Ki tudja mi fog még kiderülni az Epstein dokumentumokból, de az már biztosnak tűnik, hogy az egyik népszerű etika professzor is kuncsaft volt. Megdöbbent e-maileket kaptam olyan kollégáktól, akik jól ismerik a munkásságát és sokat tanultak tőle – Magyarországon is.
Hát igen, ez a hír nem tesz jót a személyes renoméjának. De mit jelent ez a tudományos hitelességére, a könyveire, a gondolataira? Hiszen nem Picassoról van szó aki képeket festett és közben gyakran csúnyán bánt nőkkel, hanem egy etika professzorról, akitől arról tanultuk, hogy hogy ítélhetjük meg mi a helyes és mi a helytelen.
Pontosítsuk egy kicsit!
Ez a professzor főleg azzal foglalkozott miért csúszunk el morális kérdésekben időnként, és következményei vannak ennek.
Hát magát nem vizsgálta?
Szerintem, mielőtt kidobjnánk a könyveit, érdemes végig gondolni, mit is ad nekünk egy etika professzor. Jó esetben etikai kérdésekről gondolkodni tanít, és fejleszti képességünket a helyzetek morális tartalmát felismerni, és azonosítani azonosítani a etikai kérdéseket. Módszereket is adhat, amik segíthetnek dönteni etikai dilemmákban és morálisan nehéz helyzetekben. Az, ha személyes viselkedése és tartása még példát is mutat az etikus létre, már csak hab a tortán.
Az ő története most pont azt mutatja amit tanított: Esendők vagyunk és néha elcsúszunk, etikai hibákat követünk el. Egy becsületes ember – még ha etika professzor is – néha elcsúszik. Vegül is, ő pont ezt tanítja.

