Ma sétáltam a bécsi utcán és észrevettem, hogy rendezett palántasorok helyett vidám, mezei virágokat telepítettek a városba. A vadvirágok buja boldogsága inspirált nénány gondolat kontrolról és szabadságról. Avagy mit érdemes kontrolálni és mit nem?
Szokás volt a városban palántát növényeket kiültetni díszítésnek. Meg hát a golfpálya tökéletességét célzó füvet telepíteni. Elegánsak tartották. A gazdagság és a rendezettség szimbóluma volt. Azt a hatalmat is mutatta, hogy művi dolgokkal tudjuk kontrollálni a környezet. És gazdagok vagyunk és erre is van pénz.
Bécsben új stratégia indult: ott ahol két éve még palántákat ültettek egyenként most vidám mezei virágok burjánzanak. Olcsóbb egyszerűbb, vidámabb és még hasznosabb is, mert a bogaraknak és más élőlényeknek is alkalmasabb közeg. Olcsó mert évelő növényeket telepítenek ki, szép és vidám mint egy buja rét. Ráadásul sokkal ellenállóbb, mint akár a rövidre vágott fű, akár a palánták. Túléli a szárazságot.
Mi kellett ehhez? Egy régi hiedelem felülvizsgálata. Átlépni azon, hogy szép az, ami rendezett, kontrollált, tervezett drága gazdag. Ettől lesz elegáns a városunk.
Miközben élveztem a látványt, elgondolkodtam, hogy hány ilyen dolog van, ahol kontrollálunk, ahelyett hogy hagynánk? Ahol a jóízlés, jómodor azt jelenti, ami régóta kialakult, ahelyett, hogy őszinték lennénk, vagy megnéznénk hogy mi lenne mindenkinek jó.
Például mennyire jó volt, az amikor hirtelen megváltozott a szabály és levettük a szűk kosztümöt a magassarkút és kényelmes ruhában és cipőben mehetünk dolgozni. Ettől nem csorbul a komolyságom vagy az értékem mások szemében. Sőt, nagyobb értéket tudok termelni mert kényelmesebben, jobb állapotban vagyok.
Ráadásul jobban tudunk egymásra figyelni, mert nem a díszeket nézzük, hanem azt, aki szemben áll
Túlszabályozott kényszerzubbony helyett szabadság, ami motivációt és energiát teremt.
Bécsi utcán is a vidám vadvirágok mellett marad így pénz padra meg csapra, ami legalább olyan fontos ahhoz, hogy túlélhető legyen a nyári város és közösségi térként funkcionáljon az utca meg a tér.
Milyen egyszerű koncepcióváltás csak éppen át kell lépni gátakon a szokásokon….
Érdemes végig gondolni hány ilyen dolog van, amiben előrébb jutnánk kontrol, szabályok, vagy az úgynevezett jómodor vagy jó ízlés emlegetése helyett, ha hagynánk, hogy úgy legyen ahogy lenni akar.
A kontrol gyakran szükségtelen költségeket épít a rendszerbe. Olyat, ami szükséges és gyakran olyat is, ami szükségtelenül gátol. Ilyen a 15×15 cm-es rácsba telepített palánta, az évelők buja terjedése helyett.
Miután ezt meghallgattad, érdemes elgondolkodni, hogy van-e olyan dolog van, amit te kontrolálsz, pedig kontrol nélkül is működhetne?
Mert ha még a legjobb megoldást is vezeted be, mit jelent a kontrol. Ha vezető, vagy szülőként, nem azt mondom, hogy így kell tenned, hanem megbeszéled, hogy csinálná. Lehet, hogy jobb ötlet is jön ki belőle, de mindenképpen több energia, mert ha külső parancs, gyakran még ha én is így akartam volna, akkor is kevesebb kedvem maradt hozzá, mert külső kényszer belső indíttatás helyett.
És ne felejtsd, baromi nehéz kontrollálni, amikor folyamatosan változik a világ. Olyan gyorsan, hogy mire megalkotod a kontrolt, már egy másikra lenne szükség. Kontrollálni gyorsabb változó világban egy sziszifuszi küzdelem, ezért is érdemes máson gondolkodni hatás gyakorlásra: a képessé tételen. Valami olyanon, ami hosszabb távon is működhet mert megengedi az illeszkedést és illesztést, teret ad annak, amit mások is hozzá tudnak és akarnak tenni a rendszerhez.
Tele vagyunk szokásokkal. Tudom, hogy baromi nehéz észrevenni, ahol átvett minta miatt, vagy “szokásból” kontrolálok. Ha hetente csak egy ilyet találsz vezetőként vagy szülőként, ahol a kontrolt gondolkodásra, vagy szabadságra cserélheted, hatalmasat lépsz a vidám, motivált, aktív, elkötelezett munkatárs, gyerek, társ, ember felé.
Hajrá, keresgéld!