult az e-cigarettával kapcsolatos szabályozás újragondolása, amikor Amerikában az FDA megrendelte azt a tanulmányt, amiből a dilemmában idézett számok származnak. 

A Elektromos cigaretta bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Képzelje el, hogy miniszterelnök. Országában már mindenki számára azonnal elérhető többféle covid oltás, mégis 60-70% között jelentősen lelassult a beoltott lakosság aránya. Az elmúlt hetekben drasztikusan nőni kezdtek a fertőzések, túlnyomó többségben az oltást elutasítók között. Újra fenyeget az egészségügy túlterhelése. Már le kellett állítani a halasztható műtéteket. Az intenzív ágyak 95%-át oltatlanok foglalják el.

Két alternatíva között kell döntenie.

• 1. Amikor szükséges lesz korlátozások bevezetése, azonos lépésekben korlátozza az oltottak, gyógyultak és tesztelt oltatlanok mozgását, vagy
• 2. az oltottaknak és gyógyultaknak több lehetőséget biztosít közösségi helyeken, mert ők lényegesen kevésbé járulhatnak hozzá az újabb hullámhoz.

Felteszem a szavazást is, mert ez a játék kialakult menete. Ugyanakkor ebben a kérdésben az álláspontok kifejtése lényegesen izgalmasabb lenne.

A Facebook csoportban a szavazás eredménye a követekző volt:

A túlnyomó többség, 24-en arra szavaztak, hogy amikor szükséges lesz korlátozások bevezetése, a lockdown csak oltatlanokra vonatkozzon. Az oltottak és gyógyultak szabadabban mozoghassanak. A legkézenfekvőbb érv emellett az álláspont mellett az volt, hogy most már 3,3 milliárd oltás után, bizonyított, hogy az oltottak lényegesen kisebb veszélyt hordoznak a közösségre, mert rendkívül ritkán fertőzőek, és maguk is ritkán betegszenek meg, és akkor is a túlnyomó többség betegsége enyhe. Bécsben a tegnapi adatok szerint például az intenzív osztályokon ápoltak kevesebb, mint 5%-a oltott. Ők mind súlyos előzetes betegségben szenvedtek, ami miatt nem hatott megfelelően az oltás.

Felmerült a megkülönböztetés mellett az is érvként, hogy a kényelmetlenség az oltás felé terelheti a hezitálókat. Egy friss osztrák kutatás szerint a nem oltottaknak pont fele az aktív oltásellenes, a másik fele hezitál. És az 1,1 millió hezitáló meggyőzése elegendő lenne ahhoz, hogy a helyzet a nyájimmunitás felé mozduljon. A meggyőzésre pedig az országok egy része mindazokat az eszközöket alkalmazza, amiket Fábián Judit javasol. Pártpolitika semleges tanácsadó szakértői grémium, széles politikai konszenzuskeresés szigorítások előtt, folyamatos korrekt tájékoztatás, aktív kommunikáció…. Úgy tűnik ez se elég sok helyen.

De nézzük a másik oldalt is. 4-n arra szavaztak, hogy minden állampolgár azonos szabályok alá essen, amikor újra lezárások lesznek. Emellett az álláspont mellett csak Fabián Judit írt érveket. Az egyik az „egyenlő bánásmód” volt. Egyenlő bánásmód a nem egyenlő veszélyt hordozókkal szemben. A másik érv az volt, hogy – mivel az oltásellenzők kvázi „szabadságharcosként” érzik magukat – nagyon sérelmeznék, ha bármilyen jogtól megfosztanák őket. És – ahogy Kalló Miklós írja –valószínűleg diszkriminációt kiáltatnának, látszólag vállalhatatlanná bélyegezve az intézkedést. Ezt érdemes tisztázni, ahogy a hozzászólók is megtették: a „diszkrimináció” nem varázsige. Bár a szabad döntés, alapvető emberi jog, az államnak joga állampolgárai testi épsége érdekében bizonyos jogokat korlátozni. Így indokolt esetben a kötelezés és akár a diszkrimináció is megengedett.

De mik lehetnek indokok, amik itt és másutt még felmerültek? A covid nem emberek magánügye, hanem egy pandémia, ami csak közösségi cselekvéssel győzhető le. A felelőtlen egyén nemcsak magát sodorja veszélybe. A gyerekeket még nem lehet oltani és egyre többen fertőződnek meg. Őket csak a felnőttek oltása védi egyelőre. Versenyt futunk a vírussal: bármikor mutálódhat és akár olyan mutáns is megjelenhet, ami ellen az oltás se véd. Így az oltatlan az oltottat is veszélybe sodorhatja. A túlterhelt egészségügy miatt sokan más betegségben halnak meg úgy, hogy esélyük lett volna még az életre. Szakértői becslések szerint, ha elérhetnénk a 85-90% oltottságot, 2 hónap alatt túl lehetnénk ezen a feszült, készenléti helyzeten. Ha marad a 60-70 %, akár még három évig is kínlódhatunk és még nagyon sok cég, ember, család tönkre mehet.

Tudom, megtörtem a semleges összefoglalók hagyományát, de remélem ebben az esetben mindenki megbocsájtja.

A Lockdown oltatlanoknak? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.

Kate Clanchy – egy angol tanár, író és költő, aki évtizedekig tanított egy londoni szegény negyed állami iskolájában – 2019-ben publikálta életrajzi regényét „Gyerekekről, akiket tanítottam és arról, amit tőlük tanultam” címmel. Óriási siker volt. Őszinte, inspiráló írásként ünnepelték a kritikusok és még Orwell Díjat is nyert vele.

Később azonban támadások érték: a támadók egyes gyerekek bemutatását rasszistának és megbélyegzőnek tartották, és felháborodásuknak adtak hangot, hogy a kiadók világa nem veszi figyelembe az ő álláspontjukat és érzékenységüket. Az írónő rövid védekezési próbálkozása után, a kiadó bejelentette, hogy az író a „sajátos érzékenységű olvasók” javaslatai alapján javítani fogja a könyvet.

Ön mit gondol?

A Facebook-on a Play Integrity csoportban így szavaztak.

A szavazók és hozzászólók többsége az írói szabadságot védte. Mindössze 3 szavazó és egy hozzászóló tartotta jogosnak az igényt, hogy olvasói csoportok érzékenységére is tekintettel legyen az irodalmi mű szerzője és kiadója.

Bár a beszélgetésbe bekerült az etnográfia is, nem kérdés, hogy itt életrajzi regényről van szó. Egy olyan író tollából, aki egy londoni szegénynegyedben tanította azokat a gyerekeket, akikről ír. A tehetségesebbek irodalmi publikációit is támogatta, miközben ismert író és költőként publikált és számtalan irodalmi díjat nyert. Bár én nem olvastam a könyvet, de a szerző munkássága alapján feltételezem, az elfogadást és empátiát, és azt, hogy az alkalmazott leírások és jelzők a helyzetek érzékeltetését szolgálták. Nevek nélküli történetek, villanások emberi sorsokból és helyzetekből, amiből – ahogy a könyv címe is utal rá – az írónő úgy érezte, hogy tanult és gazdagodott.

A történet érdekessége szerintem nem is a hangos felháborodás. A kritika, ha párbeszédet indít, szintén a tanulást szolgálhatja. Számomra a rémísztó ebben a történetben az, hogy párbeszéd helyett, a kiadó és írónő is nyilvános bocsánatkérésre és a könyv javítására kényszerült. Ray Bradbury, a 451 fahrenheit szerzője írta, hogy sokféle módja van a könyvégetésnek.

A Írói szabadság? bejegyzés először Dr. Pallai Katalin | Vezető képzés | Etikus vezetés | Szervezetfejlesztés-én jelent meg.