Sosem hittem azokban a vezetőfejlesztő programokban, amelyek úgy hirdetik magukat, hogy gyorsan megtanítják neked azt az 3-5-8 öt lépést vagy technikát, ami biztos megoldást ad a problémáidra.
Tiszta beszédnek látszik. Imádják a megrendelők, mert azt az érzést adja, hogy tudják mit vesznek. Ráadásul a megoldást veszik meg. De működhet ez? Tényleg megoldást kap? Tényleg tudja mit vesz? Vagy mégsem tudja?
Becsülettel szerintem vezetői képzéssel csak annyit lehet ígérni, hogy a résztvevő jobban fogja érteni, hogy működik az a rendszer, amiben él, hol akadályoz a status quo, akarva, akaratlanul milyen szerepet játszik ő benne, mivel segíti és mi akadályozza a jó eredményt és hogyan tud és okosabban hatást gyakorolni rá.
Ma megvilágosodtam és összeállt, hogy lehet elmagyarázni, mi is a bajom a megoldást ígérő tréningekkel. Elkezdtem ugyanis egy könyvet olvasni egy teljesen más témáról, aminek a hátára Watzlawick, a híres pszichológus nagyon jó mondatot írt. Azért jó ez a könyv, mert a szerző nem esik a tipikus hibába, hogy “bemegy egy étterembe megeszi az étlapot, majd panaszkodik, hogy rossz volt az íze és még a gyanú is felmerül benne, hogy megmérgezték.”
Na pont ilyennek tartom ezeket az ajánlatokat. Egy nap alatt megtanítom neked, hogy lehet a munkatársakat motiválni, konfliktust megoldani, jól feedback-et adni, vagy bármilyen dolgot, ami borzasztó komplex kérdés. Az ajánlat általában arról szól, hogy megadja a lépéseket, megtanítja a hozzá kapcsolódó technikákat és még be is gyakorolhatod, majd visszamehetsz a munkahelyedre is alkalmazhatod. Mintha a munkatársak egyszerű gépek lennének, akikhez elég a pontos útmutató, hogy hogyan kezeld.
Át lehet adni technikát arra, hogy jól csinálj valamit? Igen, ha technikai tevékenység, amihez a 2 + 2 logikája kell. Egyszerű technikai feladatoknál működik a skill tréning, de minél komplexebb a kihívás, vagy minél feljebb megyünk a szamárlétrán, minél több faktor van a dologban (pénz, ember, minőség…), annál nehezebb, annál lehetetlenebb gyors és egyszerű megoldásokat ígérni.
Komplex kihívások, mint a munkatársak motiválása, jó feedback, konfliktus megoldás egy ennél jóval izgalmasabb és mélyebb folyamat. Adni néhány bátor technikát, jól csengő mondatokat a komplex problémával szemben álló embernek – átverés. Persze a technikák segíthetnek értő kézben, de akár vissza is lőhetnek. Megtanulni valami olyan technikát, ami nem illeszkedik az én gondolkodásomba, ha alkalmazom is, hiteltelen lesz, és korlátos az eredmény.
Ha eddig magadtól nem tudtál jól motiválni, megbeszélni, támogatni, lehet, hogy a felfogásoddal van probléma, az a bizonyos mindset, hogy értelmezed a feladatodat a célodat a szerepedet , hogy hova helyezed magad a másikkal szemben és mennyit értesz az egészből, ami körülötted történik. Ha ezen nem változtatsz, de bátran alkalmazol kölcsönvett technikákat, azok alig segítenek. Hiteltelené válsz.
Innen nincs három vagy öt lépés és nyolc jó technika. A technikák legfeljebb az étlapot jelentik, nem kell megenni, meg kell érteni és azt is, hogy mit bír a gyomrom, mi passzol hozzám, mit tudok hitelesen, vagy hol kell dolgoznom kell magamon még, hogy ez jó lehessen.
Nem felszínes skill tréning, hanem a résztvevőkre szabott, profi fejlesztés az eredményes. Ehhez az oktatónak az egész rendszert – szervezetet, működésmódokat, embereket – kell értenie, hogy támogathassa azt, aki a rendszerre hatni akar.
Ezért nem árulok konzerv tréningeket. Ezért szeretek olyan megbízóval dolgozni, aki nem kipipálni, hanem építeni akar és partnert lát a trénerben.
Ezért éreztem zseniálisnak a hasonlatot. Teljesen fölösleges megetetni az egész étlapot, abban kell segíteni, hogy mivel tud jól lenni és ettől jobb lenni a kezdő, vagy gyakorló vezető. Azt kell megértenie a résztvevőknek, hogy hol vannak benne és a környezetben az akadályok, amitől számára részben emészthetetlen az étlap és akár mérgez is ha megeszi.